2024.01.26. 12:21
Rengeteg kisdiákot tanított a debreceni kilencvenéves Irénke néni
Szerviczky Istvánné 38 éven át tanítóként dolgozott, a gyerekek mellett az olvasás volt a mindene.
Kiváló egészségnek örvend Szerviczky Istvánné Irénke néni, aki január 18-án töltötte be a kilencvenedik életévét
Forrás: Kiss Annamarie
Kiváló egészségnek örvend Szerviczky Istvánné Irénke néni, aki január 18-án töltötte be a kilencvenedik életévét, ám ő maga is úgy gondolja – ahogyan érzi magát –, egy évtizedet minimum letagadhatna. Ebből a jeles alkalomból köszöntötte őt január 26-án, pénteken reggel debreceni otthonában Papp Viktor önkormányzati képviselő és Madarász-Nagy Nikolett, a polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársa. Ottjártunkkor az ünnepelt megosztotta a Haonnal, Nyírcsászáriban született, ott végezte el a négy elemit, majd – a háború után – Nyírbátorban járta ki a nyolc osztályt. Később a nyíregyházi gimnáziumban tanult, majd az Egri Tanárképző Főiskolára ment, ahol magyar nyelv és irodalom szakos tanári képesítést szerzett.
Világéletemben imádtam az irodalmat és a történelmet, már fiatalon sokat olvastam, egyik könyv jött a másik után. Gyerekekkel is mindig szerettem foglalkozni, a mai napig azt vallom: csak az menjen tanári pályára, akinek minden porcikája ezt a hivatást kívánja, nem kényszerből jár be az iskolába és tanítja a nebulókat
– hangsúlyozta Irénke néni, akinek férje szintén hasonló területen mozgott, fizika szakos tanár volt.
Forrás: Kiss Annamarie
Kinevezték könyvtárvezetőnek
Az ünnepelt hatvanhat évvel ezelőtt, 1960-ban kötötte össze életét férjével, Szerviczky Istvánnal, akivel három gyermekük, két fiuk és egy lányuk született. Sajnos a sokak által jól ismert és tisztelt fizika szakos tanár 2005-ben elhunyt, így már csak Irénke néni élvezheti három gyermeke, hat unokája és öt dédunokája szeretetét. – Az egészségemre semmi panaszom nem lehet, jól érzem magam, viszont egy bánatom van, hogy a szemem miatt már nem tudok olvasni, az utolsó olvasmányom egy Szabó Magda mű volt, Az ajtó című regényét még volt szerencsém kiolvasni – mondta. Hozzátette, 38 éven át tanított hetedikeseket és nyolcadikosokat. Délelőtt órát tartott, délután pedig az intézmény könyvtárában talált otthonra, ugyanis kinevezték könyvtárvezetőnek.
Rengeteg kisdiákot tanítottam, amit az órán nem mertek megosztani velem, azokról a könyvtárban vallottak. Sokat táboroztattam, úttörő csapatvezető voltam, minden percét imádtam az aktív éveimnek
– tette hozzá.
Forrás: Kiss Annamarie
Soha nem dohányzott, és nem ivott alkoholt
Megjegyezte, miután nyugdíjas lett, azután költöztek Debrecenbe. „Vágytunk ide, amit soha nem bántunk meg. A szeretteim rendszerint látogatnak, sokat lehetek velük, ők jelentik számomra a legbecsesebb ajándékot. Mindig is szerettem főzni, és sokat sütöttem is. A mai napig oda állok a tűzhely mellé, igaz, már csak hétvégente, de akkor több adagot elkészítek magamnak. Soha nem unatkozom, kimegyek sepregetni, mindig találok magamnak elfoglaltságot. Nem szeretem a tétlenkedést, talán azért is tartom így magam, mert nem voltam fiatalon sem az a láblógatós fajta.
Jól érzem magam, nem tudom, hogy még meddig. De igazából nem is ez számít. Gazdagnak tartom magam, mert boldog és eseménydús, tartalmas évtizedeket tudhatok magam mögött. Nyilván voltak nehéz időszakok, évek, amikor a férjem elment, de muszáj volt talpra állnom, mert a családtagjaimnak szükségük van rám, és nekem is rájuk. Tavaly január 18-án, a nyolcvankilencedik születésnapomon megszületett a dédunokám, ő egy hatalmas ajándék volt nekem, hihetetlenül örültem. Az étvágyam már nem olyan, mint hajdanán, de jól van ez így
– fűzte hozzá. Leszögezte, a hosszú élet alapja a jó genetika, illetve az, hogyan élünk. Ő soha nem dohányzott, nem ivott alkoholt, és mindig aktívan élt, szerinte ez így együtt hozzásegíthet minket – ahogyan őt is – a boldog, tartalmas és hosszú élethez.
