Mi lett a magyarok nyilaival?

Czabán Leonóra, íjász versenyző és edző az utánpótlás képzését tartja az egyik legfontosabb feladatnak.

A huszonhét éves hölgy tizenhárom éve fogott először kezébe íjat s nyilat, azóta pedig tör felfelé.

„A hazai versenyeken három éve mindig dobogón állok, a nemzetközieken pedig a középmezőnybe tartozom.” –mondja.

Mi, magyarok, nyilas nép vagyunk.Túl az asztrológiai kategórián, az íjfeszítő pusztai népek családjába tartozunk

Történelmünk emlékképeinek meghatározó része, amikor hátrafordulva a lovon, megfutamodást színlelve, vágta közben bántunk el az ellenséggel. Na de hol van az már?

Talán eltávozott belőlünk őseink szelleme, hiszen mostanában mintha feledésbe merült volna az íj. Még ha a köztudatban nincs is benne olyan élesen, azért mindig vannak, akik felelevenítik a hagyományokat, s magát ezt a sportot.

Eléggé támogatott-e ez a sport?

Úgy véli, nagyon sokat jelentett fejlődése szempontjából, hogy egy évet kint tölthetett Észak- Írországban, ahol edzett illetve edzősködött is. „Kint teljesen más. A tárgyi adottságok sokkal jobbak. Ott annyi eszköz van, hogy nincs is alkalom mindet használni, míg itthon sokszor hiány van belőlük."

Ez a sport ugyanis nem támogatott annyira Magyarországon, hiszen az elmúlt három olimpiára nem sikerült hazai sportolónak kikerülnie. Lehet, persze ez azért is van, mert a három íj-fajta: a történelmi, a csigás és az olimpiai közül pusztán utóbbival lehet az ötkarikásra kijutni, Leonóra sem indulhat csigás íjász lévén..

„Szerencsére egyre inkább bekerül a médiába ez a sport, közvetítenek róla. Aki pedig eljön egy edzésre ennek vagy bármi másnak a hatására, annak a kilencven százaléka itt is marad.”- mondja a jelenleg Kós Károly Művészeti Iskolában tréningeket tartó lány. Szeptemberben alakult a Hajdú Íjász Klub, és azóta tízről harmincra duzzadt a létszám.
Na de vajon mi készteti az embereket arra, hogy megfeszítsék a húrt?
Czabán Leonóra elmesélte, hogy tesztelték egyszer őket verseny közben. „Addig mindig csönd volt a lövés alatt, és amikor össze kellett szedni az nyilakat, akkor volt zene a közönség számára. Kipróbálták, hogy akkor is muzsikálnak, amikor lővünk, és mondták, hogy figyeljük, zavar-e ez minket. Mikor később rákérdeztek, hogy tudtunk-e attól függetlenül koncentrálni, állítottam, hogy nem is szólt semmi a hangszóróból. Nagy odafigyelést igényel, és amikor rákészülünk, csak a cél van a fejben vagy inkább semmi nincs. Teljesen kikapcsolunk mindent magunk körül.”

Miben segíthet az íjászkodás?

Hozzátette, a gyerekeknek ez a sport kifejezetten jót tesz viselkedésproblémák esetén. Sok mindenre kell koncentrálni, egyszerre a test minden részére, fegyelmezettséget igényel és arra tanít. Volt már olyan, hogy diszlexiás és diszgráfiás gyereknél is hatalmas javulást eredményezett, hiszen megtanultak magukra figyelni, összpontosítani. Azt mondja a sportoló, a profi megmérettetéseken már csak tíz százalékban számít a felszerelés, amely az ötszázezer forintot bőven elérheti, húsz százalékban a technika, de hetven százaléka a teljesítménynek a fejben dől el.

Kerekesszékesek ugyanúgy űzhetik, akár az egészségesekkel együtt is, közös versenyek is vannak, hiszen csak a felső testet kell használni. És a kor sem számít. Tíz év alatt ugyan nem ajánlják, de akár hatvan éves korig is űzhető.