2017.08.26. 11:04
Beiskolázva
<em>A szülők lehet, hogy jobban várják az iskolakezdést, mint a gyerekek – derül ki a közösségi oldalakon feltűnő vicces képekből, amelyek szeptember elsején anya, apa által előrángatott, ám a számítógép zsinórjába, vagy a szülői karba kapaszkodó gyerekeket mutatnak. Mellettük örömüket nem igazán titkoló szülőket.</em> Barak Beáta írása.
A szülők lehet, hogy jobban várják az iskolakezdést, mint a gyerekek – derül ki a közösségi oldalakon feltűnő vicces képekből, amelyek szeptember elsején anya, apa által előrángatott, ám a számítógép zsinórjába, vagy a szülői karba kapaszkodó gyerekeket mutatnak. Mellettük örömüket nem igazán titkoló szülőket. Barak Beáta írása.
Érthető, hogy nincs kedvük visszatérni az iskolapadba, de legalább már nem kell többet fizetnünk „értük” a nyáron. És most nem a tanszerekre gondolok… Bármily természetfölöttinek is hangzik, ez a közel három hónap, ha nincs tartósan otthon megtalálható családtagunk (nagyszülők, kinek ki), alaposan kimeríthette annak a családnak a pénztárcáját, amely a nyaralás mellett szinte szükségképpen íratta be különféle táborokba a csemetéjét, hogy az felügyeletben legyen valahol. Jobb esetben élvezte is a lurkó a kötelező megőrzőt, s szép emlékeiben ő is megőrzi azt; de mi, szülők sosem bocsátjuk meg magunknak, hogy csak 5 hét szabit voltunk képesek kivenni a nyáron…
Tanszerek? A fentiek után 8-10 füzet beszerzése? Ugyan már! Nem kiadás! Meg az emeletes tolltartó és a reklámban látott gördülő hátizsák? „Hát azt mondtad, négy évet kibír a hátitáskád. Hogy nem divatos? Nincs rajta ez meg az a figura? És tollad sincs, ami leradírozható? Értem. Na, vegyed elő a zsebpénzedet, megyünk táskát venni!”
