Sötét „örökség”

Már a világ(mindenség) sem a régi. Persze azért így sem panaszkodhat. Hisz, ha jól tudjuk, immár tizenhárom és fél milliárd éve bírja a gyűrődést. Sőt közben még tágulni is van ereje. T. Szűcs József írása.

Viszont a keletkezése legalább olyan érthetetlen, mint a mindennapi kis világunk bizonyos eseményei.Ebből a szempontból nem olyan képtelenség a minden kezdetét jelentő ősrobbanás. Merthogy azt szintén csak elhinni lehet, megérteni alig. Mint ahogyan azt ugyancsak nehéz felfogni, hogy mi történik, történhet még meg a világban, országunkban, lakhelyünkön. Olyasmik, amelyeket nem régen elképzelhetetlennek tartottunk volna. S itt jön a képbe az univerzum keletkezése. Azt is nehéz ugyanis megérteni mindennapi, földhözragadt tudatunkkal, hogy egy uszkve atom méretű valami (szingularitás) hogyan nőhetett sok ezer milliárd csillaggá, csillaghalmazzá, galaxissá. Ráadásul előtte, nemhogy egy körömpiszok méretű égitest, de állítólag még csak idő és tér sem létezett. Vagyis a semmi annyira semmi volt, hogy az már döfi. Mondhatnák, hogy az ilyen tökéletes semmi már tényleg valami... Ráadásul a világegyetem akkor létrejött anyagának döntő hányada számunkra láthatatlanul „sötét" maradt.

Megkérdezhetnék, ki a fenét érdekelnek ezek az elvont zöldségek. Sokkal inkább foglalkoztatja sokunkat az, hogy kitartson a kosztpénz a következő fizetésig, nyugdíjuk. Ugyanakkor az idősebbek elmondhatják, mert átélték, hogy életü(n)kben legalább olyan váratlansággal és hirtelen eshetnek meg addig nem sejthető történések, mint ahogyan az univerzumban. Például, ha sötétjéből hirtelen előbukkan a takarásból egy meteorit vagy üstökös. S akkor szó szerint lőttek korábbi világunknak. Netán a kimondhatatlan messzeségben egy elpusztuló csillag nyomán kialakuló röntgensugárzás éppen a Föld felé irányul. Akkor tényleg felesleges lesz tartós tejet vennünk. S mivel potenciálisan több milliárd csillag képes ilyen gaztettre, akkor minimum illik komolyan vennünk a fenyegetést. S a legkomolyabb jelenlegi technológiánk mellett alighanem az lehet, hogy a tudomány eszközeivel figyeljük, de mindennapjainkban figyelmen kívül hagyjuk őket. Földi, hétköznapi létünkben nem túlzottan bölcs dolog nagyon belemélyedni minden ránk fenyegető veszélyre. Mert még arra a következtetésre jutunk, hogy a világ például még a hidegháború leghosszabb időszakaiban is békésebb volt, mint manapság. Hisz sokan máris azt vizionálják, hogy nemsokára szinte a lakásunkból sem merünk kimozdulni, olyan méretővé vélik a globális terrorizmus. Az egész világra kiterjedő szabadság, demokrácia helyett. Avagy azzal párhuzamosan. Mindenesetre, sajnos, ma már szinte nagyobb az esélye, hogy (egyelőre?) szinte bárhol külföldön egy esztelen robbantás áldozatai leszünk. Mármint annál, hogy a világűrből érkező hatalmas kő vagy vasdarab pusztít el bennünket. Abban sajnálatos módon hasonlítanak egymásra, hogy egyik ellen sincs hatékony védekezés. Avagy, jelenleg a földi, emberről emberre terjedő halálos fenyegetettség a maga dimenzióiban éppen olyan öröknek tűnik, mint maga a világmindenség.

- T. Szűcs József -