A Hooligans nem bírja, ha lapos a buli

Debrecen - A nők és a zene miatt is voltak vitáik a Hooligans tagjainak, de egyik probléma sem okozott végleges törést. Interjú Kiss Endrével, a zenekar dobosával.

Királylány, Legyen valami, Paradicsom, Hotel mámor – csak néhány a Hooligans zenekar slágereiből, amelyeket ha meghall, mindenki dúdolni kezd. Arany- és platinalemezek, számos slágerlistás dal, díj és elismerés jelzi a szerencsi banda sikeres pályáját. Az énekes Ördög Tibor „Csipa”, a gitáros Tóth Tibor, a dobos Kiss Endre „Endi” és a basszusgitáros Késmárki Zsolt a mai napig járja a magyar városokat és a környező országokat.

Az idén 19 éves formáció a Hooligans on Air turné keretében nemrégiben Debrecenbe is ellátogatott, ennek apropóján adott portálunknak őszinte interjút Endi, aki nem hiszi, hogy valaha is megváltoznának, maradnak örökké „huligánok”.

Híresek arról, hogy szeretnek koncert közben improvizálni. A debreceni fellépésen is akadtak olyan dalok, amelyek látszólag nem illettek a programba, ugyanakkor tökéletes össz­hangban voltak a műsorral. Eltervezett rögtönzésekről van szó, vagy a show hevében, hirtelen jönnek az ötletek?

Kiss Endre: Mindig tudatosan kezdünk el improvizálni, de hogy mi sül ki belőle, azt mi sem tudjuk, általában más és más. Szeretjük összekavarni a stílusokat, nem bírjuk, ha egysíkú egy koncert, ezért is csapunk bele akár egy metálszámba, bármennyire is nem vagyunk metálzenekar. Mi így szeretjük az életet.

Ha már itt tartunk, Ön benne van Havasi Balázzsal a Drum&Piano projektben is. Első ránézésre ez a két műfaj sem passzol, de a végeredmény mégis egyedi. Miért gondolták, hogy ebbe érdemes belevágni?

Kiss Endre: Több mint tíz éve vagyunk barátok Balázzsal és nagyon sokszor beszéltünk róla, hogy próbáljuk már ki együtt a két hangszert. Nekifogtunk és nagyon jól tettük. Ő a maga klasszikus zenéjét zongorázza, én meg közben rockstílusban dobolok, mégis egy kerek egész a végeredmény. A Hooligansszel is felléptünk már közösen Balázzsal, épp a közeljövőben jelenik majd meg erről egy klip.

Említette az új klipet, de úgy tudom, más is alakulóban van még. Mire készül a Hooligans a közeljövőben?

Kiss Endre: Nyáron turnézunk, majd október 17-én újra megjelenik az első lemezünk négy új nótával kiegészítve. Pályánk elején egyik nagy lemezkiadó sem akart még velünk foglalkozni, így a debütáló korongunkat egy barátommal közösen létrehozott cégen keresztül adtuk ki vagy két-háromezer példányban. Továbbra is nagyon sok embert érdekel az a lemez, ezért azt találtuk ki, hogy újra megjelentetjük. Jövőre leszünk húszévesek, ennek apropóján megjelenik rólunk egy könyv és egy hatalmas Aréna-koncertre készülünk december 29-én. Tehát az előttünk álló másfél évre már biztos terveink vannak, de azt is tudjuk, utána mit akarunk.

Tavaly nyáron jártak Debrecenben, és most újra. Viszonylag ritkán látogatnak el a cívisvárosba, miért alakult ez így?

Kiss Endre: Meghívásos fellépéseket vállalunk el, egy évben olyan hetven-nyolcvan bulink van, emellett pedig a saját turnéink. Régebben sokszor jártunk erre a környékre, azonban valahogy ez megváltozott. Nem akarjuk elhanyagolni egyik várost sem, de azt sem lehet, hogy minden héten ugyanott koncertezzünk. A szülővárosunkba, Szerencsre is csak egy évben egyszer látogatunk el. Próbálunk mindenhova eljutni és „kielégíteni” a rajongókat.

Mit tart számon a zenekar legsikeresebb momentumaként?

Kiss Endre: Gyerekkori álmom volt, hogy egyszer Budapesten, Tabánban fellépjünk, ami végül sikerült, s örök emlék marad, mint ahogy az erdélyi koncertünk is. Még a Dance nevű zenekarunkkal az Asia előzenekaraként negyvenezer ember előtt zenélhettünk Bukarestben, az akkor leírhatatlan volt. De egyébként rengeteg jó élmény ért minket az elmúlt években, nehéz kiemelni közülük bármelyiket is.

Az egyértelműen látszik, a rajongóik minden számukat kívülről fújják és szeretik. Önöknek melyik a kedvenc daluk vagy albumuk?

Kiss Endre: A többiek nevében nem nyilatkozhatok, nekem is rengeteg olyan van, ami közel áll a szívemhez, például a Vér nem válik vízzé, a Legyen valami pezsgés vagy a Hotel mámor. Talán azt mondhatom, hogy inkább a keményebb számokat és a korai albumokat kedvelem jobban. Ez nem azt jelenti, hogy a balladisztikus nótákat nem szívesen játszom, sőt, éppen az a jó, hogy színes a palettánk, így nem válunk egysíkúvá.

Hosszú ideje ismerik egymást és zenélnek együtt, töretlen a barátságuk, vagy azért voltak húzós időszakok, esetleg kerültek felbomlás közeli állapotba?

Kiss Endre: Negyven éve, ötéves korunk óta vagyunk barátok, Tóth Tibivel azóta együtt is játszunk. Nem lehet töretlen egy ilyen hosszú ismeretség, még egy szülő-gyermek kapcsolat sem, pláne egy barátság. Természetesen akadtak hullámvölgyek, nők miatt, az összezártság vagy a zene okán is, szerencsére azonban egyik sem volt olyan mértékű, hogy az örökre szóló legyen – Tibi néha megdobál chipsszel, de ennyi. Talán még a legelején, mikor a közönség nem állt úgy mellénk és csak vagy harmincan-negyvenen jártak el a koncertjeinkre, elgondolkodtunk, nem kellene-e abbahagynunk. De aztán megittunk pár kört és rájöttünk, nem lehet, mert zenészek vagyunk mindörökké.

Mi tudja még mindig motiválni az együttest? Nyilván nem könnyű ennyi év után mindig újat mutatni, de úgy tűnik, sikerül. Minek köszönhető ez?

Kiss Endre: Nagyon lelkesítő látni az emberek mosolyát és ahogy élvezik azt, amit csinálunk. Muszáj a legjobbra törekedni, fel kell venni a lépést a hazánkba látogató világsztárokkal, mert a fanatikusok is olyan show-t várnak el, mint amilyet tőlük látnak. A zene az életünk, számunkra is jó érzés, ha létrehozhatunk valami újat. A kitartásunknak óriási szerepe van abban, hogy sikeresek tudunk lenni. A gitárosunk, Tóth Tibi a zeneszerzőnk, az is fontos, hogy ő is egyre jobban ért ahhoz, milyen dalokat kell írni, próbálunk mindenben még professzionálisabbat csinálni. Meg persze az sem elhanyagolható tény, hogy négy férfiből áll a zenekarunk, Magyarországon pedig sok nő van…

Hitvallásuk szerint laza, vagány emberek és a zenéjük is erről árulkodik. Hogy érzik, meddig működhet a zenekar, mondjuk tíz év múlva is lehet ezt a felfogást képviselni?

Kiss Endre: A mögöttünk levő komoly stábbal mindig új és új ötletekkel állunk elő, a következő két évünk már be van táblázva. Az persze benne van a pakliban, hogy elkövetünk valami olyan nagy bakit, ami miatt elfordulnak tőlünk, ám ez nem áll szándékunkban. A Rolling Stones-filmben mondta Mick Jagger, mikor még nagyon fiatalok voltak, hogy egy-két évet érez még a zenekarban. Ehhez képest még hetven felett is a színpadon vannak, én is ezt szeretném, legszívesebben még nyolcvan éves koromban is koncerteznék, mert mást nem nagyon tudok elképzelni. Jelenleg úgy érzem, már nem fogunk és akarunk megváltozni, maradunk bohémek – persze sosem lehet tudni.

Biztosan megszokták már az emberek rajongását és sok mindent láttak. Mégis, 19 év után is tudnak olyat csinálni, amin meglepődnek?

Kiss Endre: Az ágyban tudnak mutatni olyat. De komolyra fordítva a szót, kiváló viszonyt ápolunk a rajongóinkkal, minden koncert után odamegyünk hozzájuk és dedikálunk, még ha sokan várnak ránk és fáradtak vagyunk, akkor is.

Számos előnnyel jár az ismertség. Volt, hogy nem, vagy csak nehezen tudtak visszautasítani egy-egy ajánlatot, legyen az bármilyen természetű?

Kiss Endre: A társaim helyett nem mondanék semmit, viszont én sosem utasítok vissza semmit, kihasználok minden lehetőséget. Ezt nem mindig tolerálják, de ez van.

- Szabó Dóra -