Szegénység, el innen!

Aztán ha nem vagyunk annyira kulturáltak vagy finnyásak, akár szegénytelepnek, nyomortanyának, szélsőséges helyzetben pedig gettónak is nevezhetnénk. De nem nevezzük, mert az egy letűnt, vissza nem kívánt kort idéz.

Maradjunk tehát szegre­gátumoknál, amely – mint az kiderült a hivatalos dokumentumokból – európai sajátosság, hiszen az unió ad támogatást a felszámolásukra, az ott élők életminőségének javítására, esélyegyenlőségük kibontására. Ez idáig teljesen rendben van. Épüljenek utak, újuljanak és legyenek felszereltebbek a lakások, létesüljenek közösségi terek, indítsanak az ott élőknek tanfolyamokat és életvezetéssel foglalkozó közösségeket, mutassanak biztató jövőt és jó példát a fiataloknak.

És mi lesz, ha elfogy a pénz, kifut a támogatás? Oké, az utak megmaradnak, a házak és a berendezések sem kopnak meg nagy hirtelen. De vajon sikerült-e az emberek, főleg a fiatalok fejében elültetni azt az igényt, hogy ha egyszer már sikerült egy s mást megpróbálni, akkor annak, illetve az ott hallottaknak és látottaknak megfelelően gombolyítsák tovább életük fonalát. Ennek is érdemes lenne utánanézni. És ha nem, akkor az eredmény megtartására is ki kellene dolgozni egy programot. Mert végtére is, csak így lehetne felszámolni a szegre­gátumokat.

Kovács Zsolt