Nem más volt, mint a falu ezermestere

Bár egykor kovácsnak tanult, műszaki érzékét eddigi hosszú élete során számos területen kamatoztatta. Földesről eljutott a nagyvilágba, buszsofőrként bejárta Európát.

Még a közelmúltban is a falvak egyik legnélkülözhetetlenebb iparosa a kovács volt, aki a gazdálkodáshoz szükséges eszközöket készítette és javította, szekeret vasalt, ekét, kaszát, sarlót élezett, lovat patkolt, de értett az állatok gyógyításához is. Földesen egykor tizenkilenc falusi vagy patkolókovács foglalkozott a paraszti munkaeszközök készítésével. A kovácsmesterséget tanulta és folytatta volna egykor a most kilencvenedik évében járó Nagy Ferenc is.

Szép emlékek

– Sajnos mire tanoncéveimmel végeztem, az államosítás, a mezőgazdaság szocialista átszervezése miatt kovácsokra nem volt már annyira szükség. Pedig nagyon szeretem ma is ezt a mesterséget – emlékezik a szép korban élő Feri bácsi. – Nagy családba születtem, hatan voltunk testvérek. Nagybátyám, Nagy József Táncsics utcai kovácsműhelyében lettem 14 évesen tanonc. Négy segéddel dolgozott nagybátyám. Komoly dolog volt akkoriban egy tanonc élete. Hajnalban meg kellett etetnem a mester úr jószágait, vizet hordani a Deák utcai Veres kútról. Öt órakor már égni kellett a kohóban a kovácstűznek. Este hatig vagy ameddig láttunk, dolgoztunk. Az első időben a kovácskokszot kellett összetörni, begyújtanom, majd később a ráfhúzás, a lópatkolás, a tehénkörmözés és -patkolás munkáiban is segédkezhettem. Harmadik éves tanonc voltam, amikor a lópata kifaragását is rám bízták.

„Ma is érzem Pércsi Imre segéd úr nagy nyakleveseit, amelyeket a ló patájának gyilkolásáért kaptam.”

– Püspökladányban a kovácscéhnél levizsgáztam, kovács lettem.

Kezdetleges technika

– Nagyon boldog voltam, de hamar rájöttem, a mezőgazdaság akkori átszervezése miatt újabb kovácsokra nincs szükség a faluban. Két akkor végzett szaktársammal a debreceni vagongyárba tudtunk csak elhelyezkedni kovácsként. Nehéz munka volt ott, vasúti vagonokat, kocsikat, fékeket javítottunk kovácsmunkákkal. Csak én maradtam ott három évig. Aztán jött a katonaság, híd­építő lettem Szántódon. A leszerelés után a ceglédi Mélyfúró Vállalat kabai üzemegységéhez kerültem. Érdekes, új szakmát tanultam, kútfúrásokkal foglalkoztunk. Szülőfalumban is dolgoztunk, a háború előtti olajkutató fúrásokat fúrtuk meg ismét. Kezdetleges technikával dolgoztunk, munkatársaimmal kézzel hajtottuk eleinte a fúrószárat. Aztán hidromotort kaptunk.1344 méteren meleg vizet találtunk, amely gázzal jött a felszínre. Az akkori tsz-elnök, az országosan ismert Jámbor István központi segítséggel elérte, hogy még egy kutat fúrjunk 160-as csővel, mert az előző gyakran eltömődött a hévvíz anyagai miatt. Jámbor István a forradalom utáni évben hazacsalt a Rákóczi tsz-be, kútfelelős és mindenes műhelymunkás lettem.

Lidérces emlék

– Az 1956-os forradalom emlékezetes az életemben. Akkor október 27-én, a nagy helyi tüntetés napján volt a lakodalmunk. Jövőre lesz 65 éve. Azért is emlékezetes, mert az elnökünk akkoriban vett egy kiselejtezett Ikarus 30-as buszt, melyet nekünk kellett felújítani. Három év múlva meg egy 55-öst, amit szintén társadalmi munkában kellett talpra állítanunk. Engem ültetett a volánhoz.

„Bejártam aztán a nagyvilágot Isztambultól Münchenig.”

– Elnökünk még az IBUSZ részére is bérbe adta az öreg farost. Az 55-ös nem volt szervokormányos, sofőrként nem volt könnyű vezetni. Sokszor mellém álltak éjszaka a buszban beszélgetni vezetés közben, hogy el ne aludjak a fáradtságtól. Cortina d’Ampezzo környékén, 2540 méteres magasságban, a kanyargó szűk szerpentinen csak ide-oda tolatgatással tudtam elfordulni, az út melletti mély szakadék ma is lidérces emlék akkori utasaimnak, de nekem is.

„Sok éven át szállítottam focistáinkat is a megye mérkőzéseire. Bizony volt olyan is, hogy nekem is be kellett állnom a csapatba, mert kevesen voltak”

– mondta.

Munka mellett barkácsolt

– A busz mellett nem hagytam el szakmámat sem, sokat barkácsoltam. Fatüzelésű dobperzselőket, szerszámokat, etázsfűtéseket készítettem, és tanulmányoztam a tésztakészítő gépek szerkesztését. A tsz műanyagüzeme helyén tésztagyárat létesített elnökünk. A vásárolt tésztagyártó gépek azonban nem váltak be. Műszakonként 15 asszony készítette a többfajta levestésztát. Feleségem és húgom is ott dolgozott, láttam mennyit szenvednek a gépek miatt. Gál Sándor kollégámmal nyújtógépet, gyúrógépet, szárítóberendezést szerkesztettünk és gyártottunk az asszonyok könnyebb munkavégzésére. Ezek a berendezések beváltak, a későbbi elnökök megelégedésére termeltek.

Ma is dolgozik

Feri bácsi feleségével Juci nénivel három gyermeke, hét unokája és négy déd­unokája boldogságában él. Fáradhatatlan ma is, a család mozgatórugója, összetartó ereje. Feledni próbálja, hogy tizennyolc éve komoly szívműtéten esett át. Ahol tud, ma is segít ezermesterként a falu lakóinak. Büszkén említi, hogy a Németországban élő unokáit, Albertet és Fábiánt is megtanította hegeszteni. Ma is tagja több civil szervezetnek. Tóth Lajos barátjával támogatják ezt a fajta tevékenységet. Otthoni műhelyében ma is dolgozik, mindig valami újításon, fejlesztésen töri a fejét. Legutóbb elektromos kacsatömő berendezést szerkesztett, de a kertbarátokat a maga készítette kerti szerszámokkal is segíti. A településért végzett önfeláldozó munkásságát öt éve Földes képviselő-testülete Kállay László-díjjal ismerte el.

Péter Imre