2024.02.07. 07:00
Emberek százainak élete ment tönkre Tedejen
A hírhedt hortobágyi táborok egyike, a 12 hortobágyi kényszermunkatábor közül a legészakabbra fekvő, a létesítés sorrendjében a 10. tábor volt a tedeji.
Szovjet mintára, kisebb birtokok állami tulajdonba vételével szerveztek szovhozt (szovjet államigazdaságot) 75 évvel ezelőtt a kommunisták a Hajdúnánás melletti Tedejen. Dr. Csiszár Imre, a Tedeji Állami Gazdaság történetéről szóló mai konferencia szervezőjeként elmondta, hogy az erőszakos államosítás során sok egyéni gazdálkodó földjét vették el, egész családokat, teljes egzisztenciákat tettek tönkre, több esetben tragédiákat előidézve.
– Mivel nem egy korábbi nagybirtok képezte az állami gazdaság alapját, így kezdetben az igen jelentős széttagoltság komoly termelési problémák forrása lett. A gazdaság 1956 és 1960 között gyakorlatilag változatlan birtoktesten működött. Összterülete ebben az időben mintegy 5383 kataszteri holdat tett ki. A mai Tedej az állami gazdaság megalakulása után épült ki, jelentős fejlődésnek viszont csak az 1956-os forradalom bukását, és a Kádár-rendszer megszilárdulását követően indult – ismertette a történész.
A Tedeji Állami Gazdaság valódi kifejlődése és megerősödése a termelőszövetkezetek általános térnyerésével és egyeduralkodóvá válásával egyidejűleg következett be az 1960-as évek legelején. 1961-re a gazdaság összterülete 6396 kataszteri holdra, 1962-re pedig 9162 kat. holdra növekedett.
A hortobágyi kényszertáborok egyike működött Tedejen
A történész kiemelte, hogy az 1950-es évek első felében az állami gazdaság életében nem a termelési szempontok domináltak, sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a politikai szempont, ami – a kor retorikájának megfelelően – a „belső ellenséggel” való leszámolással is összekapcsolódott.
Itt működött ugyanis 1951 és 1953 között a hírhedt hortobágyi táborok egyike, a 12 hortobágyi kényszermunkatábor közül a legészakabbra fekvő, a létesítés sorrendjében a 10. tábor. Az állami gazdaság telepén a nyugati- és déli határszélről kitelepített családok, az állandó őrizet alatt tartott kényszermunkatábor foglyai személyiségüktől, személyi irataiktól és a legalapvetőbb emberi jogaiktól megfosztva, rabként dolgoztak
– mutatott rá.
A hortobágyi kényszermunkatáborok a társadalomból való kiszakítás sajátos formái voltak. A Hajdúnánás mellett fekvő Tedejre 1951. december 7-én érkezett meg az első rabszállítmány 343 fővel, amit december 21-én egy újabb szállítmány követett, s így már a telepeseknek hívott rabok száma 661-re emelkedett. Őrzésük egy 12 fős rendőri különítmény, az ún. „K-őrs” feladata volt, amelynek tagjai gyakran kegyetlen bánásmódot tanúsítottak az ott ártatlanul és törvényes ítélet nélkül fogva tartott és dolgoztatott családokkal szemben.
Több mint hatszáz főt tartottak fogva
Dr. Csiszár Imre elmondta azt is, hogy a hortobágyi kényszermunkatáborok felszámolására csak Sztálin halála (1953. március 5.) után kerülhetett sor. A tedeji tábor 1953 áprilisáig működött és a rabok szabadulása előtt 670 fő volt a fogva tartottak összlétszáma.
Tedejen gyakori volt a rabok áthelyezése más hortobágyi kényszermunkatáborba, vagyis viszonylag sűrűn fordult elő, hogy egyes családok az áttelepítéseknek köszönhetően több kényszermunkatáborban is raboskodtak. A Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének köszönhetően jelenleg több mint 700 egykori tedeji rabról van tudomásunk
– emelte ki a szakember.
Munkásőr igazgatója volt a Tedeji Állami Gazdaságnak
A Tedeji Állami Gazdaság 1959 júliusában szovjet pártmunkás küldöttséget látott vendégül, majd 1959. augusztus 20-án a Hajdúnánásra látogató Reszegi Ferenc országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja is megtekintette az létesítményt. 1960. április 4-én, a „felszabadulás” ünnepén Tóth József, a Földművelésügyi Minisztérium állami gazdaságok igazgatóságának személyzeti főosztályvezetője vett részt az állami gazdaságban tartott ünnepségen. 1976. január 17-én pedig a hajdúböszörményi és hajdúnánási Rózsa Ferenc munkásőr parancsnokság tartotta meg az egységgyűlését a Tedeji Állami Gazdaságban, ahol kitüntetéseket adtak át és az új munkásőrök is esküt tettek.
– Az állami gazdaság sok szállal kötődött a Munkásőrséghez, hiszen a gazdaság igazgatója, Szűcs József a Munkásőrség alapító tagja volt, aki igazgatóként is rendszeresen járőrözött, és részt vett lövészeteken, harcászati gyakorlatokon. 1981. július 2-án pedig Karakas László országgyűlési képviselő, az MSZMP KB tagja és a Központi Bizottság osztályvezetője tett látogatást Hajdúnánáson a Tedeji Állami Gazdaságban.
Számukra örökre az átélt szenvedések és a megpróbáltatások helyszíne maradt
Dr. Csiszár Imre összegzéséből az is kiderült, hogy a Tedeji Állami Gazdaság múltjában számos sötét folt van, hiszen már az alapítása is kisparaszti családok, egyéni gazdaságok tönkretételével volt lehetséges. Szintén beárnyékolja az állami gazdaságot, hogy a szocialista időkben kiemelt gazdaságként számos prominens vezetőt, sőt szovjet pártmunkás küldöttséget is vendégül látott, vagy például, hogy milyen szoros kapcsolata volt a hajdúböszörményi és a hajdúnánási munkásőr egységekkel.
A legtöbb szenvedést azonban minden kétséget kizáróan az 1951 és 1953 között működő kényszermunkatábor lakói élték át, akiknek a teljes életét tönkre tették és életre szóló fizikai, lelki és anyagi károkat okoztak. Számukra a Tedeji Állami Gazdaság örökre az átélt szenvedések és a megpróbáltatások helyszíne maradt
– jegyezte meg a történész-kutató.
