Uborkaszezon

Sokszor tűnődöm, hogy miért az „uborka” vált az érdektelenség metaforájává. Annak ellenére is, mivel tudom a pontos definíciót, a „Magyar nyelv történeti etimológiai szótára” azonnal eligazít, mondván: „ a tréfás elnevezés az üzleti, kereskedelmi, politikai élet viszonylag eseménytelen – mintegy az uborkaérés nyári idejére eső – szakaszára vonatkozik.” Sőt, még arról is tájékoztat, hogy a fenti lelemény nemzetközi mintájú – német, francia – tükör-, illetve részfordítási keveredés eredménye, megtoldva egy kis magyar ötletességgel. Milyen stilisztikai zamata van például egy ilyen mondatnak, 1887-ből, „a színház megtelt az uborka-ivad alatt állandó léghuzammal”, ami nem csak a fogalmazás édességét, hanem a megállapítás képi pontosságát is üzeni. Ugyan ma melyikőnk tolla alól – ma már ez is csak metafora – szaladna ki ilyen telitalálat, holott a magyar közszolgálati, sőt majdnem mindegyik csatorna az „uborka-ivad állandó léghuzamával” küszködik.

Leginkább igaz ez a Napkeltére, amelyik most már hosszú ideje tartósítja azt a néhány közszereplőt, akik olyan rendszerességgel ismétlődnek a képernyőn, mint a Hallmarkon a Kisvárosi gyilkosság vagy a Viasaton Columbo. Néha az az érzésem, hogy nálunk fennmaradt az egypártrendszer, némi iróniával, hogy van neki egy „liberális” tagozata is. És ez így, mondjuk meg őszintén, borzalmasan unalmas. A néző szinte már minden élvonalbeli emeszpés politikusnak ismeri a retorikáját, a fogalmazási készségét, az észjárásáról nem is beszélve. De az eszdéeszesek se járnak más cipőben, azzal a különbséggel, hogy nálunk még kisebb a merítési arány. S így bármennyit is, bárhogyan is aggódnak az ország sorsáért, nem tudunk megrendülni kánaáni perspektíváiktól. Mint ahogy humorba illő felhangja, van annak is, hogy mindenért a fidesz és csakis a fidesz a felelős. S érzik ezt a riporterek is, mert most már elég sűrűn élesítik a nyelvüket az egy nyájbeliek válaszain, sőt, urambocsá’, az is megtörténik, hogy igencsak sarokba szorítják a nagynevű vendégeket. Arról nem is beszélve, hogy egyeseknek az ő kis „villa negrájuk” miatt kell csavaros okfejtésbe kezdeni, miközben a képi alátét mindent megmagyaráz.

Most már csak egyben bízhatunk: az „uborka-ivad állandó léghuzama” hátha kisöpri a savanyított unalmat a köztévéből is. S ha másképp nem, hát közli: az adás érdektelenség miatt elmarad…

– Boda István –