2024.03.18. 20:00
Természetközeli gyereknevelés a Szamárháti tanyán: hátat fordított a nagyvárosi életnek a debreceni család
A huszonkilenc éves Lenner-Pittlik Fanni ízig-vérig debreceni lány, azonban évekkel ezelőtt úgy döntött, inkább élne háztáji állatok, fák és bokrok szomszédságában. Ma már természetközeli gyereknevelés folytat férjével a Szamárháti tanyán, ahol boldogan nevelik két gyereküket.
A természetközeli gyereknevelést választotta a Lenner család
Forrás: Lenner-Pittlik Fanni Flóra-archív
Lenner-Pittlik Fanni Flóra férjével, Lenner Ádámmal és két gyerekükkel, Ábellel és Emmával kétlaki életet élnek, a cívisvárosban is sokat tartózkodnak, de idejük jelentős részét Kesznyéten, a Szamárháti tanyán töltik. Bizonyára sokan vágynak néha a csendre, most a család úgy döntött, a Haon betekintést nyerhet mindennapjaikba, megosztották velünk, miért döntöttek a nyugalom mellett, s azt is elmondták, milyen a természetközeli gyereknevelés.
Forrás: Lenner-Pittlik Fanni Flóra-archív
Lenner-Pittlik Fanni huszonkilenc éves, ízig-vérig debreceni lány. A cívisvárosban nőtt fel, itt járt iskolába és dolgozott – a debreceni állatkertben, zoopedagógusként – egészen addig, amíg meg nem ismerte a férjét, Ádámot, aki szintén alföldi városból jött, ő Szolnokon nőtt fel, majd Debrecenben tanult. – Míg egy nagyváros szülöttjeként méltán ragaszkodhatnék a városi pezsgéshez, már kiskoromban is inkább az erdőbe mentem kikapcsolódni, vágytam a természetközeli életre. Pici koromtól lovagoltam és bejártam ungot-berket, amikor megismerkedtünk Ádámmal, ő már akkor évek óta a Tiszatáj Közalapítvány Szamárháti tanyáján élt és dolgozott természetvédelmi menedzserként. Munka kapcsán beszéltünk először, de hamar világossá vált, hogy nagyon egy a világnézetünk és a jövővel való elképzeléseink.
Mindketten már családra is vágytunk, s egyértelmű volt, hogy (az akkor még csak elképzelt) gyerekeinknek is meg szeretnénk adni azokat az élményeket, amik nekünk megadattak gyerekkorunkban. Jelenleg két gyermekünk van, egy 3,5 éves fiunk, Ábel és egy féléves kislányunk, Emma, akik az életünk értelmét adják
– kezdte a kétgyermekes édesanya.
Bivalyok, tengeri malacok, háztáji állatok
Megosztotta, a legnagyobb változást a 2020-ban begyűrűző koronavírus-járvány hozta az életükbe, legalábbis Fanni ekkor költözött ki a Szamárhát tanyára, amit már régóta tervezett. A járvány miatt home office-ban dolgozott 80 kilométerről, ekkor már azt is tudták, hogy úton van hozzájuk a kisfiuk. – Várandósságom előtt és közben is, szabadnapjaimon mindig szívesen segédkeztem az állatok körül a tanyán, az állománykezeléseken, vagy saját bivalyainkat dédelgettük Ádámmal – fogalmazott, majd folytatta:
Igen, van két kedves házi bivalyunk, akiket a férjem nevelt és szelídített. Számomra a bivalyok nem voltak teljesen ismeretlenek, előtte is egészen otthonosan mozogtam a nagytestű állatok között, közel állnak a szívemhez. Ha valaki megkérdezné, hogy mit választanék házi kedvencnek, Jersey marhát vagy tengerimalacot, az előbbire tenném le a voksom
– hangsúlyozta mosollyal az arcán. Rámutatott, a Tiszatáj Közalapítvány egy természetvédelmi tevékenységet folytató közalapítvány, ahol a Szamárháti tanyán több száz állat által valósítják meg természetvédelmi célkitűzéseiket.
Forrás: Lenner-Pittlik Fanni Flóra-archív
– Ebbe a miliőbe csak mintegy kedvtelésből bekapcsolódtam és vibrálok együtt az őshonos szürke marhákkal és házi bivalyokkal. Természetes volt tehát, hogy a fiunk születésétől fogva belenő ebbe a közegbe. Egy idő után pedig egyre kevésbé éreztük szükségét, hogy Debrecenbe járjunk, noha jólesik az urbánus levegő is, a város adta lehetőségek. Ahogy cseperedett a gyermekünk, egyre jobban érdekelték az állatok és persze a mezőgazdasági munkagépek, így a munka és hobbi még inkább összemosódott az életünkben. Mindkét gyermekünk kéthetes kora óta jár le velünk az istállóba, persze számukra mindig a legideálisabb körülmények között, piciként például hordozókendőben szívták magukba az élményeket – taglalta.
Milyen a természetközeli gyereknevelés?
A huszonkilenc éves édesanya kifejtette, mióta csak az eszét tudja, céljai között szerepelt, hogy a gyerekei ne csak képeskönyvekből és természetfilmekből ismerjék meg az állatokat. Talán azért ilyen fontos ez számára, mert rengeteg élményt és pozitív tapasztalást élhetett meg az állatok által egész élete során.
Nekem nem elég, hogy kizárólag állatsimogatóban találkozzanak hétköznapi állatokkal, szerettem volna, ha ők is megismerik a háztáji állatokat – lehetőség szerint – hús-vér valójukban, megfigyelhetik őket és bekapcsolódhatnak a velük való munkába, tudják, hogy az adott állat mit eszik, hogyan kell gondozni, hogy viselkednek egymással és minden olyat megtanuljanak tapasztalat útján, ami maga az adott állat, nem csak az aranyos oldala.
Természetesen nálunk sem minden csak az állatokról szól, ha épp nem körülöttük/velük vagyunk, akkor is télen-nyáron órákon át kint vagyunk, ha esik, ha fúj. Ez persze a gyerekek választási lehetősége, néha nekem is jobban esne a meleg szobában ücsörögni, miközben kint fúj a szél, vagy csepereg az eső. Ennek ellenére a viszontagságos időjárás sem szegi kedvünket, én hagyom, hogy a gyerekem az óriási pocsolyában biciklizzen, fára másszon, vagy a földön, fűben, sárban hemperegjen, igazából ez nálunk kivédhetetlen. Megfelelő öltözéket biztosítok számára, és így nincs konfliktus abból, ha sáros, vizes, fűfoltos lesz a nadrág. Persze nem állítom, hogy néha nem fogom a fejem, de mindig emlékeztetem magam, ő most gyerek és ezzel fejlődik, tapasztal, élményt gyűjt. Óvatosan megfogjuk és megvizsgáljuk a bodobácsot, földigilisztát, csigát, békákat, pettyes gőtét. Rengeteget tanulok én is a gyermekem által, aki kora ellenére felnőtteket megszégyenítő információáradattal rendelkezik az élővilágról – osztotta meg.
Forrás: Lenner-Pittlik Fanni Flóra-archív
Ilyen a tanyasi élet
Lenner-Pittlik Fanni férje hivatalosan reggel nyolckor kezdi a munkanapját, persze ezt már sok előzetes teendő és előkészület megelőzi, ez több tényezőtől függ. Reggeli után felöltöznek és kisvártatva kimennek a friss levegőre. Mindig valami kaland után erednek, van, hogy csak a bekötőúton bringáznak és elszáradt növényeket, vagy pár szem gombát gyűjtenek, természetesen mindig akad valami érdekes, amit megfigyelnek: madarak, pocokjáratok, felborult vadászles. – Majdnem minden nap odaadjuk a kecskéknek a nekik való konyhai hulladékot, máskor Monszter és Kobold bivalyok hogylétét ellenőrizzük. Bár már az ellési időszak lassan a végéhez ér, januártól márciusig rendszeresen lejárunk a marhák istállójába a gyerekekkel, ahol becsatlakozunk (leginkább nézőként) a körülöttük folyó munkákba. A fiúnk számos ellésnél „segédkezett” már és bizony a kislányunk is velünk tart, aki szívja magába az atmoszférát. Ebéd és déli alvás után szintén a jó levegőre vezet az utunk, ekkor főleg a kertben tevékenykedik az egész család.
Véletlenül sem szeretném kihagyni, hogy a legközelebbi város 10 percre van tőlünk autóval, ahová rendszeresen járunk sétálni, játszótérre, könyvtárba, cukrászdába
– részletezte a természetközeli életük pillanatait.
Forrás: Lenner-Pittlik Fanni Flóra-archív
Zöldséget és gyümölcsöt termelnek a tanyán
Arról is kérdeztük az édesanyát, mi miatt gondolták úgy, hogy a gyerekeknek jobb lehet, ha a természet közelében nőnek fel, nem pedig a nagyvárosban.
Egyrészt ez egy közös belső hajtóerő volt bennünk a férjemmel, a mi érdeklődési körünk is ez, így törekedtünk ennek megteremtésére. Olyan kvalitásokra tehetnek szert a gyerekek a természet által, melyeket kizárólag ott szerezhetnek meg; egy fakérget simítva vagy hangyákkal játszva olyan motoros tevékenységeket gyakorolnak észrevétlenül, melyeket máshogy elsajátítani nem lehet, csak a szabad levegőn. Ugyanígy fontos a mozgás a különböző, változatos járásfelületeken, ami szintén teljesen természetes egy természetet gyakran látogató ember számára.
Azonban fontosnak tartjuk azt is, hogy hangsúlyt helyezzünk a „tanyasi élet” mellett a városi lét pozitívumaira is, hiszen mi is városban nőttünk fel és éltük a mindennapjainkat. Rendszeresen járunk a gyerekekkel bábszínházba, könyvtárba, villamosozunk és élvezzük a nagyváros adta lehetőségeket, mert jószerivel előfordulnak: a mi feladatunk a harmónia megteremtése – emelte ki. Hozzátette, nyáron rengeteg zöldséget és gyümölcsöt termelnek, pici baba mellett és várandósan sem maradt ki a kert megművelése.
Számomra ez abszolút az itteni élettel jött, de egy olyan hobbivá nőtte ki magát, amit nagyon élvezek és edukálódom benne. A boltokban kapott élelmiszerekre már teljesen más szemmel nézek. Amit tudok, én készítek, nyár óta nem kellett vennünk hagymát, sem fokhagymát, saját paradicsomunkból készült szószból készítem a spagettit és télen is isteni az általam eltett, tartósítószermentes lecsó, zakuszka, vagy eperlekvár
– jegyezte meg.
Forrás: Lenner-Pittlik Fanni Flóra-archív
Élményekben gazdag a természetközeli gyereknevelés
Mint elmondta, olyan élményekben van részük nap mint nap, amiket talán életük végéig mesélhetnek a saját unokáiknak.
A nagyszülők ámulva hallgatják az elsőszülöttünk által mondottakat a tanyán megélt kalandokról, születésről és halálról egyaránt. A gyerekeink teljesen természetesen viszonyulnak az élet rendjéhez azáltal, amit megtapasztalnak, és akkor itt visszalyukadtunk az állatsimogatóhoz, hiszen a cukiság az állattartás és a természetszeretet igen piciny szegmense. Azon felül, hogy sok csodálatos dologgal találkoznak a gyerekeink, az elmúlással és a rózsaszín ködön kívüli valósággal is, vagy megtanulják azt is – és ez így lenne rendjén. Bármerre is sodor minket az élet a jövőben, mindig igyekezni fogunk arra törekedni, hogy hasonló közeget biztosítsunk a családunk számára
– mutatott rá Lenner-Pittlik Fanni.
Forrás: Lenner-Pittlik Fanni Flóra-archív
Mindenkinek ajánlják ezt az életmódot
Arra a kérdésünkre, hogy kinek ajánlanának hasonló életmódot, a kétgyermekes édesanya azt válaszolta, mindenkinek, azonban mindenkinek át kell gondolnia, mérlegelnie kell, mi számára a fontos, ugyanis ez egy merőben viszontagságos életmód.
– Számos kihívás elé néz, aki ezt az utat szeretné járni, de úgy tapasztaltam, ezt az ösvényt járva érezheti az ember igazán, hogy él. Nem érzem szükségét, hogy egyéb kihívásokat keressek, bakancslistát vagy motivációs táblázatot vezessek. De van egy jó hírem; nem kell mindenkinek tanyára, akár faluba, kertes házba sem költöznie ahhoz, hogy megadja a gyermeke számára azt a természetes játszóteret, mely oly’ fejlesztő hatású.
A lakótelepek közötti fás, parkos terek kellő helyet biztosítanak a mozgásra, barangolásra, tapasztalásra. Elég néhány bokor, hogy a gyerekek felfedezzenek, másszanak, koszosak legyenek. Biztosítsunk nekik megfelelő körülményeket (alkalmas ruházat, tiszta felületet), hagyjuk nekik, hogy sárba nyúljanak, bogarat fogjanak, fára másszanak, mezítláb fussanak. Készíthetünk a lakásban terráriumot, megfigyelhetjük a bábozódást, átalakulást, csíráztathatunk, tarthatunk kisebb állatokat, szobanövényeket nevelhetünk. Balkonkertészkedhetünk, vagy a közösségi kertészkedésnek hála már a belvárosban is megtermelhetjük saját levesbe valónkat. Megannyi lehetőség közül válogathatunk. Bárcsak annyi család látogatná a város környéki erdőket, ahány autót a játszóházak tömött parkolóiban látok – húzta alá.
