Világosban és sötétben is élmény

Debrecen - Nemcsak a szerző művészetének, hanem a színjátszásnak is egy másik szegmensét ismerhettük meg.

A hazánkban főleg a gyermeklélek nagy tudójaként ismert és szeretett Janikovszky Éva művészetének egy másik aspektusa tárult mindazok elé, akik 2019. február 22-én este ellátogattak az idén húszéves debreceni Kőr Dáma Egyesület Csak1Est című rendezvénysorozatának legújabb állomására. Az estnek a Vojtina Bábszínház adott otthont.

Az előzmények

A 2003-ban elhunyt Janikovszky Évának a számtalan, a gyermeki lélek rejtelmeit boncolgató kötete mellett A lemez két oldala címmel létezik egy, a felnőttek mindennapos emberi játszmáit bemutató alkotása is, amelyet 2013-ban, a szerző halálának tizedik évfordulóján Tollár Mónika alkalmazott színpadra. A darab ősbemutatója 2013. április 23-án, az írónő születésnapján volt a budapesti Katona József Színházban, akkor Fullajtár Andrea és Horváth Lili színészi játéka közvetítésével. 2017-ben pedig elkészítették a produkció úgynevezett DARK változatát is, amely teljes sötétségben, csak a színészek hangját hallva tárja elénk a mű emberi játszmáit. A fényárban és fények nélkül egyaránt játszott darab Debrecenben – immáron Horváth Lili és Kovács Vanda közreműködésével – „vegyítve” volt látható: a háromnegyed részben fények övezte színdarab utolsó negyedére a lámpákat leoltották. Ennek a „vegyítésnek” az oka pedig a Kőr Dáma Egyesület felvállalt társadalmi esélyegyenlőség-teremtési programjában rejlett. A „vegyes” produkció­ra egyfelől a látássérülteket, másfelől az ép látással rendelkezőket is várták, s a két csoport találkozása érdekes – a színdarabot is feldolgozó – beszélgetésbe torkollott a több „felvonásos” rendezvény végén.

Film a szerzőről

Épp az est több „felvonásának” köszönhetően, mielőtt Horváth Lili és Kovács Vanda színpadra lépett volna, a közönség megtekinthette azt a Janikovszky Éváról készült filmet, amely az írónő – sokak által talán nem is ismert – művészi sokszínűségét volt hivatott bemutatni. A Janikovszky Évával készült beszélgetésekből, élete legfontosabb helyszíneinek megismertetéséből, valamint művészete főbb szegmenseinek feltárásából álló dokumentumfilm egy gyönyörű Janikovszky-mondattal indul. 2002-ben, halála előtt nyilatkozta azt a szerző, hogy „ki tudja, megérem-e azt a kort, amikor már semmi dolgom nem lesz, csak hogy emlékezzem.” A teljes mértékben érthető, tulajdonképpen mindenki vágyát megfogalmazó gondtalan öregkor sajnos nem jött el a számára, de ez – muszáj hozzátennem – csak az ő szempontjából sajnos. Számunkra, akik a mai napig szeretjük és tiszteljük a művészetét, nagy öröm, hogy a 2003-as haláláig – derül ki a filmből – Janikovszky Éva aktív tudott maradni. Ezt bizonyítja a filmben felsorolt rengeteg gyermekeknek, vagy inkább a gyermekekről a felnőtteknek szóló könyve, de az is, hogy számtalan játékfilm megvalósításában vett részt íróként, illetve forgatókönyvíróként.

Számomra például óriási élmény volt gyermekkorom egyik kedvenc játékfilmjéből, az Égigérő fűből újra látni egy részletet, amely filmről talán kevesen tudják, hogy az írónő Málnaszörp és szalmaszál című regénye ihlette. De nemcsak a dokumentumfilmen belül bejátszott filmrészlet idézett vissza egy – már-már letűnt – kort, hanem a szerző egykori „barátja, munkatársa, bizalmasa, minden sikerének és kudarcának részese”, a Mercedes névre hallgató, ma már muzeális értékkel bíró Janikovszky használta írógép bemutatása is.

Teljes beleélés

A megható dokumentumfilm után pedig a két meghívott színművésznő A lemez két oldala előadása közben a mindennapjaink részét képező „játszmáinkkal” szembesített bennünket. Oly módon, hogy egy-egy történetet, egy-egy hétköznapi élethelyzetet két oldalról, a „lemez két különböző oldaláról” világított meg. Például azt, hogy hogyan értelmezi egy háziasszony a háztartás – munka – háztartás - gyereknevelés – munka életét meghatározó mókuskerekét, ha arról a férjének panaszkodik, vagy ha arról a barátnőjének számol be. A két színművész különböző helyzetekbe való teljes beleélése, kiváló intonációs képessége és a hanghordozásában rejlő számtalan lehetősége önmagában biztosíték volt a kétféle „lemezoldalak” közvetítésére. Az előadás elsötétített részében pedig azzal szembesülhettünk, hogy ezek a hangi adottságok a láthatatlan térben hogyan tudnak még inkább felerősödni – segítve ezzel a vaksötétben való megértést és történet-feldolgozást.

A feldolgozás

Amely feldolgozás az est utolsó „felvonásaként” egy különleges beszélgetés keretében történt meg. A Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesületét képviselő Nagyné Berke Mónika kérdezte egyfelől a színművészeket, másfelől a közönséget az előadás DARK részére vonatkozóan. Mint azt a színművészektől megtudhattuk, Kovács Vanda játszik a produkció DARK változatában, tehát neki nem volt új a szituáció, Horváth Lilit azonban most állította először az élet ilyesfajta színészi kihívás elé.

Ám abban mindkét színésznő megegyezett, hogy a sötétben még jobban ki kell használniuk a hangi adottságaikat, még inkább koncentrálniuk kell arra, hogy egy-egy mondatot milyen hangsúllyal és tempóval ejtenek ki. A közönség látó részéből egyesek azt nyilatkozták, hogy kezdetben zavarta ugyan őket a sötétség, de ennek megszokása után az egyéb érzékszerveikkel – főleg a hallásukkal – kezdtek el a szövegekre koncentrálni. Amely koncentráció-áthelyezés a látássérültekre nagyon jellemző, akik, mint azt megtudhattuk, egyébként ugyanúgy járnak színházba, művelődnek, s olvasnak is – mégpedig hangoskönyvet hallgatva. S nagyon nagy öröm volt számukra, hogy ez esetben a sokszor elcsépeltnek tűnő, a különböző helyzetben lévő embertársak közötti érzékenyítés itt és most ilyesfajta tartalmi elem, azaz egy félig DARK színházi előadás keretében valósulhatott meg.

Az egyébként belépőjegyes érzékenyítő est teljes bevétele – köszönhetően a Kőr Dáma Egyesületnek – a Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesületét illette meg.

- Gyürky Katalin -