A csatorna sem smafu!

Debrecen - Szaftos részletek a nélkülözhetetlen szennyvíztisztítás folyamatából.

A tudatos vízhasználatnak a csatornahasználat is része, figyelmeztetett Bakondi Patrik, a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt. vezérigazgatója a Víz világnapja alkalmából tartott sajtótájékoztatón múlt szerdán. A világnap alkalmából a TRV megnyitja vízműveinek, szennyvíztelepeinek kapuit, s több napon át fogadja a látogatókat: óvodák, általános iskolák, középiskolák csoportjait. Céljuk, hogy a felnövekvő nemzedék megismerhesse, hogyan jut el a víz a csapokba, onnan a szennyvíztelepekre, s végül vissza a természetbe.

Hová vezet az út?

A sajtótájékoztatón kiemelt szerepet kaptak a csatornahasználat problémái. Röviden: ha csak azt húzzuk le a vécén, ami odavaló, kímélhetjük a természetet, és végső soron saját pénztárcánkat is.

Toalettjeinkből minden gravitációs elven működő hálózaton át, szivattyúk segítségével jut el a szennyvíztisztító telepre, ott megtisztítják, és a tiszta vizet beleengedik patakokba, folyókba. Ez egyszerűnek hangzik, ám az ördög a részletekben bújik meg. Az alkalmazott technológia nem képes bármitől megtisztítani a vizet, és a szennyvíz odajuttatásával is adódhatnak gondok.

Méreg az élő rendszerben

A szennyvíztisztító telep lényegében egy biológiai rendszer, elsősorban élő mikroorganizmusok segítségével tisztít. Ezért csak olyan anyagokat lenne szabad a csatornahálózatba engedni, amelyek lebomlanak, s nem károsítják ezt a rendszert.

A szakemberek arra hívták fel a figyelmünket, hogy vannak olyan anyagok, amelyeket szigorúan tilos a csatornába juttatni. Ilyenek a mérgek, a gyógyszerek, növényvédő szerek, tűzveszélyes anyagok (például a benzin, a hígító, a festékek). Ha mérgező anyag van a szennyvízben, az először a tisztítást végző szervezeteket pusztíthatja el, majd a befogadó élővízben okozhat sérülést, és lehetetlenné teszi a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználását is.

Üzemzavart okoznak

A tisztítás egyik fázisa a szilárd hulladék kivétele. Mint azt Bakondi Patrik elmondta, hazánkban nagyon elterjedt a babapopsitörlő kendők használata. Sajnos ezek a kendők nagyon sokszor landolnak a vécében, dugulást okoznak, és eltávolításuk a rendszerből csak nagyon bonyolult és körülményes úton lehetséges.

Hasonló a helyzet a felmosóvízzel együtt kiöntött felmosóronggyal is. A csatornákban dolgozó szivattyúkra – amelyek biztosítják, hogy a szennyvíz eljusson a szennyvíztisztító telepre – ezek rátekerednek, eltömik őket, ez pedig törést, szivattyúmegállást okoz, ami csak a szivattyú kiemelésével javítható, vagy teljes cseréjével; ennek költségei évente több százmillió forintra rúgnak.

Egyéb darabos anyagok is okoznak üzemzavart: háztartási eszközök, kupakok, csontok, macskaalom, homok, kavics, vatta, tampon, gyümölcsök magvai, szárnyasok tollazata, és még hosszan lehetne sorolni. Ezek elzárják a szennyvíz útját és tönkreteszik a szivattyúkat.

Az esővíz sem használ

Ha nem is gondolnánk, de a csapadékvíz is káros, nem véletlenül tiltják rendeletek, hogy a csatornába vezessük. Az esővíz felhígítja a szennyvizet, a tisztítótelepet lényegében átmossa. Ez pedig azért baj, mert újra kell oltani a szennyvíztelepet, ami szintén több tízmillió forintos költség, ráadásul hetekig tart, amíg újra felépül az a rendszer, amely baktériumok segítségével megtisztítja a szennyvizet, s alkalmassá teszi arra, hogy visszaengedjék a természetbe, patakokba, folyókba. Míg ez folyik, addig a szennyvíz is folyik, de tisztítatlanul, az élővizekbe.

Ezeken kívül túlterhelést okoz a zsír, az olaj, a háztartási ételhulladék (még aprítva is), a belsőségek, a kisállatok tetemei, az állattartásból származó híg trágya.

Egyik sem való a csatornába. Ha mi, felnőttek tudjuk, a gyermekeink is megtanulják a „csatornahasználat illemtanját”.

PtkI

[related-post post_id="4179381"]