Mindent lehet még jobban csinálni, vallja a megyei katasztrófavédelem új igazgatója

A megyei katasztrófavédelmi igazgatóság helyzete és az itt jelentkező fluk­tuáció is szóba került a Pintér Antal Tamással készült interjúban. A tűzoltó ezredest május elsejével nevezték ki a Hajdú-Bihar Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság élére, nem előzmény nélkül. A 48 éves ezredes csaknem huszonöt éve szerelt fel, a ranglétrát végigjárva jutott el mostani beosztásáig. A hivatás szépségéről és a halálos esetek utáni pszichés terhek feldolgozásáról egy­aránt beszélgettünk. 

Milyen út vezetett az igazgatói székig? 

Novemberben lesz huszonöt éve, hogy felszereltem a Debreceni Hivatásos Tűzoltó-parancsnoksághoz, vonulós tűzoltó voltam majdnem kilenc évig, 2006-ban kerültem a megyei igazgatóságra vezetői beosztásba. 2012-ben lettem az igazgatóhelyettes, és május elsejével neveztek ki Kovács dandártábornok úr távozása után igazgatónak. Természetesen soha nem szakadtam el teljesen a készenléti állomány feladataitól, hiszen a magasabb riasztási fokozatú események esetén nekem is vonulnom kellett. Tehát nem hagytam magam mögött a klasszikus tűzoltói pályát sem. 

Miért ezt a hivatást választotta? 

Gyermekkoromban ért egy trauma a tűzoltókkal kapcsolatban. Lakótelepen nevelkedtem, mi a másodikon laktunk, a negyediken pedig történt egy halálos tűzeset. Óvodás voltam még, úgyhogy csak nagyon halvány emlékeim vannak, de az átéltek annyira megviseltek, hogy jó darabig irtóztam a tűzoltóktól. Majd érdekesen alakult az életem, a párom édesapja tűzoltóként dolgozott, és gyakorlatilag más választásom nem is volt.

Bevonzott a szakma, nagyon sokat beszélgettünk a tűzoltóságról, a tűzoltói feladatokról, huszonévesen már egyértelmű volt számomra, hogy ki kell próbálnom ezt a szakmát.

Az említett negatív érzést mára már leküzdötte. Mit jelent önnek tűzoltónak lenni? 

A klasszikus, hangzatos megfogalmazás abszolút megállja a helyét a mindennapokban: embereket mentünk, a tűzoltónak az a célja, hogy a bajbajutottakon segítsen. A tűzoltóság egy zárt közösség, és maga a szakma megkívánja azt, hogy csapatban gondolkodjunk; egy tűzoltó nem tűzoltó. Akár tűzesethez, akár balesethez, műszaki mentéshez megyünk, az az alapfelállás, hogy a felderítést minimum két fő hajtja végre, máskülönben nagyon könnyen bajba sodorhatjuk magunkat. 

Igazgatóhelyettesként már évek óta aktív részese a szervezet működtetésének. Hogyan látja jelenleg a megyei igazgatóság helyzetét? 

A Hajdú-Bihar Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szakmai feladatai igen széles körűek, a tűzmegelőzési tevékenység, az iparbiztonság, a polgári védelem mellett sok más is a katasztrófavédelem feladatkörébe tartozik, így például vízügyi, vízvédelmi feladatokat egyaránt ellátunk.

Bármelyik szakterületről is legyen szó, bátran mondhatom, hogy jól felkészült, szakmailag értékes állománnyal dolgozunk.

Fontosnak tartjuk az utánpótlást is, ezért elsősorban a fiatalokat igyekszünk megszólítani, magunkhoz vonzani. Ahogy az én példám is mutatja, ebben a szervezetben megvan a lehetőség az előrelépésre, fejlődésre, így mindenki meg tudja találni a számítását nemcsak tűzoltóként, hanem hatósági szakemberként is. 

Mivel magyarázható a tűzoltóságtól történő elvándorlás? 

Kevesebb hírt tudunk adni arról, hogy új tűzoltók érkeztek volna, mint más szervek esetében, de ahogy olvasom és érzékelem, a tűzoltók társadalmi megbecsültsége az egekben van, az egyik legelfogadottabb szakmáról beszélünk. A technikai ellátottságunk megfelelő, az évek során az innovatív megoldások megjelentek a tűzoltóságon is, komoly felszerelésekkel, szakfelszerelésekkel tudjuk az eseményeket kezelni. Bár ahogy mindenhol, úgy nálunk is van fluktuáció, szerencsére nem kirívó mértékben. Ugyanakkor nagyon sok 10-15, vagy akár 20 éves szolgálati viszonnyal rendelkező kolléga is teljesít a mai napig szolgálatot. Tehát aki ide bekerül, az itt szokott maradni. Van előrelépési lehetőség is, és ne feledjük el, hogy ez egy hivatás. Kate­gorikusan ki merem jelenteni, hogy aki itt szolgálatot teljesít, az hivatásnak vallja a tűzoltóságot. 

Milyen a megyei igazgatóság járműparkja? 

Stabil, korszerű járműpark­kal rendelkezünk, viszont ezek speciális járművek, mindig ott van a lehetőség, hogy valami apró meghibásodás miatt javítani kell őket. Ezek többszörösen túlbiztosított biztonságtechnikai megoldásokkal vannak ellátva, sokkal érzékenyebbek, mint egy civil gépjármű, pont abból adódóan, mert olyan bevetéseken kell alkalmaznunk, ahol semmiféle kockázatot nem szabad felvállalnunk. Épp ezért ezek a precíziós műszerek sokkal nagyobb karbantartást igényelnek. 

Milyen a leterheltsége az igazgatóságnak? Tavaly hányszor kellett vonulniuk? 

Hajdú-Bihar megyében tavaly több mint háromezer riasztás volt. Nagy mértékben befolyásolja ezt a számot, hogy az adott évben milyenek az időjárási viszonyok. A téli és a nyári hónapokra egyaránt igaz, hogy egy-egy lokális időjárási tevékenység akár meg is duplázza az esetszámokat. A jó diszlokációnak köszönhetően azonban mindenhova tudunk erőket biztosítani. Az biztos, hogy az ilyen helyzetek megterhelik a tűzoltókat, de erőben és eszközben egyaránt teljes mértékben fel vagyunk készülve az extrém napokra, hetekre.Szárazabb időjárás esetén a szabadtéri tüzek a jellemzők, de a nyár egyik negatív hozadéka a lokális csapadéktevékenység, ami általában viharos széllel, illetve hirtelen nagy mennyiségű csapadékkal jár.

Az ilyen időjárás egy órán belül 30-40 vagy akár 50 káreseményt is generálhat.

Ilyenkor azt érzékeli a lakosság, hogy nem jutunk el azonnal mindenhova. Az eseményeket a beérkező információk alapján rangsoroljuk, nagy részük magától megoldódik, hiszen a csapadékvíz-elvezető teszi a dolgát. Az ilyen helyzetben érthető pánik miatt vannak olyan bejelentéseink, amelyek később téves jelzésnek bizonyulnak. 

Mennyire jellemzőek a téves jelzések? 

A téves jelzést nagyon sokan összekeverik a szándékosan megtévesztő jelzéssel. Az a különbség, hogy a téves jelzésnek van valóságalapja, vagyis az állampolgár teljesen jóindulatúan tesz bejelentést; például egy ködös reggeli időben azt érzékeli, hogy füst van. Több szempontból sokkal kellemetlenebb a szándékosan megtévesztő jelzés, sajnos ezek is jelen vannak a mai napig. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezeket kiszűrjük, de teljesen nem lehet. Holott ezek elvonják az erőt, eszközt, hiszen akár nagy távolságokat is meg kell tenni, s ez jelentős költséggel jár. A szándékosan megtévesztő jelzések száma nagyon változó. A nyár folyamán, amikor a gyermekek a vakációjukat töltik, akkor érzékelhetően megugranak a darabszámok, de összességében évről évre csökkennek. Körülbelül 30-35 ilyen klasszikus, szándékosan megtévesztő jelzés van, és Hajdú-Bihar megyében területi megosztásban is vannak olyan részek, ahol nagyobb számban fellelhetők. Nem feltétlenül Debrecenre jellemző ez, hanem inkább a kistérségekre. A rendőrséggel nagyon jó a kapcsolatunk, ők is mindent megtesznek annak érdekében, hogy kiszorítsák ezeket a jelzéseket. 

Milyen célokkal vette át az igazgatói széket? 

A célom, hogy a hagyományokat továbbvigyük, Hajdú-Bihar megye mentő tűzvédelme eredményes múlttal rendelkezik. 

Nagyon sok gondolat megfogalmazódott bennem, hogy mely dolgokon lehet javítani – véleményem szerint mindent lehet jobban csinálni.

Nagyon fontos, hogy stabil mentő tűzvédelmi rendszer, minél kevesebb tűzeset legyen Hajdú-Bihar megyében, és a hatósági megelőző tevékenységünk is még hatékonyabb legyen. 

Szép célok ezek, de hogyan lehet elérni? 

Megfelelő szakmai felkészültséggel, ami azt jelenti, hogy az állománynak folyamatosan tanulnia kell. Régen azt mondták, hogy 3-4 év elteltével lesz valakiből igazán tűzoltó. Ezt vallom is, hogy mindig van mit tanulni, képezni kell az embernek magát, és akár a káresetek, akár a gyakorlatok esetében a megfelelő tapasztalatokat megszerezni. Ha valaki tanulni akar, a szervezeten belül megteheti. Fontos a megelőző és a mentő tűzvédelmi, tehát a beavatkozó tevékenység egyensúlya. Egyértelmű, hogy ha megfelelő a tűzmegelőzés a megyében, akkor mérhetően csökkennek az esetszámok. Nagyon sok lehetőségünk van arra, hogy érvényesítsük a szakmát, ebben a médiának is megvan a szerepe. Fel kell hívni a lakosság figyelmét az adott időszakban várható veszélyforrásokra, az üzemeltetőknek, létesítményeknek, vállalatoknak pedig be kell tartani a markáns, viszont az ő szemszögükből is nagyon fontos szabályokat. Szakmai meggyőződésem, hogy inkább a megelőzésre kelljen költeni, mint a bekövetkezett esetnél szükséges beavatkozásra. 

Tragikus végkimenetelű esetekhez is vonulnak a tűzoltók, ezek nagy lelki terhet helyezhetnek rájuk. Milyen pszichés támogatást nyújtanak a kollégáknak? 

Éves egészségügyi alkalmassági vizsgálaton vesznek részt a kollégák, és ennek része a pszichológiai alkalmassági vizsgálat.

Az elmúlt 10-12 év egyik nagyon nagy előrelépése, hogy most már egy-egy eseményt követően is tud pszichológus kolléga foglalkozni az állománnyal.

Fel tudják dolgozni azokat az eseményeket, amelyeket átéltek, hiszen nagyon fontos célunk, hogy a poszttraumás stressz-szindróma kialakulásának az esélyét minél jobban csökkentsük. Ebben nagy szerepe van a pszichológusnak, illetve annak, hogy a kollégák kibeszéljék az eseményeket. 

Beszélgetésünk elején említette, hogy az apósa is tűzoltó volt. A két nemzedék között, családon belül, gondolom, szóba került már, hogy mennyiben volt más, mondjuk, 50 évvel ezelőtt a tűzoltóság vagy tűzoltónak lenni. 

Nagyon érdekes, mert alapjában véve semmi különbség nincs az 50 évvel ezelőtti tűzoltói feladatok és a mostani között. Talán annyi, hogy akadtak olyan időszakok, amikor a műszaki mentések kerültek előtérbe, máskor a tűzesetekből volt több. A ’90-es évek közepén, 2000-es évek elejéig a közúti balesetek száma a mostanihoz képest lényegesen magasabb volt a Nyugat-Európából behozott gépjárművek miatt. Tűzesetek tekintetében pedig ma már olyan tűzvédelmi követelményrendszer van az üzemeltetők részéről is, amelyeket ha betartanak, akkor minimalizálni lehet a káresetek számát, és ez a statisztikákban egyértelműen jelentkezik. A szabadtéri tüzek 30 évvel ezelőtt is voltak, most is vannak, itt az emberi gondatlanságnak sajnos nagyon nagy a szerepe. Ha egy kicsit jobban odafigyelünk, akkor ilyen eseményből is kevesebb van. Ami viszont pozitívum, az a modernizálás, azok a szakfelszerelések, amelyeket mi használunk, azok teljes mértékben kielégítik az igényeket, a tűzoltók egyéni védőfelszerelése megfelelő, e tekintetben biztosan nagy a fejlődés a 30 évvel ezelőtti időszakhoz képest. 

Mennyire egyeztethető össze a magánélettel ez a hivatás? Ön mivel töltődik fel a szabadidejében? 

Sok mindennel összeegyeztethető, nagyon fontos az idővel való megfelelő számvetés, így elérhető, hogy mindenre jusson idő.

Ahhoz, hogy az ember tudjon regenerálódni, és maximálisan a munkájára összpontosíthasson, fontos a pihenés, amelynek az egyik alapfeltétele a család.

Nagyon fontos, hogy amikor lehetőség van, kicsit feltöltődjünk. A mai napig a sport az, amelyik kiegészíti az életemet, emellett a zene és a kirándulások is erőt adnak.

Kiss Dóra