Targoncáján mutatja meg, mit tanult

Elfogadott, de még ma is meglepődünk, ha egy olyan munkakörben látunk nőt dolgozni, amelyet egyébként többnyire férfiak töltenek be. A gyengébbik nem táborába tartozók közül sokan meghátrálnak a keményebb, nehezebb fizikai munkától, ami egyáltalán nem el­ítélendő, hiszen mindenki ott arasson sikereket, ahol tud. Pongrácz Patrícia soha nem félt a megpróbáltatásoktól, mindig is tudta, hogy a céljai eléréséért küzdenie kell. Idegenforgalmi szakmenedzserként végzett, de mivel nem könnyű elhelyezkednie a szakmájában, így már két éve targoncázással foglalkozik. Azonban itt még nincs vége, hiszen a huszonhét éves lány arra vállalkozott, hogy megméretteti magát az országos a XI. Targonca Kupa versenyen.

Felelősség, vélemények

– Mindig is vállalkozószellemű voltam, nem riadtam vissza a kihívásoktól, és a negatív megjegyzések sem érdekeltek, hiszen tudom, hogy mit akarok, mire vagyok képes. A munkahelyemen lassan hat éve dolgozom, eleinte a gyártóterületen voltam, majd átcsábítottak egy másik részlegre, s ott raktárkezelő targoncás vagyok, többnyire árufeltöltéssel telik a munkaidőm. Fő feladatköröm az áru átvétele: amikor jön a kamion, targoncába ülök, és lepakolom az árut vagy éppen fel, nyilván ehhez volt szükséges, hogy megtanuljak targoncát vezetni. Kezdetben tartottam tőle; persze van jogosítványom, de azért mégis másabb autót vezetni, valamint nagy a felelősség, főleg nőként volt nehezebb belerázódni.

Tartottam a kollégák véleményétől, vajon mit fognak szólni, hogy nőként hasonló munkát végzek majd, mint ők, de végül kellemesen csalódtam. Nyilvánvalóan voltak, akik viccesebben kóstolgattak, de nem sértegettek, így nem vettem komolyan, tudtam, hogy kedvelnek. Nagyon segítőkészek voltak, most is támogatnak a versenyben, szerintük is ügyes vagyok, így szurkolnak nekem, hátha a kollégámhoz hasonlóan elhozom a trófeát – mondta mosolyogva.

Ügyességi kihívás

Patrícia kollégája tavaly megnyerte a X. Targonca Kupát, így hazánkat ő, valamint a további két dobogós képviselhette az elmúlt évben Németországban, az embert próbáló versenyen. A megmérettetés nem gyerekjáték, egyszerre ügyesnek, gyorsnak kell lenni, valamint a csapatszellemre is szüksége van annak, aki idén, május 16-án Budapesten a dobogó legfelső fokára szeretne fellépni. Az ügyességi kihívásra számos cégtől érkeznek bátor vállalkozók, férfiak és nők vegyesen, hogy megmutassák, mit tanultak a munkájuk alatt, és milyen sok kompetenciát kíván ez a fajta foglalatosság. – Van bennem egy kis félelem, de a kollégám sok jó tanáccsal ellátott, valamint számos olyan videót megnéztem, amelyek az előző versenyeken készültek, így nagy meglepetésre nem számítok. Az élelmességemre, gyorsaságomra szükség lesz, de bízom benne, hogy a szerencse is mellém áll, és a nyolc jelentkező lány közül az élmezőnyben végezhetek majd, vagy esetleg a legjobb női versenyző lehetek – tette hozzá.

Nemzetközi futam

A regisztrálást követően bemutatják a versenyfeladatokat, itt a vetélytársak megismerhetik a terepet, s ha szemfülesek, akkor a trükköket is elsajátíthatják. A próbatétel selejtezőkre épül, a legjobbak az elő- és a középdöntőből juthatnak a végső döntőig. A győztest egészen Németországig repítik, ahol a nemzetközi futam idén már tizenötödik alkalommal fogadja a lelkes résztvevőket. – Nincs külön női kategória: ha a legjobbak között akarjuk tudni magunkat, muszáj lesz férfiakat is magunk mögött tudnunk. A visszajelzések alapján ügyes vagyok, persze azért is mondhatják ezt a kollégáim, mert kedvelnek, de szerintük van bennem potenciál, s remélem is, hogy így van. Az talán pozitív, hogy nem szoktam megfutamodni, nem félek a nehezebb helyzetektől, vagy attól, hogy talán más rátermettebb lesz, megpróbálom a legjobbat nyújtani, aztán meglátjuk, hogy mire lesz elég. Nem azt mondom, hogy kihívásként tekintek a versenyre, de szeretném odatenni magam, és nem csak azért, mert ez inkább a férfiak terepe lenne, egyszerűen bizonyítani szeretnék – mondta végül a fiatal nő.

Nagy Emese