„Öröm, hogy a Modemben alkothatok”

Debrecen - Akár a mandalák, ezek a falfestmények is rövid életűek lesznek, amit az alkotók nem bánnak.

Vasárnap délelőtt 11 óra, a Modem második emeletén, a kiállítóterem bejáratánál mint máskor, most is fiatal teremőrök tessékelnek beljebb, ahol azonban ezúttal bámészkodás helyett lázas munka folyik. Készülnek a kortárs freskófestő pályázat alkotásai. Rögtön szembeötlik a szemközti falon a kész mű, amely eltéveszthetetlenül „burais”, azaz alkotója a debreceni művész, Burai István. Kalauzom, a Modem vezető kurátora, Kónya Ábel megerősíti feltevésem, s rögtön egy érdekességgel is szolgál. Bár a falakon egy hónap után lefestik a képeket, a debreceni alkotó szeretné „elvinni”, mert neki gipszkarton jutott, amiből az alkotást ki lehet vágni, amennyiben meg tudja ezt oldani. Aztán visszaugrunk az ötletig.

Nem akartuk erre a viszonylag hosszabb időre üresen hagyni a falakat

Kónya Ábel

Száraz falra „freskó”

– Tavaly novemberben merült fel a gondolat, hogy a második emeleti térben január 8-án záruló Jézus élete elnevezésű két részből álló kiállítás után se maradjanak üresen a falak, ezért hirdessünk a befestésükre pályázatot. Bár a jobb érthetőség kedvéért freskófestést hirdettünk meg, de az vizes falra történik, ami aztán együtt szárad meg az alkotással, így valójában szekkók készülnek, azaz száraz falra festenek képet a kiválasztott pályázók – magyarázza Kónya Ábel.

Megtudom, a pályázat tematikájában kapcsolódni akartak a második emeleten február 19-ig nyitva tartó, Korniss Péter betlehemes fotóiból, illetve Szalay Lajos bibliai témájú rajzaiból összeállított tárlatokhoz. A reformáció 500 éves évfordulójára emlékezés mellett a kiállítások bontását is összehangolták. Igaz a most készülő falfestményeket egyszerűen megsemmisítik, a már említett Burai-alkotás lehet a kivétel. Bár a főkurátor, aki a háromtagú zsűriben is helyet kapott hangsúlyozza, hogy a kiírásban erre nyomatékosan felhívták a figyelmet, mégis furcsa lehet az alkotóknak, hogy nem kevés fáradtsággal megfestett művük csak kérész­életű lesz.

– Ezzel egyáltalán nem törődöm, mert öröm létrehozni egy művet, s a Modem megbecsüli a munkámat, hiszen egy hónapig látható lesz – érvel a Szombathelyről érkezett Szántó István. A többféle képzőművészeti ágban alkotó fiatalember szerint amúgy is nagyon sok műtárgyat készít, „nem lehet mindnek végigkövetni az életútját”. Örömmel vette ezt a kivételes alkalmat, hogy murális munkára írtak ki pályázatot, szeret nagy felületeken dolgozni. Művének címe, Szent Mihály szekere, s a mexikói népi formakincsnek számító papírkivágást utánzó formában festi falra sötétkék színnel a halottvivő alkalmatosságot, de ott van a galamb is, az élet szimbóluma.

– A munkáim fővonulata az újjászületés vagy maga a születés, ezért választottam a mexikói népművészetet, mert ott a halált is másképpen értelmezik, mint nálunk.

A Modem, hívószóként

A békéscsabai illetőségű Krnács Ágota egy bibliai üzenetet (Keressetek és találtok) „vetít” a falra grafikusi aprólékossággal, ami nem véletlen, hiszen leginkább ezt a formáját szereti a képzőművészetnek. A magát digitális nomádnak tartó alkotó igazi „utazó”, mert egy időben a főváros, más alkalommal pedig egy északi kis falu, Cered is volt a székhelye. A kenyerét tervező grafikusként keresi, míg a képzőművészet a költséges hobbija, mint mondja. Éppen ezért töltötte el nagy boldogság, amikor meglátta a pályázati kiírást, hiszen a kiválasztott alkotók, tíz napig a Modem vendéglátását élvezve dolgozhatnak.

– Amúgy is a Modem volt számomra a hívószó, hogy a falai között, az itteni térben alkothatok. Mivel a művészetemben egyébként is jelen van a szakralitás, a tematika is közel áll hozzám, nekem grafikusként a nagy felület megtöltése jelenti a kihívást, mert ilyet ritkán csinálok. Segítséget viszont kaphatok a többiektől, ez a tíz nap úgy is felfogható, mintha művésztelepen lennénk.

Ami a pályamunkáját illeti, a Máté evangéliumában található üzenetben a falon egy vegyesboltnyi árukészletben kell megtalálni Krisztust egy kis szobor formájában.

Ugyancsak a biblia egy jól ismert fejezete, Jézus Jeruzsálembe vonulása adta a témát a debreceni Kazinczy általános iskola festőművész tanára, Tarnóczi Tamás munkájának, amit diákjaival együtt festett meg. Az Újkerti születés című rendkívül látványos művet is debreceni alkotópáros, Hegedűs Judit és Várhelyi Csilla jegyzi, igaz utóbbi már Budapesten él. A Medgyessy gimnáziumban tanít Váczi Lilla, aki két társával, Gressai Ferdinánddal és Pintér Gergővel „A teremtés forgatókönyvét” nem csak megfestik, hanem egy projektorral rá is vetítenek majd.

A debreceniek sorába tartozik Huszthy Edit, aki éppen látogatásomkor kezdett hozzá a munkához, egyelőre még csak a méretezésnél tartott, de állította, időre kész lesz Evangélisták című művével, melyet így csak vázlaton láthattam. Az ember, bika, oroszlán és sas jelképek izgalmasan fognak mutatni a Modem falán – „legalábbis ha elkészülnek” – csempészett mégis egy kis bizonytalanságot beszélgetésünkbe.

– Kicsit megijedtem, mert rájöttem, hogy nem lehet éjszakára bennmaradni – teszi hozzá hamiskás mosollyal, ami akkor is végig ott bujkált a szája sarkában, amikor az elmúlt évtizedeit foglalta össze.

– Tősgyökeres debreceni vagyok, de aztán elmentem csavarogni körbe az országban, mindenhol jártam, ahol érdemes volt, majd kikötöttem Nyíregyházán, odamentem férjhez. Viszont idejövök haza, itt vannak a rokonaim, itt dolgozom az egyetem műszaki karán, az építészeti tanszéken oktatom a diákokat, akiktől nagyon sok inspirációt kapok, úgy is mondhatnám, kölcsönösen „lopunk” egymástól.

Elmondja még, hogy eredetileg díszlettervező, s munkája során nem egyszer maga festette meg a terveit, azaz nem állnak távol tőle a nagy felületek. Ezért sem tart attól, hogy nem tudná befejezni időre a művét, ráadásul doppingolja, hogy az országosan is elismert Modemben alkothat.

A sok város által irigyelt kortárs galériát a kaposvári születésű, de 1999-től Bostonban élő Szegedi Zsuzsának sem kellett bemutatni, amikor hírét vette a pályázatnak. Egy kutatás miatt egy évre Budapestre költözött, ott látta meg a pályázati felhívást.

Az egyik legizgalmasabb, végkifejletében biztosan a legérdekesebb alkotást a harminc legszebb magyar versben legtöbbet előforduló szavak ihlették. Ezeket a gyakoriság szerinti sorrendben egyre kisebbedő betűmérettel festi fel a falra, ám ez csak az első fázis. A második a 21-ei megnyitón következik, amikor a látogatókat felkéri, vizes szivaccsal vagy papírral töröljenek bele, akár egy részét semmisítsék meg, így alakítva ki a végső változatot. A harmadik fázis pedig ennek és készítés folyamatának a falra vetítése, azaz a megnyitót követően már csak digitálisan marad meg az alkotás, amit egy hónapig még meg lehet tekinteni.

Miért nem tovább? – adódik a kérdés, hiszen a 250 négyzetméternyi felületen létrejövő alkotások a maguk nemében páratlanok Magyarországon, kár értük. Kónya Ábel szerint ahhoz komolyabb előkészítésre lenne szükség, mert most azért eléggé be voltak szorítva a határidőkbe. Másrészt a Modem „szerkezete” sem kedvez egy ilyen elképzelésnek, hiszen a földszinten évi két kiállítást az Antal–Lusztig-gyűjtemény ad három éven át, és csak a másik két emeleten rendezhetnek időszakos tárlatot. Viszont egy olyan verzióban érdemes gondolkodni, ahol a műveket nagy felületen gipszkartonra készítik el, és a kiállítás végén az alkotók több darabban elszállíthatják, így megmarad nekik.

Találkozás a művészekkel

A jövő terveit másban is felvázolta a főkurátor.

– Miután az alkotók is úgy érzik, mintha művésztelepen lennének, a cél egy debreceni artist residence létrehozása, ahol több műteremben fogadnánk alkotókat akár külföldről is, akik másfajta szemléletet hoznának, az itteni hatások pedig alakítanák a művészetüket. Ez a forma már nagyon népszerű a világon a művészek körében. Ehhez az első lépés lehet: ismét megnyitottuk a Modem látványműtermét, hiszen a másik cél, s ez a freskókészítés idején is él, hogy az emberek ne csak a művészettel, hanem a művészekkel is találkozzanak. A pályázatot elbíráló Golda János Ybl-díjas építészből, Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművészből és jómagamból álló háromtagú zsűri által legjobbnak ítélt alkotó számára is ez a fődíj: teljes ellátás mellett tíz napot alkothat a műtermünkben.

- Égerházi Péter -

Alkotók és alkotásaik

Mit tartalmazott a pályázati kiírás?

A kortárs freskófestési pályázatra olyan alkotók jelentkezését várták, akik szívesen festenek a Modem kiállítóterének falaira történetet vagy történet nélküli képet, további tematikai megkötés nélkül, de atmoszférájában kapcsolódva a keresztény kultúrkör szellemi és lelki hagyatékához. A hordozót a kiállítótér fehérre festett gipszkarton falai jelentik – így természetesen a „freskó” szó csak a köznyelvben meghonosodott elnevezésként értelmezendő, valójában gyorsan száradó anyagokkal való szekkók készítését várták a jelentkezőktől.

A kiírásra legfeljebb 3 pályamunka tervével pályázhattak alkotók és alkotócsoportok. A pályaművekről elektronikus formában tervet/látványtervet kellett küldeni december 31-ig.

Fődíj: 10 napos alkotói lehetőség a Modem műtermében, teljes infrastruktúrával, valamint szállással a négycsillagos Lycium Hotelben, továbbá egy 2 éjszakás szállás félpanzióval 2 fő részére a Hotel Eger & Park négycsillagos szállodában.