Miniszteri emlékérem koronázza a nádudvari pedagógus negyvenévnyi munkáját

Hová máshová, mint a zeneszobába toppanunk otthona ajtaján belépve. Egykori tanítványainak Zsolt bácsija július 26-án – mint kiderült éppen születésének 66. évfordulóján – kalauzolt el bennünket tartalmas szakmai életútján.

Az apropót a prof. dr. Kásler Miklós miniszter adományozta Pedagógus Szolgálati Emlékérem szolgáltatta, amelyet a tanár úr pár hete, a Kövy Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanévzáró tantestületi értekezletén vett át ünnepélyes keretek között az őt a díjra felterjesztő Tóthné O. Nagy Judit intézményvezetőtől. Büszke rá, hiszen ez élete első hivatalos elismerése.

A díj egyúttal összegzésre is ösztönözte, hiszen több mint negyven esztendő zenepedagógusi pálya áll mögötte.

Szilvási Zsolt Debrecenben kezdte életét és tanulmányait. Zenei általános iskolába járt, ott ismerkedett meg nyolcévesen fő hangszerével, a csellóval, ám mivel hangszertanára időközben máshová ment el tanítani, nem zenei vonalon folytatta tanulmányait. A Tóth Árpád Gimnáziumban érettségizett, itt úgynevezett 5+1-es képzés keretében szombatonként (anno még e napon is volt oktatás) szerelési, elektronikai gyakorlatokon is részt vett. Utóbbi úgy megtetszett neki, hogy gyengeáramú elektromérnöki egyetemi tanulmányokra készült, ám a középiskola utolsó évében újonnan érkezett ének-zene tanára felszínre hozta belőle újra a muzikalitást, így matematika – ének-zene szakos tanárnak tanult Nyíregyházán. 1980-ban diplomázott. Már főiskolásként is – összesen 16 esztendeig – játszott a Szabolcsi Szimfonikus Zenekarban.

Ez a kettősség egész életében végigkíséri. Mint mondja: vannak zenész kollégái, akik a muzsikálás mellett tanítanak, ő viszont éppen fordítva éli az életét: a tanítás mellett zenél; és ezt így nagyon szereti.

A Debreceni Filharmonikus Zenekarral kisegítő muzsikusként sok-sok hazai és külföldi fellépése volt. Bejárta Nyugat-Európát. A legemlékezetesebb fellépése egy 25 ezer fős francia koncerthelyszín volt, ahol a legendás Luciano Pavarottit kísérhették. Onnan a sztártenor dedikált fotója is megmaradt szuvenírként. A debreceni Csokonai Szinház számos zenés darabjában is közreműködött.

Énekelt a Kodály Kórusban is

A nádudvari Pro Urbe emlékérmes Liszt Ferenc Kórussal is sok helyen járt, hazai és külföldi fellépéseken (pl. Olaszországban). Három éven át az énekkar művészeti vezetője és karnagya is volt. Sőt, „bábáskodott” a Kéknefelejcs Citerazenekar létrejöttében, amikor az akkortájt nyugdíjba vonuló Lantos Bandi bácsi megkereste őt mint akkori zeneiskola-igazgatót, hogy „porolják le” a hangszertárban lévő citerákat, élesszék újra a nádudvari népzenei életet.

Ezen gondolatmenetben ötlött elő Szilvási Zsoltban az is, hogy a Nádudvaron mintegy másfél évtizedet megélt Pásztortalálkozók pásztorait ő vitte a környékbeli népzenei táborokba, népzenei rendezvényekre, ahol szakavatott népdalgyűjtők készítettek hangfelvételeket az általuk énekelt dalokról, amolyan „Kodályi hagyaték” folytatásaként, hogy a kollégái megtanulhassanak elfeledett pásztorénekeket.

A vezetés számára szolgálat

Frissen végzett tanárként Hajdúszoboszlón kezdett tanítani csellistákat, ahol négy évig a zeneiskola igazgatóhelyetteseként is dolgozott. Innen hívták Nádudvarra igazgatónak, aminek éppen 30 éve, s 1999-ig ekként ismerhették meg a helybeli zenekedvelők. Munkásságáról eközben közölt a Hajdú-bihari Napló egy terjedelmes, egyoldalas cikket, amelyben megemlíti, hogy az akkor negyvenéves nádudvari zeneiskolai oktatást kellett megújítania. Az efféle vezetési feladatok sosem álltak távol tőle, hiszen a hajdúböszörményi igazgatóhelyettesi kitérőt követően 2011-től egy újabb jelentős feladattal bízta meg az akkori nádudvari iskolaigazgató, Boros Lajosné. Helyileg és szervezetileg is költöztetni kellett a művészeti iskolát: a művelődési központból az általános iskolába kerültek, s ezt a beintegrálódást Szilvási Zsolt már intézményegység-vezetőként koordinálta. Mint új intézményegységnek, a minősítési kritériumoknak is meg kellett felelni.

Sosem érezte tehernek a vezetői feladatok ellátását, jó értelembe vett szolgálatnak tekinti, hogy biztosít(hat)ja a kollégái számára a szakmai, anyagi, mentális feltételeket a zeneoktatáshoz. Bár szeretett vezető lenni, s komoly energiái mentek el az igazgatásra, úgy érzi: nem hanyagolta el a kezei közt fejlődő csemetéket sem.

Pedagógusi hitvallása, hogy tanítványai olyan zenét szeressenek meg, amely valóban értékes és időtálló. Munkatársai úgy jellemezték: 

Küldetésének tekintette és nagy gondot fordított a hátrányos helyzetű, ugyanakkor tehetséges fiatalok támogatására, felkarolására. Módszere mindenkor a dicsérő szó és a megerősítés volt.

Nem pihen

Januártól már nyugdíjas, de a zenétől nem tud és nem is akar elszakadni, hiszen szeptembertől óraadóként tanít a nádudvari általános iskolában, ahol vélhetően utolsó gitártanítványát alapfokú zenetanulmányainak végső tanévében fogja még pallérozni, illetve Hajdúdorogon is oktat. Na, és persze, ahogy több mint negyven éve, az aktív zenéléssel sem hagy fel: a debreceni Líra Szimfonikus Zenekar cselló szólamvezetőjeként is tevékenykedik.

Marján László