Két nyelven

Az első emlékeim Brüsszelről kisgyermekkoromból valók: a Híradóban gyakran emlegették a délszláv háborúval összefüggésben. Talán ezért kötöttem megannyi szörnyűséghez (háború, vérontás stb.) a várost, s alakult ki az a tévképzetem, hogy valahol a Balkánon fekszik. Szabó Zsolt László jegyzete.

Később egy földrajzórán nehezen hittem a térképnek: nem arra van, amerre én elhelyeztem. Kíváncsi lennék, hogy a mai 7-8 évesek milyen fogalmakat társítanak a városhoz. Magyarellenes? Támadás? Kötelezettségszegési eljárás? Migráns? Németh Szilárd? De kötik-e hozzá a határoknélküliséget, a nemzeti sokszínűséget? Társul-e a fejekben Brüsszelhez az Európai Unió, vagy a kormány a kommunikációjával már teljesen leválasztotta a városról az európai értékközösséget? Érdekes viszont, hogy amikor a kormánytagok vagy a párt vidéki helytartói mikrofont kapnak egy átadóünnepségen, nem „brüsszeleznek”, ellenben büszkén feszítenek az uniós tábla előtt (kettős beszéd). A kormánypárt ezzel a kommunikációval (mint más területeken is) rövidtávú céljait szolgálja, ám azt talán fel sem mérik, hogy hosszú távon mivel járhat: a társadalom egy részében megváltoztathatatlan ellenérzés alakul ki az EU-val szemben. Ennek felülírásához nem lesz elég pusztán a térképre nézni. Bízni abban lehet, hogy olyan rugalmasak a képzetek, mint a Fidesz eszméi, elvei.

- Szabó Zsolt László -