A nyírábrányi Angélától ismertük meg a tökéletes lekvár titkát – fotókkal

Sokan könnyedén mondhatnák, lekvárt öt perc alatt lehet készíteni: csak bele kell dobni a dzsemfixet és a tartósítót. Csakhogy az nem lekvár, hanem egy zselatinos valami. Tudtuk, hogy Tordáné Angéla is hasonlóképpen gondolkozik, ezért nyilvánvaló volt, hogy Nyírábrányba kell utaznunk, ha utána szeretnénk járni a valódi házi lekvár titkos receptjének. Ami nem is annyira titkos, az őstermelő ugyanis örömmel fogadta megkeresésünket. Az Egyháztáji vásárból már ismertük a kézműves lekvárjait, így biztosak voltunk benne, hogy ellát majd néhány hasznos tanáccsal.

Saját otthonában fogadta stábunkat, ahol a konyhából nyílik a néhány négyzetméteres kis üzem, itt készülnek a házi készítésű finomságok. Elsőként mégis a kertet tekintettük meg, innen indult ugyanis a lekvárfőzés iránti szenvedélye. Angéla visszaemlékezett, évekkel ezelőtt a saját maguk által termesztett gyümölcsöket és zöldségeket egyszerűen nem tudták mind elfogyasztani, ezért feldolgozta a felesleget, és szétosztotta a rokonok között. Nagy sikere volt a saját családi recept alapján készült tésztaszósznak, de mindenki szerette az ízes lekvárokat is. Gyermekei biztatására eladásra is elkezdett lekvárokat főzni, így került a címkére az Ízes Angyal elnevezés.

– Egyszerűen rájöttem, hogy szeretem ezt csinálni. Az emberek visszajelzése még jobban doppingolt, szerencsére vannak visszajáró vásárlók Ábrányban is – mondta örömmel, hozzátéve, főleg a fiatalok keresik, ők ugyanis ritkán főznek lekvárt. Miképp a tésztaszószt vagy a vadas mártást sem készítik el, így jött az ötlet, hogy segítse a fiatal háziasszonyok dolgát azzal, hogy konyhakész szószt zár üvegbe, ami már azonnal rátehető a főtt tésztára.

Kóstoljunk bele a házi lekvárfőzés fortélyaiba!

Mint az őstermelőtől megtudtuk, a legfontosabb, hogy a gyümölcs érett és tökéletes állapotú legyen. Ha egy kicsi hiba is van rajta, nem kerülhet a fazékba. A fonnyadt vagy lágyabb daraboknál már megindul az erjedés, így csak első osztályú gyümölcsöt érdemes használni. Alapos mosás után éppen fel is darabolhatjuk, azonban úgyis szét fog főni. Miután feltettük a tűzre, eleinte habozni kezd a gyümölcs, ezt a víz tetejéről le kell szedni, majd miután felfőtt, 25-30 percig mindenképp főzni kell még, hiszen ekkor főnek ki belőle a gombák és a baktériumok. Arra esküszik: a hőfokra és az időre kell a legjobban odafigyelni. Ha megfelelő sűrűségűnek ítéli meg, általában egy kisebb mennyiséget kivesz a fazékból, és félreteszi, kihűlés után ugyanis még jobban összeáll a lekvár.

Angéla nem használ sem ízfokozót, sem tartósítószert: csak a gyümölcs és esetleg némi cukor kerül az üvegekbe.

 – mondta. Angéla elárulta a receptje egy titkát is: minden lekvárba tesz egy csipet sót. Az első alkalommal úgy érezte, a só hiányzik belőle, ráadásul kiadja az ízét és zamatosabbá teszi.

A módszer, ahogy nagymamáink tartósítottak

Felmerülhet a kérdés, hogyan állnak el a lekvárok, ha nem kerül bele tartósító. A választ erre is megkaptuk:

– A legfontosabb, hogy az üveget és a lapkát, vagyis a kupakot tökéletesen fertőtlenítsük. Az üveget a sütőben 150 fokon sütöm, a lapkát főzni szoktam, a víz forrásától számítva 25 percig. Ahogy a faluban mondják, üveget sütök és lapkalevest főzök – jegyezte meg viccesen. Lényeges, hogy az elkészült lekvár vagy zöldségkrém azonnal, még forrón belekerüljön az üvegbe, ezután rá lehet csavarni a lapkát, és a feje tetejére kell állítani tíz percre, majd mehet a száraz dunsztba. Ez azt jelenti, hogy egy vastagabb pléddel alaposan be kell takarni, és abban fog hűlni 2-3 napig. Megjegyezte, ez az a tartósítás, amit valamikor a nagyszüleink is alkalmaztak. Ugyan néhol szalicilt is használtak, ám ez az eljárás bőven elegendő.

Megtudtuk azt is, vannak gyümölcsök, amelyeket mintha lekvárnak teremtettek volna, annyira könnyű bánni velük: ilyen a sárgabarack, de a szilvát például sütőben süti, még kavargatni sem kell.

– Lekvárt szinte mindenből lehet készíteni. Volt, aki azt mondta: Angéla, te még a pipacsból is tudnál lekvárt főzni. Meg is lehetne csinálni, ha mondjuk alapként almát teszünk hozzá. Van ugyanis egy természetes zselésítő anyagunk, a pektin. Akár citrusról, akár almáról van szó, csodákat lehet vele művelni. Készítek például levendulás-rózsás almalekvárt: az alma mellett rózsaszirom és levendulavirág kerül bele. Vagy éppen, mivel a szőlőnek híg a leve, ahhoz mindenképp kell zselésítő anyag, ezért almával párosítom. A cukor egyébként is hígít rajta, amikor elolvad – fejtette ki.

Érdemes belekezdeni otthon?

A fiataloknak azt tanácsolja, bátran vágjanak bele a házi lekvárfőzésbe, hiszen nem boszorkányság, nem kell tőle félni. Azonban ne akarjunk rögtön húsz kiló baracknak nekiugrani, ajánlatosabb néhány kilós tételben kezdeni. Ha pedig nem saját gyümölcsből készítik a háziasszonyok, mindenképp arra érdemes figyelni, hogy megbízható termelőtől vásároljanak, aki el tudja mondani, lejárt-e a permetezés egészségügyi várakozási ideje, vagy épp biogyümölcsnek nevezhető, mert olyan szépen tudta gondozni a termést, hogy nem is volt szükség vegyszeres kezelésre. Hangsúlyozta, ha megfelelően sterilizálva van az üveg, akkor pedig az sem baj, ha nem kerül bele tartósítószer.

– Az is fontos, hogy szeresse csinálni a háziasszony. Ha nem szeretettel készíti, akkor bizony abba fogja hagyni – mutatott rá. Példaként említi az ajvárt, amelyhez padlizsán és kápia paprika kell, amelyek a legmelegebb időben érnek, és bizony a kánikulában ott kell állni a tűzhely mellett, és folyamatosan sütni őket. A padlizsánkrém ráadásul köpköd, mint a vulkán, csak könyékig érő kesztyűben lehet sérülésmentesen kavargatni.

Habár szörpöket is készít, gyümölccsel nem szívesen dolgozik, mivel pepecselősnek véli. Szerinte a citromfűvel vagy a mentával sokkal könnyebb bánni. Ahogy újabban kövér porcsinból is főz szörpöt:

 – mondta Angéla. Hozzátette, lánya mikrobiológus, veje pedig biológus kutatóként dolgozik a Debreceni Egyetemen, így hasznos tanácsokkal szokták ellátni. Szintén az ő javaslatukra vette fel a termékek közé a citromillatú kakukkfüvet, amely köhögésre, torokgyulladásra kiváló.

Tordáné Angéla búcsúzóul egy telipakolt szatyor lekvárral engedett utunkra, mi pedig már szaladtunk is bekavarni a palacsintatésztát. Nem csalódtunk, az olcsóbb fajta nagyüzemi dzsemekkel ellentétben nem kocsonyás, zselatinnal dúsított lekvár várt az üvegben, hanem tömény élmény. Miközben kóstoltuk, lehunyt szemünk előtt szinte láttuk, ahogy szüretelik az érett gyümölcsöt a fáról, és máris kedvet kaptunk, hogy mi is kipróbáljuk a lekvárfőzést.

Ha már házi praktikák, nemrégiben utánajártunk a tökéletes kovászos uborka készítésének is, amibe egy hajdúböszörményi nagymama avatott be minket. Hajdúszoboszlón pedig a retró strandételek veteránjai kalauzoltak minket a hamisítatlan büfékocsik olajszagú világában.