Tíz esztendő leforgása alatt porrá égett Debrecen

Debrecen - Az 1802-es nagy tűzvészt követően az épületekben és ingóságokban bekövetkezett mérhetetlen károk enyhítésére megmozdult az egész ország. A helybeliek közül számosan ajánlottak fel kisebb-nagyobb összegeket a kárvallottaknak.

Így például Petróczy Ignác, a Kádas utcabeli Both Mihály, Zeininger Antal, a „Fejér Lói Vendégfogadó árendása Vinorli Ferenc Úr”, a debreceni kőmíves és ács céh, valamint a református templom hívei, akik 820 rajnai forintot és 16 krajcárt gyűjtöttek össze. A debreceni katolikus híveket is megérintette a tragédia. Erről tanúskodik Keszthelyi László lelkésznek a városi tanácshoz írott levele.

A közelebbi és távolabbi városok és falvak közül például Kaba, Hajdúhadház, Szovát (ma Hajdúszovát), Nádudvar, Egyek, Polgár szinte azonnal Debrecen segítségére siettek. Emellett jelentős összeg érkezett Szabolcs vármegye ispánjától, Bihar vármegyéből a szalontai járás, Békés vármegyéből a csabai és a békési járás lakosaitól. Tekintélyes summát küldött Pozsony (400 forintot), a felvidéki városok közül Kassa (200 forintot), Eperjes, Nagybánya, Zólyom, Selmecbánya, Késmárk, Bártfa és Breznobánya, de érkezett pénzbeli segítség Pestről, Szabadkáról, Temesvárról, Kiskunhalasról, Komáromból, Győrből és Kőszegről is. A bajbajutottak segítségére sietett a bécsi szabó céh és a bécsújvári német eklézsia is.

Az uralkodó, I. Ferenc elrendelte a dietalis taxa összegegének kiosztását a károsultak között. Régi szokás volt, hogy a szabad királyi városok és egyéb kiváltságos helyek, minden országgyűlés alkalmával, az országgyűlés költségeire adakoztak. Ezt nevezték dietalis taxa-nak, országgyűlési adónak. 1803. augusztus 25-én ennek összegét rendelte kifizetni I. Ferenc a károsultak között.

Magánszemélyek is a meg­égettek segítségére siettek. Az 1803-as bejegyzések között találjuk például gróf Teleki Katának és fiának, kis­rhédei Rhédey Ádámnak 126 rajnai forintról és 40 krajcárról szóló felajánlását. A „tűz által meg károsított itt való lakosok segedelmére adakozott pénz” számadás­íveiből kiderül, hogy 1802. június 22. és 1804. szeptember 1-je közötti időben 106 adomány érkezett a városba.

Halottak, rengeteg sérült

1811 is megpróbáltatásokkal terhes éve volt Debrecennek. Ebben az évben ugyanis három alkalommal pusztított tűz. Április 3-án délben kigyulladt a Cegléd utcai kapunál lakó Vári Mihály szíjgyártó mester sertésólja. A tűz pillanatok alatt terjedt tova. A délután hatig tartó tűzben a lángok martalékává vált a Cegléd utca jelentős része, a Varga utca 26 ház híján, a Piac utca két tizede, a Miklós utca a sáncig valamint 25 malom. Leégtek a város vendégfogadói; a Fehér Ló a színházzal együtt; a Szent Anna-templom, valamint a mellette álló piarista rendház és iskola, a volt ferences kolostor és a katolikus ispotály; a református ispotály a templommal együtt. A tűzben 21 ember vesztette életét. Ennyit írt össze a város orvosa, Segesváry István. Az égési sérüléseket szenvedettek számát még csak felmérni sem lehetett.

Megmozdult az ország

Az emberek még fel sem foghatták a pusztítás szörnyűségét, amikor április 8-án a Hatvan utcán (a mai Fazekas Mihály Gimnázium épülete helyén álló épületben) támadt újabb tűz.

A pillanatok alatt elharapódzó lángok martalékává vált az egész Hatvan, Mester és Darabos utca, illetve a Péterfia utca egyik sora. Ugyanezen évben még egy kisebb tűz pusztított. A két nagy és egy kisebb tűzben a városnak több mint fele pusztult el. A lángok prédájává lett 1497 lakóház, 540 kamra, 1224 ól és istálló, 493 szín és 50 szárazmalom. A kár értéke 472 ezer 406 forintot tett ki. A kárt nem szenvedett helyi lakosok mellett országszerte adományokat gyűjtöttek a megégettek megsegítésére.

Az 1811–12-es naplók tanúsága szerint a városbeli polgárok közül nagyon sokan adományoztak a rászorulóknak. A Nemzeti Játszó Társaság nevében Szathmári Dániel pénztáros 1811 áprilisában egy, májusban két alkalommal összesen 228 rajnai forint 66 krajcárt adományozott a kassza javára. 1812-ben „bizonyos Philadelphia nevezetű játékos egy játékot adván elő az égettek számára” bevételéből 101 forintot adott. A budai és pozsonyi zsidó kereskedők 3780, a bécsi, pozsonyi és más felföldi kereskedők 7601 forintot gyűjtöttek össze. Egy neve elhallgatását kérő bécsi jótevő az „odavaló Kapitányi tisztség által küldött” 1497 rajnai forint 40 krajcárt.

Számos helység gyűjtött és juttatott el kisebb-nagyobb összegeket Debrecennek. Többek között Szentmihály, Tetétlen, Szalacs, Nagyszalonta, Tószeg, Tiszavárkony, Nyíregyháza, Mezőtúr, Vámospércs, Vezseny, Buda, Kunszentmiklós. A küldött összeg mellé megható levelet mellékelt Kiskunhalas főbírája és tanácsa.

- Topor István -

Levél Kiskunhalasról

„Nagy Érdemű Nemes Magistrátus, érdemünk felett való Jó Uraink! Hozta hozzánk is a’ Hír, azt a bár soha nem történt szomorú esetet, hogy azon Nemes Városnak nagy része a múlt Április Hónapban több ízben kiütött Tüz által megemésztettetett; meg illetődött Szívvel fájlaltuk szerentsétlen sorsát azon ősi, Magyar Characterű Anya Városnak; azért siettünk keresztyényi önként való segedelem öszveg szedése által a szerentsétlenek (…) az hatszáz Nyólc Forintokban a Nagy Érdemű Nemes Magistrátusának azon kérelmünk mellett, hogy az által vételről való el esmerő Írást meg nyerhessük, tellyes tiszteletünkel által szolgáltattyuk. (…)

Kőlt Kis Kun Halason az 1811-dik Esztendőbeli Julius Honapnak 25-kén tartatott Gyülésünkön.

A Nagy érdemü Nemes Magistrátusnak.

Alázatos szolgája Szabad Kis Kun Halas Várossa Fő Bírája és Tanáttsa”

Kiváltság volt diáktűzoltónak lenni Debrecenben

Az új előírásoknak köszönhették a kevesebb tűzesetet.

Életről mesélnek a leégett templom restaurált kazettái

A Debreceni Református Kollégium Múzeumának egyházművészeti kiállításán a bölcsőtől a koporsóig vezet a tárgyak övezte életút. Kedves olvasó, ha sétád során elérkezel a templombelsőt idéző térbe, kérlek, foglalj helyet a faragott, festett, tákosi padok valamelyikében, szánj rá néhány percet, hogy felfelé tekinthess. Érdemes elidőznöd a mennyezeten, ahol a mezőcsáti templom festett kazettái láthatók.