Harmincan élnek Kónyán, de talán soha akkora fejlesztés nem volt itt, mint most – fotókkal

Elnéptelenedő vármegyei falvakat felfedező sorozatunk következő állomása Kónya major volt. Valódi tanyavilág fogadott bennünket kicsivel kevesebb, mint egy óra autózás után. Hortobágytól már alig néhány percet jelzett a GPS, de az út minősége miatt még legalább 15 perc zötykölődés várt ránk, mire egy legelő marhacsorda jelezte, már nem vagyunk messze a célunktól. Az út végén kényszermunkatáborba elhurcolt helyiek emlékére állított kopjafa, tyúkok, árnyékban hűsölő kutyák és traktorok. A gémeskutas szentimentális elképzelések helyett itt néhány lepusztult ház torzította az örök puszta létképét.

Ahogy az út vitt, haladtunk befelé. Igencsak nehezen, hiszen ahogy arról magunk is meggyőződhettünk, az önkormányzat kónyai útfejlesztése megkezdődött, és már a feldúrt útnyomban gurulhattunk. A hortobágyi eseményeket hirdető tábla, az útszélén játszadozó kisgyerek, a távolban néhány bicikliző figura. Pillanatnyi Kónya, melyet fotóriporterünk megörökíthetett.

Se bolt, se posta, de a vonat még jár

Ottjártunkkor az utcán találkoztunk össze Suhajda Tiborral, aki éppen hazafelé tartott. A bicikliről azonnal lepattant, amikor megszólítottuk. Nemcsak barátsággal fogadott, szívesen el is beszélgetett velünk a kónyai életről. 

Emlékszik még arra az útépítésre, ami a ’90-es évek elején zajlott, az akkor letett zúzott köves utat túrták most fel, hogy helyette jó minőségű, aszfalt lehessen ezen a szakaszon. Örül ennek a felújításnak, bár szerinte a régi úttal sem volt semmi gond.

Tőle tudtuk meg azt is, hogy a helyben hiányzó szolgáltatásokért a környező településre járnak el a Kónyán élők. Ott ugyanis se bolt, se kocsma, se posta.

– sorolta. Elmondta azt is, hogy sok jószágot tart, találkozásunkkor is éppen az előző nap meghozott szalmát ment ellenőrizni. Búcsúzásképp még útba igazított bennünket, mint egyfajta látványosságként ajánlotta, hogy nézzük meg a vasútállomást. Szerencsésnek titulálta ebből a szempontból magukat a helyi lakos, mint mondta, a Debrecen-Abony vonalon helyezkednek el.

Ha látni kell, hát megnéztünk. A településrész lakott házaitól a számunkra igencsak hosszúnak bizonyult úton csak a természet vett minket körül. Egy pad, egy apró fedett váró, egy pár vonatsín és megannyi tücsök zajos ciripelése. A vonat minden órában jár. Nem vártuk meg. Néhány percre kiélveztük a végtelen róna nyugalmát, majd autóba szálltunk, és felverve magunk mögött az út porát, távoztunk.

Tanyagondnoki szolgálat segíti a rászorulókat

A Kónyát érintő fejlesztéssel kapcsolatban Hortobágy polgármesterét, Jakab Ádámot is megkerestük. Elmondta: a Vidékfejlesztési Program által támogatott, külterületi utak felújítását célzó pályázat munkálatai kezdődtek meg a településrészen az elmúlt hetekben. – Ez a Hortobágy község önkormányzatának tulajdonában lévő út felújítására vonatkozik. 

Kónya mellett Szásztelek majorban is sikerült felújítanunk egy utat ezen projekt részeként. A kónyai településrészen zajló beruházás végét nagyon várjuk, az ott lakók is megérdemlik azt, hogy harmonikusabbá tegyük az életüket – szögezte le. Hozzátette, az út átadása idén ősszel várható.

Az utóbbi időben több elnéptelenedő településre ellátogattunk, az itt készült riportjainkat itt olvashatják: