Megjelenhetnek a „karanténfáradtság” tünetei

A tavasz beköszöntével minden évben ösztönösen bújunk elő biztonságos téli fészkünkből. Míg a hidegebb, zordabb hónapokban jellemzően kevesebb programot szerveznek az emberek, addig a tavasz a nagy találkozások, kalandos kirándulások, új szerelmek és testi-lelki megújulás évszaka szokott lenni. Idén azonban a tavalyi évhez hasonlóan továbbra sem vehetjük nyakunkba a világot, ugyanis a koronavírus-járvány elleni intézkedések nem teszik ezt lehetővé. Az elmúlt egy év során a testi tüneteken kívül számos lelki mellékhatása is volt a járványhelyzetnek. Azt, hogy pontosan milyenek, talán majd csak évekkel későbbi kutatásokból fogjuk megtudni. Egy azonban biztos, a pszichológusokra és egyszerűbb szorongáscsökkentő technikákra talán még sosem volt akkora szükség a társadalomban, mint most. A Napló Gerhát Réka coaching pszichológussal beszélgetett a pozitív pszichológiáról és annak alkalmazásáról.

A pozitív pszichológia a pszichológia tudományán belül egy viszonylag fiatal ágazat. Jellegzetessége, hogy az úgynevezett „betegségmegközelítés” helyett a fejlődési lehetőségeket állítja a középpontba. – A pozitív pszichológia atyja, Martin Seligman úgy véli, hogy ha felismerjük a bennünk rejlő erősségeket, és azokra építünk, olyan dolgokat hozhatunk ki magunkból, amit előtte nem is hittünk volna – kezdte az irányzat bemutatását Gerhát Réka coaching pszichológus, a Megoldásközpont Magazin főszerkesztője. – Mindennapi példával élve: ha leleményesen, gyorsan és elég higgadtan megoldunk egy munkahelyi konfliktushelyzetet, majd ezt tudatosítjuk is, azzal elismerjük önmagunkat, ami növeli az önbecsülésünket, így a következő nehéz helyzetben jobban bízunk majd saját magunkban. Saját erősségeink megfigyelése és elismerése tehát növeli az önbizalmunkat és az énhatékonyság-érzésünket – fogalmazott.

A pozitív pszichológia fő célkitűzése, hogy ne csak a problémákat szüntessük meg. – Ez azt jelenti, hogy ne a mínuszból nullára „gyógyuljunk”, hanem egy olyan megküzdési eszköztárat építsünk, amivel mínuszból vagy nulláról pluszba juthatunk. Ez a személyes növekedés – fejtette ki a szakember. – Ha pedig mozgósítjuk erőforrásainkat, képesek leszünk megküzdeni a bennünket érő csapásokkal is és ellenállóbbakká válunk az élet viharaival szemben – tette hozzá.

Segíthet a mindennapokban

Nem mindenkinél működnek ugyanazok a technikák. – A járványhelyzet megjelenésétől kezdve számos javaslattal éltünk, ilyenek a napirend kialakítása, a rendszeres testmozgás, a tudatos jelenlét, a meditációs technikák gyakorlása, az egészséges étkezés vagy a társas kapcsolatok ápolása – hozott példákat a pszichológus. – Ezek természetesen a továbbiakban is segíthetnek, azonban nem mindenkinek és nem minden esetben! A rendszerek kialakítása ugyanis hatalmas önkontrollt, önuralmat igényel, miközben mostanra a legtöbben fizikai és lelki értelemben egyaránt kimerültek vagyunk. Előfordulhat, hogy ostorozni kezdjük magunkat, mert nem sikerül rendszereket fenntartanunk, nyugodtan kezelnünk egy beszélgetést, vagy nem tudtunk elkezdeni sportolni – fogalmazott Gerhát Réka. Sokaknak lehet ismerős az úgynevezett karanténfáradtság állapota. – Ennek tapasztalhatjuk egy-egy tünetét a sok közül. Ilyen az energiavesztés, feszültségérzés, ingerlékenység, szorongás, motiválatlanság, a teljesítőképesség csökkenése, zavarok az étkezési és alvási szokásokban, társas konfliktusok, vagy éppen visszahúzódás – tette hozzá.

Türelem és elfogadás

Most mindennél fontosabb, hogy gyakoroljuk a türelmes, kedves, elfogadó hozzáállást önmagunk felé. – Teljesen természetes, ha egy nehéz élethelyzetet rosszul bírunk. Ha valamit most nem tudunk beépíteni az életünkbe, ez érthető, hiszen nem vagyunk szuperhősök – mondta. – Szomorúnak, dühösnek lenni szabad, ahogyan félhetünk is ettől a helyzettől, azonban fontos, hogy ne magunkon vagy másokon töltsük ki a feszültségünket. Ha szükségesnek érezzük, kérjünk segítséget, ez nem gyengeség, sőt, kifejezetten bátorságra vall – hívta fel a figyelmet a pszichológus.

Ha megengedjük magunknak a negatív érzéseket, az még nem jelenti azt, hogy a pozitív érzéseknek nincs helyük. – Például lehet, hogy valaki szomorúan, szorongva kel fel, ezt el kell fogadni, de ettől még együtt lehet reggelizni a családdal, sétálni egyet a házikedvenccel, vagy épp zenét hallgatni a zuhany alatt. A lényeg tehát, hogy ne fojtsuk el a rosszat, de ne is az álljon az életünk középpontjában: lássuk meg az apró örömforrásokat, és éljünk is azokkal – tanácsolta Gerhát Réka. – Mindeközben, akár szakember segítségével, óvatosan átgondolhatjuk a rövid és hosszú távú céljainkat, talán új célokat és megoldásokat gondolhatunk ki. Minden apró lépéssel megtapasztalhatjuk, hogy ezt a nehéz krízist is sikerül átvészelnünk, tehát igazából rengeteg erő, kitartás, remény és szeretet él bennünk – tette hozzá.

Debreczeni-Kondás Eszter