Szégyen és lelkiismeret-furdalás: a koronavírussal ezek is együtt járhatnak

Úgy érezhetjük, hogy nem vagyunk értékesek a társaink számára – mondta el a Naplónak Lakner-Varga Edina pszichológus. A szakembert arról kérdeztük, milyen belső feszültséggel járhat együtt a koronavírusos megbetegedés.

„A koronavírusos megbetegedés esetében kifejezetten központi szerepet játszik a félelem. Beindul egy ősi reakció: a haláltól való rettegés. Mindez protektív tényező, hiszen arról szól, ha védem magam a másik embertől, akkor nem betegszem meg, kvázi nem halok meg.”

Elutasítottság

A megbetegedés következtében kialakuló szégyenérzetet egyfajta elutasítottság váltja ki. – Az óvintézkedések szerint távolságot tartunk egymástól, ami a hétköznapokban sok olyan helyzetet generálhat, amelyek során úgynevezett mikroszégyent élünk meg. Ilyen lehet többek között az, amikor viszonzatlan marad egy kéznyújtás vagy egy puszi, illetve az, hogy egyéb betegségek köhögéses tünetei, mint az allergiás, asztmás panaszok miatt kételkednek bennünk. Sokan úgy érzik, titkolniuk kell ezeket a jeleket, mert a környezet reakciója bármilyen lehet, nem biztos, hogy elfogadás jellemzi. Nagyon fontos a kommunikáció és az empátia.

„A gyerekeknél értetlenség övezheti a kialakult helyzetet, számukra fontos, hogy támogatást kapjanak. Az iskolai közösségből esetleges megbetegedés miatt kieső gyerekekben érdemes a közösséghez tartozás érzését erősíteni.”

– Abban az esetben, ha valaki tünetmenetesen betegséghordozó, akkor is élhet meg lelkiismeret-furdalást. Róla a környezet nem feltételezheti, ha esetlegesen megfertőzött többeket, azt szándékosan tette, mégis előfordulhat hibáztatás, keletkezhet irányába harag. Ez a szituáció együtt járhat azzal, hogy másokat a hétköznapi teendőiben korlátoz, esetleg anyagi bizonytalanságukat idézi elő, emiatt alakul ki a szégyenérzet, az önvád.

„A karanténban töltött időszakot követően, a közösségbe való visszatérés kapcsán egyfajta megbocsátási és integrálódási folyamatnak kell zajlania bűnbakképzés helyett. Segíthet a kommunikációs csatorna nyitása, a sajnálat kifejezése, érzések felfedése”

– mondta Lakner-Varga Edina. Hozzátette: önmagunk feloldozását idézheti elő a tudat, hogy saját mércénkhez képest mindent megtettünk, a javasolt óvintézkedéseket betartottuk. A koronavírus-járvány hazánkban való megjelenését követően márciusban szigorú kormányzati döntések születtek, ezek többsége azonban mára oldottá vált.

Nem találjuk a határt

– Akkor könnyebb volt a dolgunk, mert egyértelműek voltak a szabályok. Megmondták nekünk, hogy mit szabad, mit nem. Most vannak olyan lehetőségeink, amelyek esetében nehéz határt húzni. A szabad döntéssel azonban felelősség is jár, és a kockázattal is számolni kell. Mivel adottak az utazási, szórakozási lehetőségek, hamar utolérhet a vád: felelőtlenül jártunk el. Cselekedjünk akképpen, ahogy a lelkiismeretünk diktálja – javasolt a szakember.

Bucsi Bernadett Ildikó