Értékmentők egymás között

Nagyrábé - A sárréti kőkenyér legendája és a falu bírója elrejtett kincse nyomában is jártak a „találékony emberek”.

Szerte az országból, de még Erdély mélyéről is elfogadták Ványai Gusztáv, helybeli értékmentő szíves invitálását Nagyrábéra, hogy a hasonló érdeklődésű és tevékenységet végzők megtekintsék a sárréti falu egyre híresebb látványosságát, a vendéglátó Okos gépek –találékony emberek című, mezőgazdasági eszközökből álló magángyűjteményét. És ha már együtt vannak a 100-150 évvel ezelőtti használati tárgyak szerelmesei, cseréltek, vásároltak is egymás között ezt-azt, továbbá – és ez a találkozó legfontosabb célja – beszélgettek a gyűjteménygyarapítás módjáról, bemutathatóságáról, illetve működésük legalább önfenntartóvá tételének lehetőségeiről is.

Vízimalom a kocsiban

-Egyelőre a saját pénzünket tesszük a gyűjteményeink gyarapításába, bemutathatóvá tételébe, ám el kell gondolkodnunk, hogy mi lesz az egykor használatos, ám ma is működőképes eszközök sorsa akkor, amikor mi valamilyen ok miatt nem tudjuk ezt a tevékenységet végezni. Cél lehet a gyűjtemény turisztikai látványossággá tétele. Ehhez leginkább pályázati pénzek kellenek, amelyekből belső szabályzókat kell alkotni és reklámozni is tudjuk a gyűjteményünket – fogalmazott a házigazda, aki nem felejtette el elmondani azt sem, hogy az ő kiállításának, igaz, már kibővítve és valamelyest átépítve, a falu egykori bírójának háza ad otthont. Nemrégiben jártak nála az 1957-ben kilakoltatott család leszármazottai és érdeklődtek, megtalálta-e az elrejtett kincset. – Persze, hogy meg, hiszen a házba annyi értéket sikerült összegyűjteni, annyi embert megismerni, hogy ezzel nem ér fel semmiféle arany vagy bármilyen kincs – válaszolta. És ha már nála volt a szó, megmutatta a sárréti kővé vált kenyeret, amely valamikor, az 1850-es években eredetileg egy rozscipó volt, ám az is lehet, hogy meteoritkő, esetleg a Körös medréből került ki közel két évszázada.

A vendégek sem voltak tétlenek. Furkó János György Csíkszentdomonkosról például egy malmot vett egy székelyhídi gyűjtőtől, aki nem kis büszkeséggel kínálta a koocsijában még meglévő vízimalmot. Král Ferenc, ő Szeghalomból érkezett, magát olyan gyűjtőnek nevezi, akinek nincs semmije. – Összegyűjtöm, kipofozom és eladom.

HBN-KZS | Fotó: Kovács Péter