Több mint 150 bográcsban rotyogott a harcsapaprikás Tiszacsegén – fotókkal, videókkal

Idén 12. alkalommal rendezték meg szombaton a tiszacsegei harcsapaprikás-főző fesztivált a Tisza partján. A reggeli órákban a csapatok már túl voltak a reggelin, viszont az asztalok így is tele voltak mindenféle finomsággal: pogácsák, rétesek, szendvicsek, húsok és mindenféle finomság tarkította a sörpadokat. Amikor a Haon a helyszínre érkezett, akkor már többen szisszentettek egy védőitalt, a gyerekek édességgel a kezükben kergették egymást, ha pedig megfáradtak, akkor leültek a fűbe a Tisza partján. Szólt a muzsika, a füstöt vágni lehetett, hiszen már mindenki alágyújtott a bográcsoknak.

A harcsapaprikások mellett sokan egyéb főételekkel is készültek, mint például

• harcsával töltött paprika és káposzta,
• vadpörkölt,
• vagy lecsó.

A harcsapaprikások mellé köretnek a legtöbb csapat nokedlit vagy túrós csuszát készített, no de ne rohanjunk ennyire előre, ugyanis a Haon stábját sem hagyták sietni a csapatok, ha mindenkitől elfogadtuk volna, amit kínáltak, akkor hamar annyi lett volna a diétánknak. 

Sokan kilátogattak a tiszacsegei harcsapaprikás-főző fesztiválra

Sétánk közben már az első csapattal szóba elegyedtünk, ők közel 40-en érkeztek a tiszacsegei harcsapaprikás-főző fesztiválra, és 6 bográcsban készült náluk a harcsapaprikás. Megtudtuk tőlük, egy lecsós alapot kell készíteni a harcsapaprikásnak, majd mehet rá a finom hal, és végül egy tejfölös habarás, ami megadja az ízét.

– fogalmazott Szebeni István.

A csapatok nagyon jól érezték magukat

Az ország minden tájáról érkeztek a tiszacsegei harcsapaprikás-főző fesztiválra, de természetesen sok helyi is megmutatta főzőtudását. A tiszacsegei nyugdíjasegyesület is fakanalat ragadott, mintegy 50-en összegyűltek, hogy együtt töltsék szeptember első szombatját. Tőlük megtudhattuk, hiába nyugdíjas valaki, attól függetlenül nem kell kimaradni a jó dolgokból. Nagyon szeretnek együtt lenni, és ha úgy van (márpedig általában úgy van), akkor sokszor táncra is perdülnek. Szinte mindegyikük Tiszacsegén nőtt fel, és számukra az ő „Tiszájuk” a legszebb. Itt voltak gyerekek, és hiába sok helyen megfordultak az országban, számukra Tiszacsege jelenti az otthont. Nagyon nehezen hagytuk ott őket, és nemcsak azért, mert iszonyúan finom volt a pogácsa, amivel kínáltak, hanem mert szívvel-lélekkel fogadtak minket. 

Egy Tiszaújvárosban lévő nagyobb cég munkatársai is megmutatták magukat. Most először vannak jelen a versenyen, de elmondásuk szerint nem utoljára. Hiába helybéliek legtöbben, még soha nem neveztek a versenyre, amit utólag bánnak. Mellettük egy derecskei csapat főzött, körülbelül 10-en lehettek, egy baráti társaság, akik néhány hete úgy döntöttek, ha esik, ha fúj, ők bizony ott lesznek szombaton a Tisza partján. Mindeközben Fásy Ádám is megérkezett a csapatokhoz, hiszen kíváncsi volt arra, hogyan teljesítenek a csapatok. Igencsak sok csapat tagjaival ismerték már egymást, úgy beszélgettek, mintha óriási cimborák lennének. Fásy Ádám kiemelte,

Nem sokkal 11 után visszasétáltunk a tiszacsegei csárdához, ami mellett egy nagy sátorban helyi halászlét és harcsapaprikást kínáltak a vendégeknek. Üres sörpadokkal nem találkoztunk, mindegyiknél ült valaki, és természetesen halászlére várt, vagy már azt fújogatta. De egyébként azok is jól érezték magukat, akik nem éppen halkedvelők, mindenféle ételt lehetett kapni, hamburgert, hot dogot és frissensülteket. A kicsik célba is lőhettek, de dodzsembe is ülhettek, szóval senkinek nem volt arra ideje, hogy unatkozzon.