Újabb lépés a modernizálási programban: 174 év után megszűnik a távirat Magyarországon

– A távirat a maga korában óriási jelentőségű információtovábbító médium volt, de jelentősége előbb a telefon széles körű elterjedésével fokozatosan, majd az internet fejlődésével párhuzamosan drasztikusan lecsökkent – írja honlapján a Magyar Posta. Míg 30 évvel ezelőtt évente mintegy 8 millió táviratot küldtek egymásnak üzleti ügyfelek és magánszemélyek, 2020-ban ez összesen 23 ezerre csökkent.

– 1847-ben még csak távjelzők voltak. Ezek az átvitt elektromos áramot vagy különböző hangmagasságú csengőkre vagy egy körbeforgó mutatóra vitték át. A „lejátszott” vagy kijelölt betűt le kellett írni – részletezte a Naplónak Magdó Csaba műszaki muzeológus, a Postamúzeum munkatársa. Mint mondta, hazánkban 1850-től kezdték el használni a klasszikus Morse-féle távírókat, melyek egy papírszalagra vésték vagy festették a szabványosított pontokból és vonalakból álló jeleket. Az adó oldalon a szöveges üzenetet kódolni kellett, a vevő oldalon pedig dekódolták azt. – A vasút használatában 1867-ben megjelentek a Hughes-féle szinkron távírók, amelyek már konkrét karaktereket vittek át és nyomtattak ki az öntapadós szalagra. Ezeket megfelelő hosszban levágták, egy nyomtatványra ragasztották, és készen is állt a távirat. A hátránya az volt, hogy a vevő és az adó oldali gépek tökéletes szinkronban kellett üzemeljenek, különben nem az a betű ment át, mint amit leadtak. 1947-ig használtuk – tájékoztatott a szakértő.

Egy korszak vége

Magdó Csabától megtudtuk, az 1930-as években megjelent távgépírókat, az aszinkronokat 1937-ben kezdte el használni a Magyar Királyi Posta, ezek már papírtekercsre nyomtattak, de lyukszalagra is képesek voltak rögzíteni, és azt beolvasni, továbbítani. A kivezetésüket a fax megjelenése indította el. – A MÁV-nál a mai napig létezik olyan határállomás (Ipolytarnóc), ahol géptávírón kérnek és kapnak átlépési engedélyt (Miksibe) – osztotta meg az érdekességet. Arra is kitért, a mai Fővárosi Önkormányzat Városház utcai épületében, ami régen a Károly-kaszárnya épülete volt, 1850-ben nyílt meg az első távíróhivatal. – 1853-tól, kezdetben személyesen, már magánszemély is igénybe vehette a szolgáltatást. 1887-től telefonon – távbeszélőn – is feladható volt egy közönséges távirat, és ez ma is így van, azaz így lesz, április 30-ig – részletezte. Hozzátette, a távirat hat órán belül kézbesítendő volt, a „sürgős” különszolgáltatással pedig négy óra leforgása alatt a feladástól számítva. A szolgáltatás kivezetése egyébként a Magyar Posta modernizálási programjához illeszkedő változás, hiszen a vállalatvezetés célja az ügyféligényeket lefedő termék- és szolgáltatáskínálat kialakítása, figyelembe véve a gazdaságossági szempontokat.

Berecz Dorina

Borítóképünkön: Reszegi Tünde megmutatta a debreceni Delizsánsz Kiállítóterem távírógépeit