Igazi kincsek keringenek körülöttünk

Debrecen - Nagy pénzek és nagy akarat áll a jogilag megkérdőjelezhető űrbányászat mellett.

1967 óta léteznek különböző űrjogi egyezmények, betartásuk azonban igencsak kérdéses. Az ENSZ világűrbizottsága az egyik legnagyobb állandó bizottság; itt konszenzusos döntések születnek, egyre nehezebben – mondta el bevezetésként dr. Mihálka György, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára „tulajdonszerzés a világűrben” témájú előadásában, nemrég a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán a „Sci-fi és jog? A jövő jogalkalmazási kérdései” címmel rendezett konferencián.

Mint felidézte, fenti egyezmények a kétpólusú rendszerben lényegében a két nagyhatalom (az USA és a Szovjetunió) megállapodását tükrözték, a többiek ehhez csatlakoztak. A ’70-es években a világ egyik felén elfogadott volt a magántulajdon, a másikon majdhogynem tiltották; ez is hatással volt arra, hogy a tulajdonszerzést „csökevényesen” szabályozták. Fontos továbbá, hogy az űrtevékenység az állam kereteiben működött, a magántőke szerepe csekély volt benne (mára ez az arány szinte megfordulni látszik). Mindezek alapján a világűregyezmény kimondja, hogy semmilyen állam nem szerezhet tulajdont ezeken az égitesteken, ám a magántulajdon nincs tiltva.

Két nagy cég

Az űrbányászat mozgatórugója, hogy hatalmas üzletnek ígérkezik. Feltételezések szerint olyan aszteroidák keringenek körülöttünk, melyek gazdagok nemesfémércekben, ásványi anyagokban (nikkel, kobalt, arany, platina, ródium stb.); egy-egy kis darabjukban több lehet valamely ritka anyagból, például hélium-3 izotópból, mint az egész Földön… Létezik az aszteroidákra készült értékbecslés, megjelölve, kitermelésük mennyi profittal járna; persze kérdés: Amiből kevés van és drága, majd lehozzák nagy mennyiségben, akkor mennyit fog érni – mutatott rá az előadó.

Forrás: AFP / NASA

Az űrbányászathoz jelenleg két nagy cég köthető, a Planetary Resources és a Deep Space Industries – jelentős vagyoni háttérrel és ambíciókkal. Vannak elképzeléseik arra, hogy befogják, felmérik az égitesteket, dolgoznak rajtuk, mindez azonban egyelőre csak a tervasztalon létezik – hangsúlyozta Mihálka György, aki már így is számos jogi problémát lát eme új iparág kapcsán.

Definíció nélkül

– Az Egyesült Államok kereskedelmi űrtevékenység- és versenyképességi törvénye az aszteroidák erőforrásainak kereskedelmi kinyerését teszi jogilag lehetővé. Ez összeütközik az 1967-es világűregyezménnyel, mely kimondja, hogy űrtevékenységet minden ország javára, érdekében kell folytatni. Ez szép elv, de nem működik, ahogyan a „szabad kutatás és használat” sem, hiszen nem minden állam tudja azt végezni – mondta. Szintén alapproblémának tartja, hogy ahogyan a bányászatnak, úgy az égitestnek sincs pontos, idevágó definíciója, pedig nagyon fontos lenne legalább a méret szerinti jelölés, mert aszteroida a tenyérnyi kőzet is – így elvileg minden, ami kering, az egyezmények hatálya alá tartozik.

– Ha megfigyeljük a rész-egész viszonyát, mérvadó az „űrobjektum” kifejezés, ami több egyezményben megtalálható, ide tartoznak az űrállomások, melyekben az utolsó csavar is hordozza azt a tulajdonságot, amit az egész képvisel.

Az űrbányászatban azonban az egésznek (például egy aszteroidának) lényegében nincs értéke – de akkor vödrönként el lehet talicskázni, és eladni a piacon?”

Az USA űrbányászatot támogató törvénye kimondja, hogy az Egyesült Államok nem szerez tulajdont az égitesteken. S azt is felsorolja, mit lehet csinálni ezekkel az erőforrásokkal: birtokolni, használni, szállítani, eladni; persze mindezt az USA nemzetközileg vállalt kötelezettségeivel összhangban… – tette hozzá kétkedőn az előadó.

Európa is…

Elmondta, hogy Európa is beszáll az üzletbe: 2017 nyarán fogadták el Luxemburg űrbányászatot támogató törvényét, amely azzal kezdi, hogy a világűr erőforrásai kisajátítás tárgyai lehetnek – ez Mihálka György szerint az űregyezménnyel ütközik, és jogalkotással nem lehet felhatalmazást adni rá. – Így Magyarország is hozhatna egy törvényt, vagy akár a debreceni közgyűlés, arról: megengedi a Debrecenben bejegyzett cégeknek, hogy bányásszanak a Naprendszerben… De honnan veszik hozzá bátorságot? A jogot, amit továbbadnak? Ezekre a kérdésekre egyelőre nincs válasz – mondta. – Úgy látszik, most boldog tudatlanságban vannak az amerikai meg luxemburgi döntéshozók. Eszerint lehet bányászni úgy, hogy nincs szükség hozzá telekre. A római jog egyik alapelve, hogy senki sem adhat több jogot, mint amennyivel maga rendelkezik, de az űrbányászatnál ezen keresztüllépünk. No és mire számíthatunk majd, ha olyan államok indítanak űrtevékenységet, akik az eddigi szerződéseket sem írták alá?

Közös örökség

Az emberiség közös öröksége fogalmat a tengerjogi egyezmény is ismeri. De a világűrre hogyan vonatkoztatjuk? Kitől, hogyan örököltük? Ráadásul, ez a megfogalmazás addig tartható, míg E.T. be nem jelentkezik, onnantól már többen leszünk rá”

– vetett fel egy, a helyzet abszurditását mutató lehetőséget az előadó.

Kifejtette, a Holdra külön egyezmény vonatkozik, ebben szerepel, hogy nemzetközi igazgatással el kell osztani minden innen származó profitot – ez verte ki a biztosítékot sok államnál, bár 1979-ben fogadták el a szabályzatot és 1984-ben lépett hatályba, addig mindössze 5 ország ratifikálta. Ez egy halott egyezmény – véli a jogász.

Forrás: AFP / NASA

Az űregyezmény környezetvédelmi, természetvédelmi szempontokat is említ, lényegében kiköti, hogy a káros szennyezéseket kerülni kell, bár nincs kifejtve, mi számít kárnak. Ugyanakkor a klasszikus bányászat visszafordíthatatlan beavatkozás a természeti környezetbe, márpedig „odakint” is hasonló átalakítást fog végezni – figyelmeztetett. Ha pedig egyszerű életformákat találunk a Naprendszerben holdakon, kőzetbolygókon, azokat is védenünk kell majd, mint itt a Földön az állatokat? Ez elvileg korlátját jelentheti ott bármiféle tevékenységnek.

Jogi viták

Mihálka György további problémának tartja, hogy az űrtevékenység során egymással szembekerülhetnek a különböző érdekek, például az emberiség és a magántőke érdeke. A történelmi tapasztalat pedig az, hogy jelentős haszonért a cégek akár különböző állami eszközöket is a maguk javára fordíthatnak. Ha ez bekövetkezik, ki, milyen bírósághoz fordulhat? A hágai nemzetközi bírósággal az első probléma, hogy egyáltalán elfogadja-e joghatóságnak, magára nézve kötelezőnek egy állam? Aki keresetet nyújt be, igazolnia kell, hogy hátrányosan érinti mondjuk az USA űrtevékenysége. Hogy bizonyítja be egy ország, hogy kint a világűrben sérülnek az érdekei? Jelölnie kell, mit kér: kártérítést, bocsánatot, eredeti állapot visszaállítást? Aztán hoz-e elmarasztaló határozatot a bíróság? Ha igen, akkor végrehajtja-e azt az Egyesült Államok? – sorolta a kérdéseket. Mint hozzátette, az ENSZ is tárgyalhatna elvileg hasonló ügyekről, de ott meg vétójoga van legalább egy olyan államnak, mely támogatja az űrbányászatot.

Ha tényleg beindul ez a tevékenység, szükség lesz, lenne valamilyen ellenőrző hatóságra. De nemigen szállhat ki a helyszínre, mint ahogyan az atomenergia ügynökség teszi…”

– Az, hogy egy férfi telkeket árul a Holdon olyan hatású, mint amikor egy folyóba lépünk, és a lábunk hullámokat kelt. De az űrbányászat már olyan mértékű beavatkozás, mintha erőgépekkel állnánk neki, hogy az említett folyó medrét arrébb tegyük. Bízom benne, megtaláljuk a módot, hogy a magántőke sikere az emberiség sikerét szolgálja majd – összegezte.

Telepesek a Holdon

Egy amerikai férfi Hold-telkeket árul, internetes oldalon vehetünk egy darabot már 20-30 euró ártól – természetesen megkérdőjelezhető jogalapon – mondta el Mihálka György. Első érve, ami az űrbányászat kapcsán is felmerül, hogy a világűr egyezmény nem tiltja magántulajdon szerzését. A férfi hivatkozik az 1862-es amerikai Telepítési Törvényre (Homestead Act) is, mely révén az állam a nyugatra vándorló telepeseknek a sajátjából földet adott. Vállalkozónk szerint a Hold az amerikaiak foglalása, ők tűzték ki először oda a zászlajukat, csakhogy ez nem igaz, a szovjet zászló előbb került oda, egy 1959-ben becsapódott szondáról, bár emiatt sosem volt vita a két nagyhatalom között. – Az USA nem adott ennek a magánszemélynek semmilyen jogot, csak ő próbálta saját magára interpretálni a meglévő jogszabályokat – mutatott rá az előadó.

- Szőke Tímea -

[related-post post_id="3676336"]