Hatalmas állatokat műt a hajdúböszörményi állatorvos, Nagy Anna – fotókkal

Láttatok már lovat háton fekve, négy lábbal az ég felé nézve? Alighanem a legtöbben tapasztaltuk már, milyen az, amikor házi kedvencünk betegségtől szenved, esetleg megsérül, és dokihoz kell fordulni, közben azon matekozva, mennyibe fog ez fájni. Akik nagy testű, haszonállatot tartanak otthon, bizonyára még komolyabb bajban vannak ilyenkor, mert igen kevés rendelőben tudnak egyáltalán foglalkozni a problémájukkal. Éppen ezért népszerű a Kincsem Állatkórház Hajdúböszörményben, ahová közel s távolról is érkeznek páciensek. Ottjártunkkor hat ló operálására készült éppen a stáb Nagy Anna állatorvos vezetésével. És hogy miért is vettünk részt az egyik négylábú patás műtétjén? Azért, mert az említett állatkórház egyike azon keveseknek az országban, ahol akár több mázsás egyedeket is el tudnak látni.

Az állatkórház Hajdúböszörmény környékén és országos szinten is kiemelkedőnek számít

– mesélt első élményeiről Anna. Mivel már akkor is voltak lovai, elmondása szerint, sok más gazdához hasonlóan szembesült azzal a problémával, hogy egy műtétért akár 3 órát is muszáj volt utazni – ezt pedig, mint elmondta, nagyon sok ló nem bírta ki, és elpusztult.

Nagy Anna 2020-ban döntött úgy, hogy belevág egy olyan projektbe, amelyben senki más előtte nem tudott kibontakozni nőként a hajdúsági városban: állatorvos lesz. Aztán mint később kiderült, ezzel piaci rést talált, mivel Kelet-Magyarországon a Kincsem Állatkórház szinte az egyetlen magánklinika. Na, de sejthetjük (nem elvéve a csak kistestűekkel foglalkozó szakemberek érdemeit), hogy egy legalább 100 kilós állatot még nehezebb lehet megvizsgálni, mint egy, már „nyolc életét” elvesztő macskát, pláne úgy, hogy szimplán a megmozdításuk még a jó kondiban lévő férfiaknak is kihívást jelent.

 – emlékezett vissza Anna.

Több száz műtétet nézett végig ahhoz, hogy egyáltalán asszisztens lehessen

Egyértelmű célja, hogy a lovakat minél szélesebb spektrumon tudja műteni; először lágyszervi, majd összetettebb operációk eléréséért dolgozik. Ha mindez sikerül, szeretné kibővíteni a klinikát egy rehabilitációs részleggel, melyet úszómedencével és különféle olyan eszközökkel szerelne fel, amelyek lovak gyorsabb felépülését szolgálnák. 

Hogyan néz ki egy lóműtét?

Ez az elhatározás is azt bizonyítja, hogy Anna úgy kezeli pácienseit, mintha saját állatai lennének. Úgy véli, az még nagyobb motivációt ad neki és munkatársainak, hogy tudják, átérzik, milyen az, amikor gazdiként elveszítik kedvencüket. Ezt az emberek is érzik, nem véletlenül keresik fel őket akár még a határon túlról is. Amikor náluk jártunk, a hat ló közül az egyik például kb. 150-160 kilométerről érkezett hozzájuk.

Anna utalt rá beszélgetésünk során, hogy a lovak iszonyatosan érzékeny állatok, ennek jelét már a tekintetükből ki lehetett olvasni: mintha érezték volna, mi készül… Néha csak szemeik ártatlan „hangja” árulkodott, néha pedig feszült dobogás rázta fel a folyosót. Mindannyian saját „várószobájukban” vártak a sorukra, mi az első műtétet tekintettük meg, amikor Stefi feküdt kés alá. Először patáit tisztították meg, majd egy gyors műtét előtti vizsgálat következett, melyet injekciók és bódító követtek, mivel el kellett altatni. Továbbhaladtak egy kisebb helyiségbe a már tántorgó állattal, majd amikor Stefi elterült, felhelyezték a műtőágyra, s miután elaludt, felcsatolták a lábait, ahogy azok az ég felé nézzenek.

Nem volt egyszerű végignézni (a képeket elkészíteni pláne nem), de szerencsére se zacskóra, se vödörre, se székre nem volt szükség, túléltük az amúgy gyors, mintegy félórás műtétet.