A világháborús behívólevél három pontot tett addigi életük sorai mögé

Hajdúszoboszló - Felújították tizenkét hősi halott sírját, és feltárták történetüket, amelynek a világháború vetett véget.

Jobb esetben is csak kövek jelzik, hogy élt valamikor egy jobb sors reményével a világra jövő ember, aki számára ismeretlen hatalmak játszmái következtében méltatlanul halt meg. Hajdúszoboszlón tizenkét, az első világháborúban életét veszítő katona hadisírját újítottak fel, s a kőbe vésett nevekhez alapos kutatómunka nyomán történetet, személyiséget adtak. A fürdőváros önkormányzata februárban sikerrel indult egy egymillió forintos támogatást eredményező pályázaton, amelyet a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum írt ki az I. világháború centenáriumi megemlékezéséhez kapcsolódóan. A település kasszájából 900 ezer forintot toldottak hozzá és nekiláttak a munkának. Erről Marosi György Csongor önkormányzati képviselő beszélt a zárórendezvényen a Hajdúszoboszlói Városi Köztemetőben. A megemlékezésen ismertette: kilenc hadisír a helyszínen volt, egyet a Kárászháti temetőből helyeztek át oda, kettő pedig a Bocskai István Múzeum sírkertjében van. Köszönetet mondott ez intézmény munkatársainak, s köztük Nagy István történész-muzeológusnak. Ő kutatta fel azoknak a történetét, akiknek emléke előtt a felújított sírkövekkel tisztelegnek.

A besorozás és a halál ok közös

– Azért gyűltünk össze, hogy halottakról emlékezzünk meg, akik egykor tagjai voltak a Hajdúszoboszlón élők közösségének, de életük – több millió hazai és más országokból származó sorstársukhoz hasonlóan – sorsdöntő módon megváltozott abban a pillanatban, amikor behívták őket katonai szolgálatra – kezdte a történész. Személyes életükben a világháború nem akkor kezdődött, amikor az Osztrák–Magyar Monarchia 1914. július 28-án hadat üzent Szerbiának. Addigi világuk akkor alakult át végérvényesen, amikor a behívást és a kiképzést követően a harctérre kerültek, és ott megismerkedtek a háború embertelenségével. Felvetődhet a kérdés, hogy miért csak 12 sírkő felújításáról beszélek, hiszen az első világháborús emlékmű 1051 szoboszlói hősi halott nevét tartalmazza. Ennél jóval kevesebb lehetett az egységes kinézetű katonai típussírkövek száma, és közülük is ez a 12 maradt fenn napjainkig. A katonák életútja nem volt azonos, sorsukban azonban sok közös vonás van.

Miután behívójukat megkapták, és a sorozási bizottság alkalmasnak találta őket a katonai szolgálatra, a haderő három nagyobb egységébe – gyalogos, honvéd, népfelkelő – sorolták be őket. A háborúk megvívása alapjában a császári és királyi hadsereg feladata volt, amelyet közös Hadseregnek is neveztek. Ebbe a haderőbe sorozták be Nagy Gáspárt, Márton Lajost, Kecskés Istvánt, Horváth Jánost, Bézi Sándort. A második vonalat a Magyar Honvédség képezte, amelynek feladata a közös hadsereg támogatása volt. Ide került Dede Sámuel, Dobozi Károly, D. Nagy Sándor, Székely Sámuel, Mohácsi József. A harmadik vonalat a Népfelkelés jelentette, amely békeidőben csak papíron létezett, ténylegesen csak háborúban töltötték fel keretlétszámait. Az első hónapok hatalmas emberveszteségei miatt ezeket az alakulatokat is bevetették a frontvonalban. Domokos Lajost közéjük sorolták. A katonai szolgálatra alkalmatlanokból munkásszázadokat szerveztek. Mivel nem fegyveres szolgálatot teljesítettek, az akkoriban a „dicsőség nélküliek hadserege” kifejezést is használták rájuk. Ez a sors várt Erdős Károlyra, valószínűleg életkora miatt. A munkásszázadoknak gyakran a saját vonalak előtt kellett dolgozniuk, ellenséges tűzben.

A katonák közül öten haltak meg az első világháború idején: négyen harctéri sérülés vagy betegség következtében kórházban, míg egyikük öngyilkos lett az átélt borzalmak hatására. Mindannyian református vallásúak voltak. Kilenc személy polgári foglalkozása földműves volt, egy fő színész, egy kertész és egy fodrász – hangzott el a megemlékezésen.

Tele névvel az emlékmű

– Sajnos, máig nincsenek pontos adataink az Osztrák–Magyar Monarchia és Magyarország első világháborús emberveszteségeiről – ismertette a muzeológus.

A történelmi Magyarország emberveszteségeként a következő adatokat szokták megadni: bevonult 3,8 millió fő, hősi halált halt 650 ezer fő, megsebesült 740 ezer fő, az eltűntek száma ismeretlen, hadifogságba esett 730 ezer fő, összes veszteség több mint 2 millió fő."

– Az 1914. július 31-én kelt általános mozgósítási parancs a Hajdúszoboszlóról behívott katonákat is érintette. Az első hajdúszoboszlói elesett halálhírét szeptember közepén közölte a Független Hajdúság. 1914. november elején már csaknem 3 ezer szoboszlói harcolt a frontokon, vagy várta a parancsokat a laktanyákban.

Az 1927 októberében felavatott emlékműre 1051 nevet véstek fel. Egy 1926-os kormányrendelet értelmében a háború hősi halottainak sírjaira azonos mintára készült sírköveket kellett elhelyezni. Valószínűleg ekkor keletkeztek a fennmaradt, jelen pályázat keretében felújított sírkövek – tudatta Nagy István.

A kutatás eredménye és a temetőben részben már bemutatott kiállítási anyag a Bocskai István Múzeumban lesz látható a jövőben. A november elsejei megemlékezésen Bodó Sándor országgyűlési képviselő is szólt, míg a Vitéz Doberdói Bánlaky Breit József Altábornagy Egyesület tagjai álltak díszőrséget.

HBN–HABE