2023.08.31. 12:23
Mindenkinek új élmény az első becsengetés – tanácsaival segít a debreceni pszichológus
Véleménye szerint a szülő legfontosabb feladata az első hetekben a nyugalom és a türelem.
Forrás: Napló-archív
Nemcsak az új élmények iránti kíváncsiság, a szorongás is jelen lehet az új tanév indulása kapcsán a kisiskolások körében. Az újjal való megismerkedés puszta ténye is frusztrációt válthat ki a hatéves gyerekekből, hiszen nem tudják, mi vár rájuk, milyen lesz a közösség, a tanító, az iskola épülete. Új szabályok és emberek lépnek az életükbe.
A csemeték egy része nem tud bonyodalom nélkül beilleszkedni egy új közösségbe, nekik segítségre van szükségük, melyet megkaphatnak a szülőtől, a tanítótól és az osztálytársaktól is.
A legfontosabb, hogy a gyerekeknek hagyjunk időt, emellett készítsük fel őket a várható dolgokra, de ne terheljük a csemetét minden nap az iskolával, ne legyen ez folyamatos beszédtéma
– vallja Fülöp-Győri Noémi debreceni pszichológus.
Ha a gyermek az első osztályba megy, akkor fontos beszélgetni vele a szabályokról, az újdonságokról és az alkalmazkodásról is. – Az iskolakezdés előtti utolsó napokban érdemes minél több időt együtt tölteni, és fontos, ne stresszeljük a gyereket az iskola gondolatával. Játszunk vele rengeteget, de azért most már figyeljünk a lefekvési időre, reggel időben keltsük őt, hogy ne érje meglepetés szeptembertől. Jó, ha a gyerek a szülővel együtt veszi meg a tanszereket, ha együtt pakolnak be az iskolatáskába. Érdemes lerajzoltatni vele, milyennek képzeli az iskolát, a tanító nénit, milyen nyári élményeket szerzett, hol kirándultak. Jó ötlet elmenni az iskolához, hogy megnézze, hova fog járni, de hangsúlyozom, ne az iskola legyen folyamatosan a téma – mondta Noémi a Cívishírnek.
A pszichológus szerint a szülő legfontosabb feladata szeptember első napjaiban, heteiben, hogy nyugodt maradjon. Neki is megváltozik az élete, hiszen reggel iskolába, délután haza, esetleg szakkörre kell vinnie csemetéjét, de meg kell értenie, ez az új helyzet az első osztályba lépő gyermekének sokkal nehezebb, mint önmagának.
Ahogy érzi magát a szülő, úgy fogja érezni magát a gyerek is. Ha anyának, apának ez egy iszonyúan stresszes időszak, akkor ez a gyerekre is kihathat. Lehetőségként kell tekinteni minden közös időtöltésre, így a tanszervásárlásra, de a dugóban töltött időre is. A piros lámpánál várakozva beszélgethetünk, mondókázhatunk, énekelhetünk. Tudom, a gyerek reggelente gyakran húzza az időt, de akkor is muszáj türelmesnek maradni
– hangsúlyozta, hozzátéve, idővel mindenki bele fog rázódni a napi rutinba.
Noémi meglátása szerint nagyon fontos, hogy reggel maradjon idő az elbúcsúzásra. Ha van rá lehetőség, álljunk meg távolabb az iskola kapujától, és sétáljunk közösen az intézménybe, addig is van időnk beszélgetni, közös élményeket szerezni. A "kidoblak, és már itt sem vagyok" a nagyobb gyerekeknél működhet, ám a kisebbeknél rituálévá válhat a reggeli séta. Ez valóban időbe telik, de a szakember tapasztalatai szerint megtérül ez a befektetés a gyermekeinkkel való kapcsolat minőségében.
Négykor kicsengetnek
– A kicsi, első osztályos gyerekkel iskola után ne akarjunk leülni tanulni! Játszunk velük, legyünk a szabad levegőn, vigyük el őket a játszótérre, hogy levezethessék a napi feszültséget. Nagyon nehéz nekik 45 percen keresztül figyelniük, tudván, nincs átmenet az óvoda és az iskola között, így ez egy óriási váltás – sorolta a lapnak. Hozzáfűzte, ne csodálkozzunk, ha a gyerekek nehezen alkalmazkodnak az új helyzethez. Kicsengetés után engedjük meg nekik, hogy tényleg gyerekek lehessenek. De a legfontosabb, hogy a szülő legyen ott mellettük. A gyerek nyáron sokat van a szüleivel, szeptembertől pedig gyakorlatilag egész nap nem látja őket. Ennek okán szükség van az együttlétre, hogy rá figyeljünk, ne ültessük be a tévé elé.
Ne erőltessük az iskolai dolgokat, ne akarjunk együtt gyakorolni az első napok, hetek után. A napja faggatására sincs szükség, hiszen ha szeretné, úgyis elmondja a történteket. Ha a »Mi volt ma a suliban?« kérdésre kapásból a »semmi« a válasz, akkor elkezdhet a szülő mesélni a napjáról. Hangsúlyozza, mi volt jó és rossz aznap, de akár pár dolgot ki is emelhet. Amellett, hogy információt szeretne a gyermekéről, fontos, hogy ő is adjon magából. Ez lehet, majd csak órák múlva hozza meg a gyümölcsét, de az is jó. Legyenek érdeklődők, de ha elzárkózik a kicsi, ne kezdjék el piszkálni érte. Hagyják, hogy ő maga nyisson. Legyenek türelmesek
– javasolja Noémi.
Ha a gyerek visszahúzódóvá válik
Egyes gyerekek nehezen viselik a szülőtől való elszakadást, az új helyzetet, nehezebben alkalmazkodnak, szorongóvá, esetleg agresszívvá válnak. Utóbbiakra leggyakoribb tünet a viselkedésváltozás. – A szorongás tárgy nélküli félelem, tehát nincs kifejezetten megfogható dolog, amitől fél. Lebeg, gomolyog, csak azt érzi a szorongó, hogy feszült, fél, ideges, frusztrált, izgul. Iskola után az anyának, apának minőségi időt és kizárólagosságot kellene adnia a gyerekének legalább 1-1,5 óráig. Játszani, beszélgetni kell, hogy pótolják a "hiányt", azt, hogy egész nap nem voltak mellette – mondta a szakember.
Noémi úgy véli, időt kell adni a gyereknek, hogy kibeszélje, kirajzolja a frusztrációit, problémáit, hiszen a játék, a rajz is egyfajta terápia. Fontos, hogy tanúsítsunk empátiát, és bármilyen aprónak is tűnik egy-egy dolog, amitől a fél a gyermek, ne kicsinyeljük le, hiszen számára óriási. Erősítsük a gyermekben, hogy egy számonkérés, dolgozat nem a világ vége, nem ezzel mérik az embert. Tudatosítani kell, hogy minden gyerek másban jó; ki a matematikában, ki az énekben.
A gyerek saját képességével kellene tisztában lennie a szülőnek. Fontos, hogy almát csak almához hasonlítsunk, hiszen mindenki másmilyen – mondta. Kiemelte, a pedagógusnak óriási szerepe van akkor, ha a gyerek nehezebben nyit a többiek felé. Akkor neki kell jelen lennie, bevonnia egy-egy játékba. A tanító beszélhet a nyitottabb gyerekekkel, hogy a visszahúzódóbbal is játszanak, valamint olyan csoportfoglalkozásokat tarthat, ahová mindenkit bevonhat
Végül hozzátette, a gyerekeket is lehet szocializálni arra, hogy vegyék észre, ha valaki fél, szomorú, befelé forduló. Ilyenkor a nyitottabbak, cserfesebbek beszélgetést kezdeményezhetnek, ha megtanítják nekik, hogyan álljanak a dologhoz.
