2013.06.24. 15:36
Macskalakás a belvárosi társasházban
Debrecen - A tisztiorvos 12 év elteltével is rögtön tudta melyik lakásról és ügyről van szó.
Debrecen - A tisztiorvos 12 év elteltével is rögtön tudta melyik lakásról és ügyről van szó.
Egy nő hat macskát tart a lakásában, ám ő nem él ott. Hetente egyszer eljön, akkor ad nekik inni és enni, olyankor kinyitja az ablakokat is, s akkor a bűz még a szokásosnál is elviselhetetlenebb – ezzel a panasszal fordult szerkesztőségünkhöz az egyik debreceni, Arany János utcai társasház idős lakója, kérte nevét ne írjuk le. Ő már csak a nyilvánosság erejében bízik, a fent vázolt probléma ugyanis (kis megszakítással) évtizedek óta keseríti meg az életüket. S, mint mondja, az állatoknak sem lehet könnyű. Invitált, győződjünk meg róla saját szemünkkel.
Csecsemő a szomszédban
Túlzás lenne azt állítani, hogy már az utcán érezni lehet az átható macskapisi, használt alom és még egyéb szagok egyvelegéből kialakult bűzt, az viszont tény, hogy egy szélcsendes, ám meleg nyári napon, a kapun belépve megcsapja az embert a kellemetlen „odőr”. A társasház folyosóján viszont már nincs mentség, gyomorforgató szagok terjengenek. Ez pedig a második emeleti lakás felé közeledve erősödik. Kibírhatatlan – állapítom meg, a torkomat kaparja az ammóniás kipárolgás. – Ez még semmi, most alig érezni – legyint a „bűnös” lakással szemben élő Nagy Anikó, aki három hónapos kislányát épp leviszi egy puszira, mert – mint mondja – anyósáék nem szívesen jönnek fel.
„Terápia”, „kísérlet”
Amíg várjuk, hogy visszaérjen a ház közös képviseletét is ellátó asszony, a problémával telefonáló olvasónk elmeséli, a lakás tulajdonosa Debrecentől 80 kilométerre él. Előkerülnek a papírok, s kiderül már 1992-ben jegyzői határozat tiltotta meg a nőnek (az egyszerűség kedvéért nevezzük Zsének), hogy állatokat tartson a lakásban. Akkor két macska, két kutya, egy nyúl és még egy tyúk is élt ott Zsé édesanyjával – egyébként később erre hivatkozott is, hogy „terápiás állatok” a mamának. Az édesanya meghalt, az állatok viszont maradtak. 2001-ben úgy tűnt, hogy a debreceni városi bíróság ítéletével (melyet a megyei bíróság is helyben hagyott) megoldódik az ügy. Zsének el kellett (volna) vinnie az állatokat. Ehelyett a legfelsőbb bírósághoz fellebbezett, indoka – mint olvashattuk – az volt, hogy tudományos megfigyelés címén tartja a macskákat a lakásban, mert ő pszichológus. Elutasították. Ez 11 évvel ezelőtt volt. Akkor elvitte a macskákat. Majd lassan, egyenként visszahozta…
Ha kiborítják, nem isznak
– A védőnő szerint ez veszélyes lehet a lányom egészségére – mondta Nagy Anikó, aki nemcsak három hónapos, de 14 éves gyermekéért is aggódik. A szakember a Naplónak megerősítette, aláhúzva: ezt az állapotot minél hamarabb meg kell szüntetni, nem tesz jót a gyermeknek.Anikóék egyébként meg tudták oldani, hogy lakásuk ne egy szellőztetőrendszeren legyen a „macskatanyával”, ám az alsó és a felső szomszéd nem.
Náluk, főleg ha az időjárás szelesre vált, elviselhetetlen a bűz. Kurucsó Sándornétól (felső szomszéd), azt is megtudtuk, párzási időben hangosan „randalíroznak” az állatok a lakásban, mely egyébként le van függönyözve, illetve – ahogy láthattuk – a folyosó felőli ablakon gyanús foltokkal tarkított kartonpapír van. Korábban azt látták, a lakás tele van kartonokkal és mindenhol szétszórt alommal, a konyhában pedig két vödör szolgált az állatok itatására. Ha kiborították, nem ittak, az alsó szomszéd viszont elázott…
Újra harcolnak
Érthető tehát, hogy a közös képviselő úgy döntött ennyi év után ismét „felveszi a kesztyűt”, feljelentést tett a rendőrségen. A hatóság emberei a megbeszélés szerint három hete akkor mentek, amikor a macskás szomszéd épp etetett, be azonban ők sem merészkedtek a lakásba, csak jegyzőkönyvet vettek fel, s próbálták visszafogni öklendezésüket – számoltak be a lakók, akik úgy érzik senki sem segít rajtuk, hiszen a bíróság ítéletének és a legfelsőbb bíróság határozatának sem tudnak érvényt szerezni 11 éve.
– Tudunk az esetről, a kollégáim felvették az adatokat, megállapították, hogy az állatokat ellátják, ám nem takarítanak rendesen. Az elkészült jelentést az ÁNTSZ-hez és a jegyzőhöz is továbbítottuk, illetve a rendőrség is vizsgálja a körülményeket, hogy nem áll-e fenn állatkínzás esete – mindezekről Kovács Károly rendőrségi szóvivő beszélt lapunknak, hangsúlyozva: keresik a megoldást erre az áldatlan állapotra.
A lakók attól tartanak, hogy ismét csak a pereskedés marad, meg bűz, ami egyre elviselhetetlenebb.
Zsé: mindenkinek van szaga
Szerettük volna felvenni a kapcsolatot a „macskatanya” tulajdonosával, ám elérhetőség hiányában ez nem sikerült, ezért nevét sem írjuk le. Annyit megtudtunk, hogy a nő (cikkünkben Zsének neveztük el) a lakás eladását emlegette egy nemrég kelt levelében, ám a lakók szerint az kizárt, hogy értékesíteni tudja azt ilyen állapotban. A lakók arról is beszámoltak, hogy a nő korábban mindig azzal védekezett, hogy „mindenkinek van szaga”, illetve, hogy ő „nem érzi a bűzt”.
Ez még nem állatkínzás
Az Országos Állatvédőrség Alapítvány az egész országból fogadja az állatkínzások bejelentését. Felhívtuk őket, hogy megtudjuk, ez a fajta „állattartás” kimeríti-e az állatkínzás fogalmát. Az eset felvázolása után azonban az alapítvány munkatársa arról beszélt, ez még csak „helytelen állattartás”, mivel állatkínzásról akkor beszélhetünk, ha az állat éhezik vagy meghalt.
Mivel a 2001-es döntésnek – melyet a Legfelsőbb Bíróság is helyben hagyott – az asszony eleget tett, így a macskák tartását már csak egy újabb eljárás keretében tilthatják meg – ezzel kezdte megkeresésünkre adott válaszát dr. Szekeres Antal, Debrecen jegyzője.
Megdöbbentem, amikor 12 év után újra az asztalomra került az ügy.