Vizsgálat zsebre

Sok pénzért kínál kényelmes elhelyezést, tévés, internetes betegszobát a Kenézy-kórház is. De említhetjük a magánrendelésekben teljes költséggel számlázó fogorvosokat és nőgyógyászokat (már volt idő hozzászokni).

Valószínűleg az ő hasznuk is tetemes. Azt mondom: legyen! Legyen minél több, s adjon megbízható ellátást. Ne várakoztasson, ne hozzon mások előtt megalázó helyzetbe, forduljon hozzám figyelemmel, tapintatosan – ha megfizetem.

És, ha nem? Ha nincs rá pénzem? Akkor is legyen. Jó az minden biztosítottnak, ha a tehetősek nem mindig az Országos Egészségbiztosítási Pénztárból (mindannyiunk közös kasszájából), szűretik és kezeltetik magukat, hanem „kicsengetik zsebből” az árát.

Másfelől hasznos az „ingyenes” egészségügynek, ha felfelé húzza a fizetős. Valamivel kevesebb betegük lehet ugyan, s emiatt kisebb bevételhez juthatnak, de épp ez a körülmény indítja (remélhetően) az ágazat összes dolgozóját az elmozdulásra a színvonalasabb szolgáltatás felé.

Mert semmi nem írja elő, hogy az „sztk”-ban a beteget kifejezetten várakoztatni kell, és szabad vele félvállról beszélni.

Az sem törvényszerű, hogy a kórházban bűz terjengjen a vécé körül, mosoly pedig csak a zsebbe dugott borítékért jusson. Ha lehet jobb, legyen!
Kissé bonyolultabb persze a kép, mivel a legjobb szakemberek elvándorlása és az OEP szegénysége miatt a mérleg egyelőre nem a kiegyensúlyozás felé mozdul. Ellenkezőleg: a nagy rendelők és kórházak súlyos anyagi és személyi gondokkal küzdenek, a tőkeerős magánvállalkozások pedig szépen gyarapodnak.

Eltart ez még egy ideig, aztán - reménykedjünk – csökken majd a távolság a kétféle szolgátlatás minősége között. Hogy mikor és mennyire, az rajtunk is múlik.