Győrfi Pál: a mentőtisztek a sürgősségi betegellátás igazi szakértői

Július elsején elindult az Országos Mentőszolgálat sürgősségi ügyeleti rendszerének modellprogramja Hajdú-Bihar megyében, 18 település csatlakozott első körben. Ha a rendszer teljes lesz, 22 telephelyen lesz „kijáró ügyelet”, ezek egy része járási központokban működik. Csütörtökön Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője Debrecenben járt, ahol az új rendszer sajátosságairól beszélt a Naplónak. Az is szóba került, hogy mi indokolja a változást, illetve miért jelenhettek meg bizalmatlan hangok is a váltással és a mentőtisztekkel kapcsolatban.

Ha egy ekkora változást eszközölnek egy ellátásban, akkor felmerül a kérdés: nem volt jó a korábbi?

Az a célunk, hogy a korábbinál magasabb színvonalú betegellátást biztosítsunk, mert azt láttuk, hogy eddig meglehetősen sokféleképpen működött az ügyeleti ellátás Magyarországon. A sokféleségben benne voltak a kiváló gyakorlatok, és benne voltak olyanok is, amivel a betegek messzemenően nem voltak és nincsenek megelégedve. Volt olyan hely, ahol a háziorvos vállalta azt, hogy ő bármikor kimegy a beteghez. Volt és van is olyan, ahol az önkormányzat külön orvosokat kért fel erre a feladatra, és nagyon sok helyen az önkormányzat egy céget bíz meg, amely alvállalkozó orvosokkal dolgozik. Azt is láttuk, hogy az utóbbi időben sokszor előfordult, hogy nem tudták megoldani másképpen, csak úgy, hogy összevontak településeket, s egy nagy területen néhány szakember látta el a feladatot. Mindez ráadásul az önkormányzatoknak egyre nagyobb terhet jelentett.

„Júniusban én is részt vettem Debrecenben egy megbeszélésen, ahol ott voltak az érintett települések polgármesterei, akik megerősítették, hogy ők örülnek annak, hogy egy »teher« lekerül a vállukról. Az új rendszer tehát jó az önkormányzatoknak, jó azoknak a szakembereknek, akik részt vesznek benne, hiszen új szakmai perspektívát jelent, és legelsősorban jó lesz a betegeknek.”

Legyen egy homogén, egységes, átlátható, minőségbiztosított és korszerűen működő ügyeleti rendszer, első körben Hajdú-Bihar megyében. Azért nem nézek még távolabb, mert a modellprogramnak az a lényege, hogy a tapasztalatokat értékelik, és kiderül, hogyan tovább.

Miért lesz jobb az új ügyeleti rendszer?

Az elmúlt évtizedekben így-úgy kialakult egy szokás Magyarországon orvosi ügyelet kapcsán, és sokan panaszkodtak eddig is, hogy vannak olyan emberek, akik az ügyelet rendeltetését félreértették. Ők azt gondolták, ez arra jó, hogy ha mondjuk sokan vannak a háziorvosnál délelőtt, akkor ő nem vár ott órákon keresztül, hanem majd este inkább kihívja az ügyeletet, ami azonban nem a háziorvosi rendelésnek a 24 órásra történő megnyújtása. Az alapellátás alapja a háziorvosi rendelés, de ha valakinek a rendelési időn kívül sürgős egészségügyi problémája keletkezik, akkor legyen kihez fordulnia, és kapja meg a szükséges segítséget, erre szolgál az ügyelet.

Igazából ennek az új, egységes rendszernek egy nagyon fontos előnye, hogy ne a betegnek kelljen kitalálnia, hogy neki mennyire komoly a baja, milyen segítségre van szüksége, hanem felhívja a központi telefonszámot, ott a szakember telefonon keresztül értékeli a beteg állapotát az információk alapján, és amennyiben életveszély van, mentőt indít, hogyha sürgős, de nem életveszélyes, akkor ügyeletet küld a helyszínre, de olyan is előfordul, hogy erre sincs szükség, hanem tanácsadás zajlik telefonon keresztül. Eddig is ezt csináltuk, a mi hívásfogadó embereink nem egyszerűen diszpécserek, hanem mentésirányítók, akiknek egészségügyi végzettségük és tapasztalatuk is van.

Sokan nem értik, hogyan működik a rendszer valójában, s csupán félinformációkból tájékozódnak. Sőt, olyan álhírek is megjelentek, hogy az ügyelet nem megy ki a beteghez.

A hívások a Debreceni Mentésirányító Központba futnak be, aki itt felveszi a telefont – és itt is van egy különbség a korábbiakhoz képest –, ügyeleti ellátást igénylő esetben kétféleképpen dönthet: kiküldjük az ügyeleti kocsit, vagy a beteg bemegy az ügyeletre.

„Volt egy olyan sajtóhír, hogy mostantól nem megy ki az ügyelet a beteghez, ez egy kacsa, természetesen kimegyünk, ezért is van az új autóparkunk. Indokolt esetben az ügyeletes kimegy a helyszínre, és a lakásban ellátja a beteget, és csak akkor utalja be a kórházba, ha muszáj.”

Hogy ki menjen ki a beteghez, ez egy újdonsága a rendszernek. Eddig is részt vettek különféle szakemberek országszerte az ügyeletek munkájában, mi ezt teljesen egységesen szeretnénk csinálni, mégpedig úgy, hogy felvállaltan bevonjuk ebbe azokat a mentőtiszteket, illetve úgynevezett APN ápolókat, akik egyetemi szintű végzettséggel rendelkeznek. Ők olyan kompetenciavizsgákat tettek le, amelyek eredményeképpen sok olyan beavatkozásra jogosultak, ami korábban csak orvosok kezében lehetett. Tehát amikor a mentőtiszt vagy APN ápoló megérkezik a beteghez, akkor egyrészt diagnózist tud felállítani, másrészt pedig az első ellátást is meg tudja adni a betegnek.

Mennyire zökkenőmentes az átállás? Milyen kihívásokat tartogat még?

Azt látjuk, most két folyamat zajlik párhuzamosan. Az egyik az ügyeleti háló kialakítása, hiszen még vannak olyan települések, amelyek nem csatlakoztak, mert ott adminisztrációs folyamatok zajlanak, reméljük, ők is becsatlakoznak hamarosan az egységes rendszerbe. A másik folyamat a személyzet toborzása és feltöltése, hiszen itt egy új szolgáltatásról beszélünk, aminek nyilván van egy komoly eszköz- és emberigénye. Az utóbbi mindig a szűkebb keresztmetszet, az eszközigényre fel tudtunk készülni, a személyzet toborzása is folyamatos, csatlakoznak is a szakemberek, de látni kell, hogy nyár van, egy Covid-időszak után vagyunk, ahol bőven lenne mit kipihenni az egészségügyi személyzetnek.

A szakembergárda felépítése most is zajlik, akár személyesen is megkeresünk mindenkit, aki alkalmas erre a munkára, hogy tudomást szerezzen az új szakmai lehetőségről, ami meggyőződésünk szerint főállásban és kiegészítő tevékenységként is sokaknak hosszú távú perspektívát jelenthet.

„Igyekszünk egyre jobbak lenni, szeretnénk valódi értékelést a rendszerbe vinni, ezért is monitorozzuk gyakorlatilag percenként, hogy mi történik itt most Hajdú-Bihar megyében.”

Milyen volt a modellprogram első hete?

Az első hét tapasztalatai alapján az ügyeleti betegek – tehát amikor kiment az ügyeletes a helyszínre – 80 százalékát sikerült a helyszínen ellátni, és csak mintegy 20 százalékát kellett kórházba utalni. 140 címre mentek ki az ügyeleti autók az elmúlt héten megyei szinten, emellett 300 ambuláns beteget is elláttak, ők azok, akik bementek az ügyeletre, és ott kapták meg az ellátást. Egyébként összesen 3300 hívás futott be a Hajdú-Bihar megyei mentőkhöz ezen a héten, ebből 1600 mentőfeladat származott, 140 esetben pedig ügyeleti kocsit küldtünk a helyszínre.

„Voltak olyan esetek, ahol az egységes irányítás olyan szempontból is hasznos volt, hogy azonnal látszott, ez mentőfeladat, de az ügyeletes kocsi sokkal közelebb volt, így a mentésirányító őket is indította. Így történt például Hajdúsámsonban, ahol egy 8 éves gyerek szenvedett áramütést, és Debrecenből indult a rohamkocsi, viszont ott volt a helyi ügyelet, ők el tudták kezdeni az ellátást.”

Az elmúlt héten a megyében 43 emberünk volt egyszerre ügyeleti szolgálatban. Ha teljes gőzzel működik a rendszer majd 22 telephellyel, több mint 60 ember fog dolgozni egy időben, és mivel váltásokban dolgoznak, ezért több száz szakembert involvál a rendszer.

Bizalmatlan hangok jelentek meg ezzel kapcsolatban is, hogy „csak” egy mentőtiszt, és nem egy orvos látja el a feladatot. Holott a mentőkocsin dolgozók különféle eseteket láttak már el, hatalmas rutinnal rendelkeznek.

Ez a változás ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy az elmúlt évtizedekben még mindig nem lett széles körben ismert a lakosság számára néhány fogalom, ami Magyarországon már régóta működik, ilyen például a mentőtiszt mint szakképzettség. Szokás a mentőket általában úgy hívni, hogy megjött a mentő, és kiszállt belőle három „mentőstiszt”. Pedig a három ember közül egy mentőtiszt, egy mentőápoló és egy gépkocsivezető. A mentőtiszt általában az egység vezetője, aki egy diplomás szakember, a felsőfokú végzettsége kifejezetten a sürgősségi betegellátásra szól. Én magam is mentőtiszt vagyok, ezért egy kicsit haza is húz a szívem, de azt tudom mondani, hogy egy igazi sürgősségi helyzetben, ahol akut egészségügyi problémáról van szó, ott a beteg lehet, hogy sokkal jobban jár egy mentőtiszttel, akinek ez a szakmája, hogy sürgős helyzeteket lásson el, mint valakivel, aki lehet, hogy tudományos szinten sokkal magasabban álló orvos, viszont egy egészen távoli szakterületet művel már évek, évtizedek óta. Ráadásul az úgynevezett telemedicina segítségével a mentőtiszt mellett bármilyen szakember „ott lehet”, akire éppen szükség van.

Mit jelent a gyakorlatban a távdiagnosztika?

Az utóbbi években egy nagyon gyorsan fejlődő irány volt a telemedicina fejlődése.

„Ez alatt azt értjük, hogy megfelelő eszközökkel, műszerekkel lehetőség van arra, hogy bár az orvos nincs ott a beteg mellett fizikailag, mégis meg tudja vizsgálni a beteget, és a vizsgálat eredményét értékelve akár a terápiáról is tud dönteni. Ezt a telemedicinát szeretnénk a mi ügyeleti rendszerünkben fokozottan felhasználni.”

Nem múlt nélküli ez, mert a mentőszolgálat korábban is használt telemedicina-eszközöket, például a TTEKG-t, ez egy transztelefonos EKG-t jelent, aminek az a lényege, ha a helyszínen van a mentőegység, ezzel a kis kütyüvel a beteg szívműködését át tudja küldeni azonnal a kardiológus szakorvosnak a kardiológiai centrumba, ahol azt értékelik, és döntenek arról, mi a további lépés. Ez például infarktus, vagy strokegyanú esetén egy nagyon fontos vizsgálati módszer, természetesen a mentőszolgálat ügyeleti rendszere ezt is használja. A jövőben szeretnénk más olyan diagnosztikus eszközöket is bevonni az ügyeleti ellátásba, ami révén képletesen egy orvoscsoport is ott van a mentőtiszt mellett, hiszen a szakorvos a távolból tudja értékelni a helyzetet, és tud dönteni a beavatkozásokról.

Lesz elég ember, aki ellássa ezt a feladatot?

Ez többletjövedelmet és egy új szakmai perspektívát is jelent. Az elmúlt időszakban a folyamatos mentőtisztképzés, ami az ország három felsőoktatási intézményében – Pécsett, Nyíregyházán és Budapesten – zajlik, sok szakembert adott már az országnak, nagy részük aktív most is, másik része lehet, hogy máshol keresett munkát. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez az új ügyeleti rendszer ezeket a szakembereket is visszacsábítja. Az életmentés, a sürgősségi ellátás egy gyönyörű hivatás, az OMSZ pedig egy valódi értékeket képviselő közösség, aminek az ügyeleti ellátás egy új és fontos eleme. Ha szakemberként nézem, akkor itt ugyanúgy lehet találkozni akut életveszélyes esettel, a legkülönbözőbb betegségekkel, a sebészeti kórképektől a belgyógyászatin át akár a szülészeti-nőgyógyászati kórképig. Ehhez mi biztosítjuk a legkorszerűbb eszközparkot és egy olyan feltételrendszert, ami a munkaerőpiacon is versenyképessé teszi ezt a lehetőséget.

Kiss Dóra