Botrány az Idősek Házában

Lenyúlós klikk?

Kállay Istvánnal az Idősek Háza közelében találkoztunk hétfő délben. Mint gyorsan tisztáztuk, az intézményből nem elbocsájtották, hanem azért jött el, mert lejárt a szerződése.

Személyes bosszúvágy nincs benne, senkitől sem tart. Hangsúlyozta: az intézmény dolgozóinak többségével az égvilágon semmi baja sincs, ugyanakkor egy klikk egyszerűen köztörvényes bűncselekményeket követ el az idősek kárára.

2006 júniusától tavaly júliusig tevékenykedett a körükben, a feladata az volt, hogy a lakók különféle, nem egészségügyi problémáit intézze.

 – Már akkor is csípte a szemem néhány dolog, de csak most, augusztusban telt be a pohár, amikor 380 ezer forintot emeltek el egy bácsitól – kezdte az életerős, fiatal férfi, aki videón is rögzítette a cikkünkben szereplők elbeszélését. – A saját osztályomon három komolyabb lopás történt azon egy év alatt.

Egyszer úgy tűnt el mintegy 80 ezer forint, hogy a fürdetőkön kívül mindössze egy fekvőbeteg volt a szobában. Könnyen kitalálható akkor, kik felől fújhat a szél…

Egy másik alkalommal a lakó ugyan látta az elkövetőt, de nem hittek neki. A harmadik esetben egy idős ember még ki sem hűlt holtteste mellől lopták el a pénzét, a mobiltelefonját és a rádióját – egy ápolót láttak hozzá bemenni.

Nem mellékesen, a gyanú mindegyik esetben ugyanarra a személyre terelődött – folytatta.

Kállay István azt mondta, az intézetben a nagybeteg, szellemileg már gyönge – demens – ellátottak azért nem kapják meg a szükséges élelmiszereket, mert egyesek hatalmas szatyrokkal hazaszállítják. Szerinte a fürdetés sem úgy zajlik, ahogy kellene.

– Előfordult, hogy két-három hétig szinte nem is lehetett megközelíteni egy lakót a testszaga miatt. Olyat is láttam, hogy a tolószékes öreget, aki lecsúszott a székről, nem tették vissza, hanem, mint a kutyát, a földön fekve fürdették le. Sokszor megesik, hogy egyes dolgozók kölcsönkérnek a nyugdíjasoktól, de aztán „elfelejtik” megadni”.

Úgy tapasztaltam, a lakók, megtorlástól tartva, nem mernek kiállni magukért – tette hozzá.

Kinyitotta a száját

Az ominózus augusztusi lopást, ami kiborította a bilit, Tóth Béla sérelmére követték el. Lakattal lezárt szekrényét feltörték, ruháit szétszórták. Az idős férfi furcsállja, hogy a ház igazgatója ugyan tartott valamiféle gyűlést a bűncselekményt követően, de se oda nem hívta meg, se azóta nem adott felvilágosítást a részletekről.

Ő maga minden esetre feljelentést tett a rendőrségen. Gyanakszik egy dolgozóra, de semmit sem tud bizonyítani. Azóta, hogy legyen miből kifizetni a gyógyszereket, el kellett adnia egy értékes pecsétgyűrűjét.

Kiss Imre 1999 decembere óta lakik az intézetben. Elmondása szerint tavaly decemberben lopták meg 123 ezer forinttal. – Átmentem a Klinikára egy vizsgálatra, és amikor visszamentem, már csak hűlt helyét találtam a pénzemnek.

Mások is jártak már így, kinek 5, kinek 7, kinek 10 ezer forintja tűnt el. Gyanakodtunk egy dolgozóra, aki feltűnően gyakran, szinte állandóan kesztyűben járt.

Felvetettük a főnővérnek, de azt mondta, nem tudnak mit kezdeni vele, mert nem sikerült tetten érni, és tanúk sincsenek. Az illetőt nem sokkal később áthelyezték egy másik osztályra. Úgy tudom, utána ott tűntek el pénzek – tette szóvá a Haonnak az idős férfi, aki elhatározta, lesz, ami lesz, kinyitja a száját.

Elszámolások

Tölli Sándorné Valika végig a sírással küszködött, míg a történetét mesélte. Aminek a főszereplője tulajdonképpen Csetnek Endréné, Ica néni, az intézet néhai lakója.

Icuka 2005 végén került az Idősek Házába, miután a lánya olyannyira nem törődött vele, hogy a nyolcvanas éveiben járó hölgyre nem fűtött, nem etette. Gyakorlatilag a szomszédok, köztük Valika emberségének volt köszönhető, hogy a debreceni Luther utcán éldegélő néni ételhez jutott. A két nő a köztük lévő körülbelül 30 évnyi korkülönbség ellenére annyira összebarátkozott, hogy Valika közbenjárására Icukát felvették az Idősek Házába.

Azután is szoros kapcsolatban maradtak. A dolgok Tölli Sándorné elmondása alapján akkor fordultak rosszra, amikor az ápolók 2007. nyarán kölcsönkértek Icukától, majd amikor visszakérte volna a pénzt, altatókkal, Gerodormmal, Andaxinnal kezdték gyógyszerezni, holott előtte nem szedett hasonlót.

Nem sokkal később, egy reggelen az idős asszony rosszul lett, elesett, több bordája eltörött.

Azonban a mentőket csak az esti órákban hívták ki hozzá – emlékezett fájdalmasan Valika –, mondván, egy önakasztás helyszínén kellett intézkedni aznap az otthonban, s emiatt nem volt rá idő…

A ház részéről közben elindult egy eljárás, mely célja az öreg hölgy cselekvőképtelenné nyilvánítása volt. Tölli Sándorné 2007. őszén egy hónapra magához vette barátnőjét, és mint hangsúlyozta, nyoma sem volt rajta olyasféle szellemi leépülésnek, ami indokolta volna a teljes gondokságot.

Óvatosságból, azelőtt, hogy október 22-én visszavitte volna az otthonba, elmentek egy orvoshoz, aki olyan jó állapotban találta, hogy teljesen kizárta a cselekvőképtelenség megállapításának lehetőségét – ezt a doktor által kiállított dokumentumban magunk is elolvastuk.

Az orvos ebben egyébként azt is rögzítette, hogy Icuka a „megmentő angyalának” nevezi barátnőjét, és azt nyilatkozza, hogy nagyon rosszul érzi magát az Idősek Házában kapott gyógyszerektől.

Később, az otthonba visszakerült Icuka annyira legyengült testileg és szellemileg, hogy 2007. karácsonyán Valika még beszélni se tudott vele.

 – Két ápoló egy pillanatra se hagyott magunkra bennünket – nehezményezte továbbá. Icuka idén március 14-én elhunyt – Tölli Sándorné a március 27-ei temetés előtt egy nappal kapta kézhez a gyászhírt, holott ő volt Csetnek Endréné egyedüli kapcsolattartója…

Azt ígértem neki 2005-ben, hogy legalább az élete utolsó évei nagy nyugalomban telnek majd. Mindezek után, kérdezem, hogyan számoljak el önmagam előtt?

Valószínűleg nem ő az egyedüli, akinek elszámolnivalója van.

Visszautasítják

A Kállay István és Tölli Sándorné által megfogalmazott vádakat az intézmény nevében visszautasítom – reagált Kmetti Béláné intézményvezető ápoló. Mivel Kis Virág igazgató szabadságon van, ő válaszolt a Haon kérdéseire.

Ha Kállay István ilyesmi tapasztalt, miért nem jelezte? – kérdezett vissza. Mint mondta, Tölli Sándorné ügyében tavaly célirányos, átfogó vizsgálat folyt, melybe az ÁNTSZ, a regionális közigazgatási hivatal és a debreceni önkormányzat munkatársai is bekapcsolódtak a gondozott jogi képviselőjével.

– Se az ápolásával, se az orvosi ellátásával kapcsolatban nem állapítottak meg mulasztást. Csetnek Endréné kijelölt, hivatásos gondnoka sem emelt semmiféle kifogást. A temetést ő intézte, tudomásunk szerint megpróbálta értesíteni Tölli Sándornét annak időpontjáról – közölte.

– Sajnos, évente két -három alkalommal előfordulnak lopások, ez esetekben az ellátott a rendőrséghez fordulhat, ebben az intézmény segít. A megelőzés érdekében a gondozottak számára letéti pénztárt üzemeltetünk, ahol bármikor elhelyezhetik, felvehetik a pénzüket. Mi csak ezekért az összegekért vállalhatunk felelősséget. Azok a gondozottak, akik nem veszik igénybe az értékmegőrzés ezen módját, azon túl, hogy megszegik a házirendet, saját maguk teremtenek lehetőséget a lopásra. A valósághoz tartozik, hogy az épületben sok látogató megfordul, akiket nem áll módunkban ellenőrizni. Tóth Béla ügyéről a rendőrség adhat felvilágosítás.

Ha valamely közalkalmazottunk felelőssége felvetődik, úgy természetesen azonnal intézkedünk – tudtuk meg Kmetti Bélánétól.

Kérdésünkre elmondta: tavaly három fegyelmi eljárásuk volt. Így vizsgálódtak téves pénzügyi tranzakció nyomán, minek után megrovással büntették a vétkest. Egy személlyel szemben egy gondozottat ért baleset miatt indult eljárás, egy másik igazolatlanul volt távol a munkából. Előbbi esetben nem lehetett mulasztást megállapítani, utóbbi munkatárs pedig távozott az Idősek Házából.
A lakók számára természetesen lehetőség nyílik panasztételre. Ezek általában olyan mindennapi gondok, melyek intézményen belül, gyorsan orvosolhatók.

Ezen felül az önkormányzathoz, a regionális közigazgatási hivatalhoz és jogi képviselőhöz is fordulhatnak panasszal.

Ratalics László