Aludni még

A francba, mászott ki az ágyból Ludwig Hernya, motorzajt hallván; már megint befordult a sarkon egy teherautó, a platóján veterán harckocsival. Először a múlt héten hoztak egyet, a belvárosba, aztán követte második, harmadik. Fábián György írása.

A következő napok sem múltak el nyugodtan, újabb és újabb lánctalpas ócskavas érkezése kotorta fel Ludwig Hernyát, hoztak egymás után, tízet, tizenötöt, huszonötöt; egyet épp Ludwig Hernya utcájában raktak le. Biztos valami fesztivál. Traktorhúzók, extrém brutál kategória?

De a következő reggel valami nem stimmelt. Rohadni meg, ha ez ugyanúgy áll, nézett ki Ludwig Hernya a tankra. Áh, az idegek. Aludni kéne még.

De ment a konyhába, becsomagolni az uzsonnát. Ekkor éktelen robaj, csikorgás támadt. Mi a… Igen, a tank. Elindult a belváros felé.

Később felüvöltött egy sziréna. Majd kettő. három. Tíz, tizenöt, huszonöt. Aztán az étkezőben megszólalt magától a rádió. És belőle felhős hangon az ismert ön- és közjogi méltóság.

Erőset fogyasztottál tegnap, próbálta felrázni Ludwig Hernyát Kajász Bütyök a szállodában, gyerünk ki a partra, azt meg felejtsd el, amit álmodban nyöszörögtél. Az már a múlté. Mindörökre. Hiszen tanultunk a történelemből.

- Fábián György -

További hernyaságok, merészebbeknek: https://ludwighernya.wordpress.com/