Ötezer éves ősünkkel néztünk farkasszemet a hajdú-bihari szenzációs ásatáson - fotókkal

Napsütötte órákban érkeztünk a Hajdúböszörmény-Pród közelében található Vidi-éri-halastóhoz. Itt várt minket Dani János régész, hogy elkísérjen a Déri Múzeum által kedden nyilvánosságra hozott rendkívüli feltárás pontos helyszínére.

Dani János annak a nemzetközi régészcsapatnak a tagja, mely a Helsinki Egyetem professzorának, Volker Heydnek a vezetésével végez feltárásokat a térségben a Hajdúsági Múzeummal és a Déri Múzeummal együttműködve. Az YMPACT ERC Projekt nevű kutatócsoport a népvándorlás Európára gyakorolt kulturális hatását vizsgálja.

Kísérőnktől megtudtuk, a projekt nemzetközi hálózatból felépítve 2018-ban nyert támogatást. Az alapkoncepció szerint három különböző országban – Romániában, Bulgáriában és Magyarországon – kutatnak temetkezési halmokat, úgynevezett kurgánokat. Bár a magyar köznyelv tévesen kunhalomnak hívja őket, valójában a kunokhoz semmi köze. Ahogy a mostani felfedezés is jóval régebbi korból származik.

 – magyarázta útban a lelet felé Dani János.

A régésztől megtudtuk, a tónál lévő területről ismert volt, hogy 1986-ban Fodor István professzor honfoglalás kori magyarokhoz köthető feltárásokat végzett. A csaknem negyven éve megkezdett kutatást és a táj háborítatlanságát alapul véve vágott bele a csapat az ásatásba. Létrehoztak egy dokumentálható profilt, amellyel a halom meglehetősen hosszú életútját fel tudták vázolni.

Az ötezer éves lelet

A halom első sírja, a Jamnaja-kultúra egyik tagjának nyughelye volt, Krisztus előtt körülbelül 2800 évvel ezelőttről származik. A késő rézkori népcsoportnak igencsak kifinomult, pogány temetkezési kultúrája volt: meghatározott pózban, égtájnak megfelelően helyezték sírgödörbe halottaikat. A most feltárt csontváz kulcscsontján lévő vöröses anyag utal arra, hogy feltehetőleg okkerral szórták be. Combcsontja környékén egy kovából pattintott nyílhegy nyomai látszottak, testét pedig egy textilből, bőrből vagy gyékényből készült szőnyegre fektették.

A sír tulajdonosának szociális státuszára nem lehet következtetni a köré helyezett tárgyakból, egyformán lehetett tekintélyes alakja vagy egyszerű tagja a nomád pásztorközösségnek. Habár ekkor már ismerték a fémeket és az ezüstöt is, a gazdagságot sokkal inkább az általuk birtokolt nyáj nagysága határozta meg.

A csaknem ötezer éves sír mellett állati csontokat tartalmazó gödröket is találtak, a tizennégy bárányt és kecskegidát tartalmazó depónia valamely temetkezési szertartáshoz kapcsolódó állatáldozat maradványait rejtette. Azt, hogy a rituális tetemek összefüggésbe hozhatóak-e a központi sírral, a szénizotópos vizsgálatok elvégzése után derül ki. A radiokarbonos vizsgálat  néhány évtizedes eltéréssel képes kormeghatározásra, így a jelenségek térben és időben is összekapcsolhatóak.

Rétegesen elhelyezkedő hantok

A központi sír közelében szintén feltártak több mint kétezer évvel későbbi szkíta hamvasztásos temetkezési helyeket, valamint egy 7. századi avar mongoloid férfi sírját is, akit koporsóba temettek, mellé állatáldozatokat helyeztek. Őt a honfoglaló elődeink követték, a feltárt területen egy lovasíjász alakulat temetkezési helyét találták meg íjcsontokkal, veretes tegezzel, valamint gyereksírokat is felfedeztek a régészek.

Szakrális központ

Habár eltérő korokról van szó, a közös temetkezési hely nem véletlen. A ligetes területet a sztyeppéről érkezett nagyállattartó lovasnomád közösségek használták az idők folyamán. Noha azzal nem voltak tisztában, hogy évszázadokkal korábban már volt itt temetkezési hely, a terület szakrális jellegét felismerhették, így nem településeket hoztak létre, hanem legelőként, áldozati és temetkezési helyszínként használták. Gyakorlatilag a Hajdúnánás és Pród közötti terület tele van őskori kurgánokkal.

Hajnal László