Biztosan nem hervadnak el idén a Debreceni Népi Együttes lányai – fotókkal, videóval

Húsvét napján mosolyog az ég is… – kezdődik a sokak által ismert locsolóvers. Mosolyogtak hétfőn reggel a Debreceni Népi Együttes legényei is, hiszen húsvét másnapja alkalmából szekérre pattanhattak, hogy sok-sok piros tojás és némi pálinka reményében meglocsolják a néptáncos lányokat.

Minden adott volt az autentikus hangulathoz: a két lóerős szekér rajtra készen várta reggel az indulókat, a zenekar tagjai is jó előre behangoltak a legjobb nótákra, a legények pedig kivasalt ingben, díszes kalapban és mellényben készültek a nagy napra. A kellékek közül pedig nem maradt el a veder, a kanna és a szódavíz sem.

Első utunk a Tócóskertbe vezetett, ahol már izgatott hölgytársaság várta a locsolókat. A nótázva, szekéren érkező legényeket pedig már az István út végi körforgalomnál hallani lehetett. De nem rontottak ajtóstul a házba, illedelmesen felsorakozva álltak meg a leányok előtt. Ezután a legfiatalabb legény előállt, s egy szép verssel kért bebocsátást és engedélyt a locsolásra. Miután elhangzott a várva várt „Szabad!” jelzés, elszabadultak a kannák, vedrek, szódásszifonok, és pillanatok alatt tetőtől talpig vizesek lettek a lányok. Egy évig biztosan, de lehet, hogy örökre sem hervadnak el.

A legfiatalabb legény mondja a verset

– Évtizedes hagyomány, hogy húsvétkor meglocsoljuk a lányokat. A kétezres évek eleje óta pedig szekéren tesszük meg az utat egyik háztól a másikig. Vízzel, szódavízzel szerelkeztünk fel, reméljük, nem hervadnak el a lányok – mondta érdeklődésünkre Hercz Vilmos, az együttes művészeti vezetője. A mostani alkalommal mintegy 30 legénnyel vágtak neki a napnak.

Megtudtuk azt is, a locsolóversek több forrásból származnak: van, aki a családban tanulta, mások egymástól, de inspirálódnak a legények az internetről és a különböző néprajzi szakkönyvekből is. – Általában a legfiatalabb legény mondja a verset, ő is gyűjti be a hímes tojásokat, amelyekből az első próbán rakott krumplit főzünk – emelte ki Hercz Vilmos.

Az a legjobb, ha egyedi a locsolóvers

Hosszú utat tettek meg a DNE legényei a nap folyamán: a Tócóskertből a Homokkertbe, majd onnan az Ungvárikertbe és Martinkára vezetett az útjuk. – Hagyományos magyar ételekkel készültünk, mint a sárgatúró, sonka, pogácsa, kalács, de pálinkával is várjuk a legényeket – számolt be érdeklődésünkre a felnőttegyüttes egyik tagja, Fagyal Janka Lili.

Hozzátette, a kölni helyett inkább a vizet szereti jobban, de csak akkor igazi a locsolás, ha nem fukarkodnak vele a legények. A vers is elvárás – minél egyedibb, annál jobb.