Régen házhoz jött a pékség, ma megváltás lenne Félhalmon egy kisbolt – fotókkal

Egyek-Félhalomhoz közeledve felmerül bennünk a kétely, hogy beleillik-e az Elnéptelenedő település című sorozatunkba majd a kistelepülés. A térkép alapján két utcából álló helység első látásra egyáltalán nem tűnik olyan távolinak a külvilágtól, mint például a közeli, Hortobágy szívében fekvő, időtlenségbe rögzült Szásztelek. Több jelenleg üzemelő telephelyet, mezőgazdasági egységeket, takaros házakat és új buszmegállókat látunk. Félhalom Egyek közigazgatási területéhez tartozik, még éppen Hajdú-Biharban, ám három szomszédos vármegye határán fekszik, nem messze a 33-as úton lévő csárdától. Főutcáján ritkás, de folyamatos a járműforgalom. Igaz, hamar kiderül, hogy az itt elhaladók csak átutaznak Félhalmon.

– ezt mondja nekünk az egyik járókelő, akit először megszólítunk. Voltaképp jó ideig nem is találkoztunk rajta kívül mással. Az idős férfi nyugdíjas, elmondása szerint őt nem zavarja a túlzott nyugalom: nem jár már sehová, de azért egy jó kocsmát szívesen látna. Régen több lehetőség volt, mondja, miközben a mellettünk magasodó, elhagyatott magtárra néz, aminek a góréját lassacskán beárnyékolja a gaz.

A bolt hiánya a legégetőbb gond Félhalom számára

Tovább sétálunk, a házak változatosak: muskátlis parasztház, ahol bizonyára egy kedves öreg hölgy főzi a lekvárt, majd egy felújított családi otthon, szép autóval, szép reményekkel. Az egyik kertben egy házaspárt pillantunk meg, akik szívélyesen üdvözölnek minket. Szóba elegyedünk velük, és érdeklődésünkre elmondják, élhetőnek tartják Félhalmot, de azért néhány dolgot hiányolnak:

– mondja Berényi Imréné Erika. Megjegyzi, a szintén Egyekhez tartozó Ohat sokkal kisebb, ott mégis van egy üzlet.

Berényiné gyermekkora óta Félhalmon él, akkor még iskola és óvoda is volt. Igaz, csak negyedik osztályig tanultak helyben a lakók, a felsős gyerekeknek már Egyekre kellett járniuk. Szerencsére más falvakkal ellentétben nem gyalog kellett sétálniuk a szomszédos településre, mert a helyben működő Medicor miatt több buszjárat is érintette Félhalmot. Az orvostechnikai eszközöket gyártó cég több száz embernek adott munkát virágkorában, majd a rendszerváltás után idővel lassacskán bezárta egységeit és Debrecenre koncentrálódott. A vállalat egy csőhúzó üzeme volt itt, Berényiné 28 évet dolgozott a telephelyen, de még a mai napig csukott szemmel tudná kezelni a gépeket.

Még a pékség is házhoz jött

Az üzemben napi 4 órás, úgynevezett bevásárló munkakör is létezett. A bevásárlónak az volt a dolga, hogy már reggel hatkor a kocsmában kezdjen, mivel az nyitott ki a legkorábban, és a tejes pakolta le az árut. Utána indult reggelit vásárolni a gyári munkásoknak, akkoriban még három bolt is volt Félhalmon, a dolgozók hozták a forgalmat. A helyieknek néha az üzletig sem kellett elsétálni:

– emlékszik vissza.

Férje később költözött Félhalomra, de még ő is emlékszik arra, hogy milyen volt a még nyüzsgő település. Szintén problémának találják, hogy nemhogy kerékpárút, normális járda sincs. Sok családban kisgyermek, és az úton kell tolni a babakocsit is. Tiszafüreden néhány éve felszöktek a lakásárak, sokan Félhalomra költöztek, és innen járnak be a nagyobb városokba dolgozni. Ráadásul az átmenő forgalom is megnőtt, amióta fizetőssé tették az egyik főutat. Az út minősége a vármegyehatár felé a terheltség miatt drasztikusan leromlott.

Ennek ellenére szeretik Félhalmot. Még akkor is, ha nincs kocsma, rendelő, virágos út, vagy községháza, csak az a fránya bolt-probléma meg lenne oldva.

Az elnéptelenedő településekről írt sorozatunk korábbi cikkeit itt találják.