A templomos lovagok ma az elesetteket segítik

Példamutató életvitel, a gyengék és elesettek támogatása – ezek teszik a lovagot a 21. században – mondta Kovács István, a Templomos Lovagrend debreceni szervezetének vezetője lapunknak. A csoport tagjai legutóbb áprilisban, a Magyar Református Szeretetszolgálat és Nagytemplomi Református Egyházközség által szervezett egyháztáji vásáron osztottak ételt a cívisvárosban. A rend teljes neve OSMTH, Ordo Supremus Militaris Templi Hierosolymitani, azaz „Szuverén Jeruzsálemi Templomos Lovagrend”. Az OSMTH – Magyarország 2019-ben kezdte meg működését hazánkban, részeként a nemzetközi szervezetnek, 11 fővel, köztük a debreceni Vitéz Dombi Géza Zsigával.

A mai Templomos Lovagrend az egykori, 1307-ben Franciaországban feloszlatott rend utódjának tekinti magát.

– A magyarországi rend egészen Mátyás király koráig fennmaradt, majd beolvadt a pálosok rendjébe. Debrecenből ma négyen vagyunk tagok – ismertette Kovács István. Mint mondta, a belépők rangja kezdetben szergent (jelölt), aztán apróddá válnak, majd a nagymester „felnemesíti” őket, így lesznek lovagok. Ez a folyamat általában három évet vesz igénybe. – Karitatív tevékenységet folytatunk – mondta feladataikról.

„Én a vállalkozásomon keresztül teszem ezt úgy, hogy társaimmal ételt osztunk, cipősdoboz-­akcióban veszünk részt, maszkot adományozunk; mindezt politikamentesen csináljuk.”

Elöljáróim Czinkóczi Tamás és Gubinyi András, ők a magyarországi vezetők. Kecskeméten, Debrecenben, Szegeden van még jelenleg kialakult központunk. De persze, mindenki ahol él, ott igyekszik hasznossá tenni magát. – A lovagrendek közül a miénk a legnagyobb, nemcsak a történelmisége, hanem az eszmeisége miatt is – vallja Kovács István. – Aki nem ennek megfelelő életvitelt él, az nem tud vele azonosulni. Én magam a művészetet támogatom, és egy borlovagrendben is benne vagyok.

A templomosságot tekintem a legmérvadóbbnak, mert itt először nemessé kellett válni ahhoz, hogy aztán templomos lovag lehessek – hangsúlyozta. – Ehhez megkeresztelve kell lenni, gyakorolni a vallásomat, hithűen élni az életemet. Csak aki átesik ezeken a szűrőkön, azokat fogadjuk be maguk közé!

Meg kell érni rá

Kovács István azt is elmondta, a jótékonykodás mellett megemlékeznek elődeikről, a lovagokról, akiket – mint a történelemből tudott –, máglyán elégettek. Az ilyen szertartásokon valamely folyóba ró­zsát dobnak. Jelenleg mintegy negyvenen vannak országosan, s majd 50 főtől lesz nemzetközileg elfogadott a hazai szervezet. Előrebocsátotta: szeretnének rendük képviseletében jövő húsvétkor a debreceni körmeneten végigmenni. – Hogy mi vonz egy 21. századi embert egy lovagrendhez? Azt érezzük, hogy egyre többen tekintik értéknek a kereszténységet, amellett az emberek akarnak egy csoporthoz tartozni.

„Sok fiatal érdeklődik, amin meg is lepődök, de a mai fiatalok sokkal iskolázottabbak, átlátják a történelmet, és ők is szeretnék kellő mélységben képviselni azt, amivel tudnak azonosulni.”

Lányok, hölgyek is keresnek minket; egyébként nálunk is, ahogy más lovagrendekben, a nők nem lovagok, hanem dámák – magyarázta Kovács István. – A saját esetemből kiindulva azt is mondhatom, hogy bizonyos dolgokhoz meg kell érni! – tette hozzá.

Úgy véli, akár lovag, vagy nem lovag valaki, karitatív tevékenységet bárki folytathat. Ő maga 2011 óta végzi ezt. – Azóta vagyok tagja egy borlovagrendnek, ahol tanulni kell, végigjárni a sommelier-iskolát, majd borbírónak lenni, s ha ez is jól megy, az elöljárók fölterjesztenek borlovagi vasláncra. Eredményeim elismeréseként 2017-ben kaptam egy védnöki táblát, rátették a borozómra és két felekezet is megáldotta, megszentelte. Fölkaroltam a pásztorételek főzését, és ezután egyszer csak történt valami, azt mondják, azóta hihetetlenül finomakat főzök.

„Láttam, hogy ez az, ami előrevisz, s ugyanolyan alázattal teszem a dolgomat; a szakma és az alapanyagok iránti alázattal.”

Folyamatosan jótékonykodom, többek közt művészetpártolóként. Borozómban kiállításoknak adok helyet, ily módon három művészeti iskolát is támogatok. A megnyitókon saját forrásból látom vendégül a résztvevőket – mondta el Kovács István.

Felidézte, hogy nemrég Császártöltésen (Bács-Kiskun megye) volt templomos apród­avatás, ennek kapcsán nagyon sokan érdeklődtek online, külföldi templomosok is. – Gratuláltak, hogy milyen komolyan gondoljuk ezt. Szerintem egy, a társadalomban meglévő űrt próbálunk betölteni elsősorban oly módon, hogy az elesetteket támogatjuk. A 21. században egy templomos lovagnak saját életvitelével kell példát mutatnia, ezen túlmenően segíteni a gyengéket, az elesetteket. Mernie kell kilépni saját köreiből, megszólítani az embereket, a nyilvánosság előtt fölvállalni azt, amivel teljes szívvel egyet tud érteni – összegzett a lovag.

A művészetek pártolása

Kovács István a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületét 1989 óta támogatja. Ezalatt nagyon sok művésszel összebarátkozott. – Itt, ebben a picike borozóban alakult ki egy művészklubunk. Vannak irodalmi és zenei estek is, összesen kilenc művészeti ágat tudok támogatni. Sok közös élményünk van, közös dolgaink, melyek mindig egy ötletből indulnak, bevonjuk az embereket, kitaláljuk a részleteket és megvalósítjuk. A legutóbbi kiállításmegnyitón eredeti debreceni füzéres pereccel, sajtos tallérral, vagyis gyermekkorom ízeivel fogadtam a vendégeket. A füzéres perec utolsó készítője 2010-ben halt meg, és mi ezt felvállaltuk, eredeti recept alapján sütjük. Hozzám sokan barátként jönnek, és kötődnek a helyhez, én pedig hálás vagyok, hogy betérnek hozzám, a leghétköznapibb emberektől a Kossuth-díjas művészekig.

SzT