Olvasói levél: Buszjáratokról pro és kontra

Hajdú-Bihar - A távolsági autóbusszal eddig három alkalommal kerültem kapcsolatba. Mint középiskolás bejáró diák. A járat pontosan 6-kor indult, majd a második körben az udvariakat vitte be Ladányba. Nem emlékszem, hogy serdülő leányok bizalmaskodtak volna a sofőrrel, arról nem beszélve, hogy kedvük szerint rendeltek megállóhelyeket, röviden, rend volt.

Negyven év elteltével, mint ingázó, ismét a buszon kötöttem ki, hamar rájöttem, hogy milyet fordult a világ, megtapasztalva a késve indulást, a sofőrrel kikezdő leányokat, a „feltételes” megállókat. Egy ingázó a püspökladányi állomáson még vonatra száll, nem mindegy, hogy eléri vagy sem. Amikor hivatalos helyen ezt szóvá tettem, mert a sofőrök azt vallják, hogy ezen úgysem lehet változtatni, semmilyen önvizsgálatot nem tapasztaltam.

Tizenöt év után ismét buszozok, 65 évesen. Azt mondják, még rossz sofőrt sem lehet kapni, azt érettségi vizsgát már nem is kérik. Van ugyan felvételi alkalmasság, abban pszichológiai teszt is, de ez nem látszik meg azon, aki úgy néz át rajtam, mint az üres befőttes üvegen, jóllehet addigra már köszöntem neki. Azért én hálás vagyok, mert elvisz oda, ahova szeretnék menni, de az újfaluiak megvizsgálhatnák, hogyan lehetne változtatni a dolgokon.

Úgy helyes, ha beszámolok az érem másik oldaláról is. A római Pompeius mondta: Élni nem, de hajózni muszáj, ami azt jelenti, hogy még a kockázatos hajóutakat is vállalni kellett a magasabb haszon érdekében. Akkor hajóval, most autóbusszal, kamionnal. Nem az dönti el a kérdést, hogy milyen fáradt a vezető, hanem a magasabb profit.

Ma már nem telik el hét, hogy egy autóbusz ne szenvedne balesetet, egy kamion ne az árokban kötne ki szétszórva a rakományát. Szűkítve a kört, Újfaluban az egyik sofőr azért mondott fel, mert szerette volna a földjén termetteket betakarítani, de nem kaphatott szabadságot (Élni nem, de hajózni muszáj). Szerintem célszerű lenne a járatokat magánkézbe adni, meghagyva a központnak a forgalomirányítást, az adminisztrációt és a szervizt.

- Czövek János István, Biharnagybajom -