Kisgyermekesek az iskolapadban

Debrecen - „A lehetőség mindenki számára adott, aki tanulni szeretne, viszont egyénileg kell mérlegelni.”

Napjainkban nem könnyű összeegyeztetni a munkát a magánélettel. Modern világunkban nem akkor van vége a munkaidőnek, amikor elhagyjuk a munkahelyünket, hanem amikor fejben is búcsút tudunk inteni az aznapi teendőknek. Éppen ezért sokan el sem tudják képzelni, hogy a család mellett újra iskolapadba üljenek, még több tudást és tapasztalatot szerezni. Ugyanakkor kutatások támasztják alá, hogy ez egyáltalán nem rossz gondolat, aki gyermek mellett is érez magában ambíciót, annak újra, vagy netán először át kell lépni az oktatási intézmény küszöbét.

Dr. Engler Ágnes, a Debreceni Egyetem docense A kisgyermekes nők a felsőoktatásban c. könyve kutatáson alapszik, amikor olyan anyukákat keresett meg, akik kisgyermek mellett kezdték felsőfokú tanulmányaikat. Majd három év múlva újabb adatfelvételt végzett, de akkor már olyan hölgyeket keresett meg, akik gyed, illetve gyes ideje alatt tanultak, viszont azóta már visszatértek a munkaerőpiacra.

Csoportosulás

Sokan azt mondják, hogy mindennek meg van a maga ideje és helye, az iskolapadba gyermek való, a munkahelyekre pedig felnőtt. Ezért felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért nem korábban végezték el tanulmányaikat az anyukák?

Engler Ágnes kutatásában a minta alapvetően két nagy részre oszlott, voltak diplomával rendelkező személyek, valamint olyanok, akik első oklevelüket szerették volna megszerezni. – Az utóbbi csoportot jellemzően azok a hölgyek alkották, akik tovább akartak tanulni, de akadtak tényezők, amelyek ezt megakadályozták.

Sok esetben előfordult, hogy a szülők nem tanácsolták a tanulást, inkább a munkát részesítették előnyben, a fiatal álljon a saját lábára. Akadt olyan is, akit nem vettek fel a vágyott helyre, így úgy döntött, hogy vár egy kis időt, és megpróbálja a későbbiekben, de aztán mégis elsodorták az egyéb életesemények. De többeknek a mihamarabbi családalapítás is a célok között szerepelt. Alapvetően azt lehet mondani, hogy ez az igény, akarat korábban is jelen volt, csak valami miatt nem tudott megvalósulni – ismertette kutatása eredményeit a szakember.

Családi erőforrások

Az adatfelvétel idején törvényileg tandíjmentességet élveztek a kismamák, amit nem sokkal később el is töröltek. Ezért is lehet, hogy manapság kevesebben tanulnak gyermek mellett, mint ezelőtt, viszont a felsőfokú intézményeknek napjainkban is számtalan eszköz van a kezükben, hogy segítsék az édesanya költségeit. Az intézményeknek alkalmuk van többletpontokat adni a kisgyermekeseknek, valamint egyéb ösztöndíjakkal segíthetik a családosokat. – Úgy gondolom, hogy a lehetőség mindenki számára adott, aki tanulni szeretne, viszont egyénileg kell mérlegelni, hogy mennyire tudják odaszánni a családi erőforrásukat. Természetesen itt nemcsak az anyagiakra kell gondolni, hanem az immateriális javakra, mint például az időbefektetés. Amikor vizsgákra kell felkészülni, órákra eljárni, akkor értelemszerűen időt vonunk el a saját családunktól. Áldozatokat kell hozni, akár saját magunkkal szemben is, hiszen időt és figyelmet igényel a fejlődés – tette hozzá.

Befektetés, hozam

Amikor a szakembert kérdeztem a beilleszkedésről elmondta, többnyire levelezős hallgatókról van szó, hiszen akik már családdal és munkával foglalkoznak, azok számára szinte kivitelezhetetlen a nappalis képzés. Így tehát egy homogén társaságról beszélünk, ahol persze vannak fiatalabbak is, de többségben még mindig az idősebb korosztály szerez levelező, illetve esti tagozaton diplomát. – Úgy vettem észre, nagyon élvezték ezek a kismamák, hogy egy más típusú közösségbe tartoznak, ahol nem feltétlenül van mindenkinek gyermeke. A hozamok iránt is érdeklődtem, mivel a tanulás egy befektetés, a hozadék pedig később érkezik, a vizsgált alanyok pedig érdekes válaszokat adtak azzal kapcsolatban, hogy milyen megtérüléseket tapasztaltak.

Nemcsak arról informáltak, hogy nagyon jó volt karbantartani a tudásukat, és így visszatérni a munka világába, hanem kialakult egy olyan hozamterület, amely kimondottan a közösséget érintette, hiszen a gyermekesek társadalmilag kicsit elszigetelve élnek.

A tanulói társaság megadta azt a kitekintést, kimozdulást, ami kicsit közelebb hozta őket a társadalmi élethez. Adott egy olyan közösséget, ami összekovácsolódni látszik, barátságok születtek, többen beszámoltak arról, hogy a későbbiekben sem „engedték el egymás kezét”

– hangsúlyozta.

A különböző területeken megjelenő megtérülések – diploma megszerzése, tudás és kompetenciák fejlesztése, a karbantartott tudással könnyebb a visszatérés a munkába, közösségi élmények az egyetemi közegben – mind arra engednek következtetni, hogy gyermeknevelés mellett is lehetséges a szakmai fejlődés, kiteljesedés. Engler Ágnes, aki a Három Királyfi, Három Királylány alelnöke fontosnak tartja, hogy a család és karrier összeegyeztethetősége a gyermekvállalás előtt állóknak is fontos üzenet.

Különböző generációk

Két évvel ezelőtt, 2017-ben megjelent egy újabb kutatási eredmény, A család mint erőforrás címet kapta a kötet. Itt nemcsak a kismamákat keresték meg, hanem három nagyobb egyetemen a levelező tagozatosokat. Sokkal vegyesebb társaság, és a felmérés után többek között kiderült, hogy a fiatalok körében is népszerű a levelezős oktatási forma, valamint vizsgálható volt, hogy milyen hatással vannak egyes generációk egymásra. – Az utóbb említett kutatásban tapasztaltam igazán, hogy milyen sokat tudnak egymásnak segíteni a különböző generációk. A fiatalok arról számoltak be, hogy az idősebb hallgató társaiktól nagyon sokat tudnak tanulni, hiszen nekik már van élettapasztalatuk, munkatapasztalatuk, sokkal inkább problémamegoldóak tudnak lenni és gyakorlatorientáltak. Míg az idősebb korosztály azt taglalta, hogy nagyon jó volt újra fiatalok között lenni, lendületet adott számukra, nagyon szerették a rugalmasságukat és az innovatív gondolkodásukat. Tehát azt lehet látni, hogy egy tanulási környezet még az intergenerációs kapcsolatokat is képes hatékonyan befolyásolni – mondta a szakértő.

Stabil háttér

Édesanyaként nem egyszerű olyan döntést hozni, amiről tudjuk, hogy talán az egész család életét felforgathatja. A végső elhatározás akár a gyermekeinket is kizökkentheti a jól megszokott napi rutinból, ezért félünk, nehogy sérüljenek. Éppen ezért dr. Engler Ágnes arról is tájékoztatta lapunkat, hogy miként lehet összeegyeztetni az otthoni teendőket a tanulással.

– Nagyon sok akadállyal meg kell küzdeni azoknak, akik munka, magánéletük mellett jó pár évre odakötözik magukat az iskolapadba. A második kutatás legfőbb üzenete talán az volt, és azért is kapta A család mint erőforrás címet, mert azok számoltak be a legkevesebb, kevésbé megterhelő nehézségekről, akik mögött egy nagyon erős és stabil háttér állt. Ez a családosok esetében elsősorban a házastársat jelentette, vagy nagyobb gyermek, akiknek pedig nem volt még gyermekük, azoknál a szülők aktív támogatása. Tehát ahol ez a masszív háttér megvolt, ott sokkal jobban vették, könnyebben meg tudták ugrani az akadályokat. Valamint ami még nagyon érdekes, hogy sokkal inkább termékenyebb is volt a tanulmányuk, az eredményességi index magasabb volt azoknál, akiknél volt stabil háttér. A gyermek megléte nem csökkentette az eredményességi indexet, hanem növelte, s minél több gyermek, annál nagyobb eredményesség. Nagy valószínűséggel ez azért lehet így, mert akiknek gyermekük van, kialakulnak olyan típusú kompetenciáik, amelyeket át tudnak forgatni a tanulásba is, gondolok itt az időbeosztásra, logisztikai, szervezési kérdésekre – mondta a szakember.

A szakértőtől megtudhattuk, hogy a gyermekes hallgatók szinte szárnyalnak. A kutatás során oktatókkal is készített interjúkat, akik ezt a megállapítást csak erősíteni tudták.

Példamutatás, támogatás

– A családosokban van valami plusz energia, amit még az oktatók sem tudnak, hogy honnan származik. Sőt, fiatalabb család nélküli hallgatók is elmondták, hogy igazi energiabombák az idősebb hallgatók. Jól teljesítenek, de ugyanakkor mindkét kutatásban beszámoltak arról a nők, de még a férfiak is, hogy mennyire nehezen élik meg azt, hogy saját családjuktól vesznek el eközben időt. Viszont úgy gondolkodnak, hogy hosszú távon ebből profitálni fognak. Mindemellett saját csemetéiknek is szeretnének példát mutatni – tette hozzá.

Dr. Engler Ágnes úgy véli, nagyon fontos, akik szeretnének belevágni a tanulásba, azok mögött legyen támogató háttér. Szükség van egy olyan stabil közösségre, akik egyrészt leveszik róluk a súlyt, besegítenek a háztartásba, másrészt pedig adnak számukra bátorítást, amikor elcsüggednek. A munkavilága oldaláról kevésbé tapasztalni nagyfokú változást, segítséget. Persze onnan is várhatunk támaszt a kollégáktól, de semmiképpen nem olyan nagyfokút, mint a szeretteinktől. Aki úgy érzi, hogy végig tudja csinálni, meg lesz hozzá a megfelelő háttere, akkor nincs más hátra, mint jelentkezni és nekivágni.

- Nagy Emese -

[related-post post_id="4149379"]

[related-post post_id="4146648"]