2024.10.05. 13:00
A Debreceni Egyetem kutatói segíthetnek megmenteni ezeket az aranyos állatokat
A Debreceni Egyetem és a Mongol Tudományos Akadémia közös projektje a szajgák genetikai vizsgálatával segíti, hogy a faj ne tűnjön el teljesen.
A szajgák és az ázsiai muflonok, azaz az argáli juhok állnak a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Növénytani Tanszékén működő Evolúciós Genomikai Kutatócsoport és a Mongol Tudományos Akadémia (MgTA) Biológiai Intézet legújabb közös projektjének középpontjában. Az újabb magyar-mongol kutatás az MTA mobilitási pályázatának jóvoltából valósul meg – olvasható az unideb.hu-n.
Forrás: unideb.hu
A közös kutatás 2020-ra nyúlik vissza, a mongol kutatócsoport vezetője akkor vette fel a kapcsolatot Sramkó Gáborral, a DE TTK Biológiai és Ökológia Intézet Növénytani Tanszék adjunktusával. Az első, evolúciós genetikai kutatásokat célzó kooperáció tavaly decemberben véget ért, de egy újabb nyertes pályázatnak köszönhetően ismét együttműködve vizsgálódnak a felek.
A kutatások célkeresztjébe a gazdasági jelentőséggel is bíró mongóliai nagyvadak kerültek, a szajgák és a muflonok.
Sramkó Gábor nyáron utazott a mongóliai Góbi-Altáj tartományba kutatóútra, ahol az expedíció fő célja a szajga mintázása volt a tervezett genetikai vizsgálatokhoz. A Mongólia nemzeti jelképének számító antilopfaj rendkívül veszélyeztetetté vált. A pályázat révén modern genomikai módszerek segítségével próbálják megérteni a kutatók a szajgák genetikai helyzetét, hogy ezzel is elősegítsék a nemzetközi és mongol természetvédelmi erőfeszítéseket, amelyek próbálják megakadályozni, hogy idővel teljesen eltűnjenek az antilop mongol populációi.
Forrás: unideb.hu
A kutatások alapvető lépése a genomi vizsgálatokhoz szükséges szövetminták beszerzése. Ez azonban közel sem egyszerű, a DE kutatója azt is elmondta, miért.
A minták begyűjtése nagyon kalandos volt, a gyakorlat szerint ugyanis újszülött gidákat keresünk a terepen, olyanokat, akiken még ott lóg a köldökzsinór csonkja. Ha az ember egy ilyen újszülött közelébe kerül, az anya ösztönösen elmenekül, nem teszi kockára az életét. Ezt kihasználva, a köldökzsinórból levágva egy darabot vettünk mintát. Az is megesett, hogy egy szirti sas épp előttünk ejtett el egy újszülött szajgát. Autóval rögtön odahajtottunk, amire a sas elmenekült, hátrahagyva a frissen elejtett állat maradványait. Noha pár perc alatt a helyszínre értünk, akkorra a belszerveit már eltüntette a ragadozó, de így is bőségesen tudtam mintát gyűjteni a tetemből.
– Abból a szempontból is érdekes volt ez az expedíció, hogy az egyik hazai online hírportál profi fotósa is velünk tartott és megörökítette a túra legérdekesebb pillanatait, amely egy élménybeszámoló kíséretében el is érhető az interneten – ismertette Sramkó Gábor, aki Mongóliából Kazahsztánba, Almatiba repült, ahol a Zoológiai Intézet kutatóival találkozott. Az intézet vezető emlőskutatója kazak mintákat adott át neki, aminek révén ennek a veszélyeztetett fajnak a kazak elterjedési területéről is nyerhetnek genetikai információt a kutatások során.
Forrás: unideb.hu
Habár van egy szembetűnő különbség az állatok megjelenésében, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) korábbi genetikai kutatásokra alapozva azonosan kezeli a mongol és a kazak szajgát. Utóbbi egyedszáma sokkal nagyobb, mint az előbbié, sőt vadászható is. Ami azonban működik Kazahsztánban, nem működhet Mongóliában, ahol a helyi populáció továbbra is veszélyeztetett. A mongol kutatók nem akarják elfogadni azt, hogy nemzetközi szinten teljesen egy kalap alá vonják a két szajga alakot, ezért – jelen közös kutatások keretében – evolúciós genomikai módszerekkel próbálják ellenőrizni, hogy a két populáció valóban eltérő-e.
A kutatás ami összeköti Debrecent Mongóliával
A nyáron Mongóliában begyűjtött mintákat az ottani kutatócsoport vezetője, Tserendulam Batsukh és munkatársa, egy fiatal predoktor, Ulziisaikhan Tumendemberel szállította Debrecenbe szeptember elején. A kutatómunkában részt vesz Sod-Erdene Bayambadash is, aki Tserendulam Batsukh-hoz hasonlóan két évvel ezelőtt is együttműködött az Evolúciós Genomikai Kutatócsoporttal. Ő azóta már a Debreceni Egyetem elsőéves PhD-hallgatója a Juhász-Nagy Pál Doktori Iskolában.
A laborban a minták feldolgozását követően genomikai könyvtárat készítenek.
A mongol biológusok a Debrecenben töltött bő egy hónap alatt olyan vizsgálatokat végezhetnek el, amelyekre hazájukban nincs technikai lehetőségük.
Ahhoz, hogy valaki jó kutató legyen, mindenképpen szükség van nemzetközi tapasztalatokra. Én már két évvel ezelőtt is részt vehettem a Debreceni Egyetemmel közös projektben, örülök, hogy amiként akkor, úgy ezúttal is velem tarthatott egy ifjú kutató. Nagyon tetszik az egyetem nemzetközisége, és boldog vagyok, hogy a szakmai fejlődésünk szempontjából egy fontos kutatásban vehetünk részt
– mondta Tserendulam Batsukh.
Ulziisaikhan Tumendemberel is előremutatónak tartja a közös munkát a debreceni kutatókkal, aminek révén most először jár Európában.
Remek lehetőség ez számomra, hogy építsem a karrierem és szakmailag előrébb lépjek, ráadásul egy, a hazánkban roppant fontos ügyben járulhatok hozzá a sikerhez. Csak pozitívan tudok nyilatkozni a debreceni tapasztalataimról, az itteni laborokban olyan vizsgálatokat végezhetünk, amelyekre otthon nincs lehetőségünk
– fogalmazott Ulziisaikhan Tumendemberel.
A tervek szerint 2026 végén zárul az MTA mobilitási pályázatának jóvoltából folyó közös magyar-mongol kutatómunka.
