Olvasói levél: Az írástudók hallgattak

Berettyóújfalu - Annak számonkérése, hogy a multik miért nem azonos minőségű élelmiszereket forgalmaznak nálunk, mint otthon, nagyjából az eső után köpönyeg kategóriájába tartozik. Kiskereskedelmünket a monopolhelyzetben és egymással monopolista versenyben lévő nemzetközi kiskereskedelmi hálózatok uralják. A multik felismerték, hogy népünkben olthatatlan vásárlási vágy lakozik, szemünk alapvetően az árra mered, szeretjük a csillogó-villogó környezetet, a hatalmas választékot és nem vetjük meg a külföldi árut a hazaival szemben.

Ez a felismerés nagy hazai üzletemberekben is megvolt, ezért elősegítették a multik könnyű bejövetelét. Volt olyan vélemény, hogy azért kellenek a plázák, mert kell a munka az építőiparnak. Egyes adószakértők a multikra az állam kinyújtott adóbeszedő karjaként is tekintettek, mivel úgy vélték, hogy azok nem dolgoznak feketén, így befizetik – nem úgy, mint a magyar boltosok – a forgalom utáni adókat.

Ezek a tényezők a plázastop 2012-es bevezetéséig mindent és mindenkit átható éjjel-nappali plázalázban jelentek meg. Ez a láz hatalmába kerítette a politikusokat, köztük a polgármestereket is. Úgy gondolták – például egy vidéki kisvárosban –, hogy jót tesznek településük lakóinak, ha minél több külföldi kereskedőt engednek be. Kétségtelen, hogy a jelenlévő sok multi nagy vásárlási élménynövekedést okoz a nyugdíjasoknak és mindazoknak, akik nem a kiskereskedelmi árukat előállító szektorokban (vasút, posta, oktatás, önkormányzat) dolgoznak. Hátborzongatóbb a helyzet azonban a helyi kiskereskedők és kistermelők számára. Akik viszont választási szempontból törpe kisebbséget képeznek, ezért nem számítanak.

A sok multi hozta eredmény megnyilvánul a helyi vállalkozók tönkremenetelében, a termelő szektor visszaszorulásában, a települési lélekszám csökkenésében, a városkép rendezetlenségében, a kiadatlan üzlethelyiségek tömegében és a városközpont városszélre való kitelepülésében. Az írástudók (közgazdászok, történészek) tudják, hogy az idegen kereskedelmi tőke nagyfokú jelenléte összezavarja a helyi gazdaság működését, amivel jelentős fejlődésképtelenséget okoz. Lényegében semmivé teszik a közgazdászok szerves fejlődésre (tevékenységek egymásra épülése) vonatkozó álmát. Az írástudók és a helyi gazdaság apostolai (Bogár L., Csath M., Lóránt K.) nem segítettek a települési polgármestereknek. Hagyták, hogy lézengő richterként hozzanak döntéseket a multik beengedéséről. Sőt lehet, hogy nem nyílt verseny volt a polgármesterek között „ki tud több multit behozni” elnevezéssel.

Az EU-n belüli tőkeáramlásról az az általános felfogás alakult ki, hogy ha valamely multi kereskedő le akar telepedni a településen, azt nem lehet meggátolni, mert a szabad tőkeáramlás szent. Az írástudók elfelejtették megmondani, hogy lehetséges-e a felismert valós helyi érdekek függvényében korlátozni a multik számát. Mivel a külföldi tőkében való szent hit országosan sem kérdőjeleződött meg, az eredmény az lett, hogy szemünk nem lát mást, mint multi áruházakat. Ha egy kisváros, vagy kis térség kiskereskedelmének nyolcvan százaléka a multik kezében van, akkor a multik kezében van minden (bér, munkaerő, választék, nyitva tartás), amelyek közül kiemelkedik az ár és a minőség kapcsolata. E kapcsolatot lényegében mi vásárlók és a multik közösen alakítottuk ki. A fellángolt kormányzati importált élelmiszerminőség-javítási akarat valószínűleg úgy jár, mint az éji bogár: zúg, nekimegy a falnak, nagyot koppan, és azután elhallgat. Más szóval: eső után köpönyeg.

- Dr. Szőke Kálmán, Berettyóújfalu -