3 órája
Majdnem megúszta a halálra ítélt tiszacsegei férfi, végül saját élettársa juttatta bitófára
1963 és 1988 között egy év kivételével (1986) minden évben volt kivégzés Magyarországon. Az utolsó magyar halálraítélt kötél általi kivégzését 1988. július 14-én a Budapesti Gyűjtőfogházban hajtották végre.
Budapesten, a Gyűjtőfogházban 1988. július 14-én, hajnali öt óra után néhány perccel akasztották fel az utolsó magyar halálraítéltet. Vadász Ernő egy barátjával találta ki, hogy elveszik az 53 éves ismerősük, Juhász Imre frissen kapott fizetését. Még aznap, 1986. december 10-én az utcán, lesben állva várták a hazatérő áldozatukat.
Forrás: Illusztráció / MW-archív
A Mandiner tavalyi cikke szerint 1963 és 1988 között egy év kivételével (1986) minden évben volt kivégzés Magyarországon. Az akkor hatályos büntetőtörvény szerint (1978. évi IV. Törvény a Büntető Törvénykönyvről) halálbüntetés csak azzal szemben volt kiszabható, aki a bűncselekmény elkövetésekor huszadik életévét betöltötte és csak akkor, ha – a bűncselekmény és az elkövető kiemelkedő társadalomra veszélyességére, a bűnösség különösen magas fokára figyelemmel – a társadalom védelme csak e büntetés alkalmazásával biztosítható. Ilyen esetek lehettek többek között egyes állam elleni bűncselekmények, az egyes emberiség elleni bűncselekmények, valamint az egyes személy elleni bűncselekmények, mint például az emberölés minősített esete.
Ki volt az utolsó magyar halálraítélt?
Vadász Ernő kivégzésének 35. évfordulóján közölt évfordulós cikkében a Mandiner azt írta, az 1960-an született, utolsó magyar halálraítélt mostoha körülmények között nőtt fel és hamar a bűn útjára lépett. Többször büntették kisebb-nagyok ügyek miatt az italozó életformát követő Vadász Ernőt, 1980-ban életveszélyt okozó késelés kapcsán is bekerült az újságokba. Ennek kapcsán a Hajdú-bihari Napló 1980. november 26-án megjelent számában arról számolt be, a tiszacsegei Vadász Ernő és barátja, a „Pataj” becenévre hallgató Kiss Ferenc az egyik helyi kocsmában, az 1-es számú italboltban („Belluska” kocsma) italozott szeptember 28-án. Szóba elegyedtek a szintén ott italozó, hetvenkét éves Kovács Alberttel, akinél – a nyomozás akkori állása szerint – több mint ezer forint volt.
Néhány kör sör után az események felgyorsultak, Kiss Ferenc és Kovács Albert összeszólalkozott egymással az udvaron, de ennek különösebb következménye akkor még nem volt. Majd az éjszaka folyamán a helyi művelődési ház mosdójában is dulakodtak, amelynek eredménye az lett, hogy Kovács Albert nyaka fültől-fülig, bal csuklóján pedig az erek voltak átvágva. A férfi életét a debreceni klinikán csodával határos módon mentették meg.
Ennél az esetnél azonban még nem vették elő Vadász Ernőt. De szűk két évvel később – a Napló 1982. március 5-i számának tanúsága szerint – az akkor 22 éves tiszacsegei férfi és 15 éves társa a polgári vasútállomás melletti italbolt környékén ütött le két ittas embert.
Forrás: MTI/Rózsahegyi Tibor
Ezért akasztották fel az utolsó magyar halálraítéltet
– Tiszacsege egyik vendéglőse azt fedezte föl, hogy betörtek hozzá, másnap, december 11-re virradóra a járókelők egy halottra bukkantak a Dobó utcában. A nyomozók először a két egymástól függetlennek látszó ügy szálait kezdték fölfejteni, majd minél több adatot gyűjtvén, bizonyosra vehették: a betörést és a gyilkosságot ugyanazon tettesek követték el – írta 1987. augusztus 5-én a Hajdú-bihari Napló. A cikk az 1986. december 10-én történteket foglalta össze.
A tudósításból kiderül, január 6-án csattant a bilincs a tiszacsegei Vadász Ernő és Lakatos István csuklóján.
Mindketten ismertek a hatóságok előtt, különösen Vadász. Ezen újabb bűncselekményeik idején sem dolgoztak, és ahol megjelentek, rettegés lett úrrá a jelenlévőkön, mert Vadász és Lakatos úgymond nehézfiúk, hamarabb jár a kezük, mint az eszük
– jegyzi meg a cikk írója.
Az írásból kiderül, fizetésnap lévén határozták el, hogy megverik áldozatukat és elszedik annak pénzét. A kivitelezés viszont oly brutálisra sikerült, hogy áldozatuk elvérzett egy parkoló kamion mögött, ahová behúzták. Vadász Ernő és társa pénzt nem talált Juhász Imrénél, ezért annak iratait, csekkjeit, gázöngyújtóját, két csomag cigarettáját és félliternyi pálinkáját vették el.
Forrás: Fortepan / Urbán Tamás
Pénz helyett feszítővas: halálraítélték a tiszacsegei Vadász Ernőt
A nyomozás egyébként arra is fényt derített, hogy Vadász és Lakatos a gyilkosságot megelőzően a Fő utcai presszó elől egy kerékpárt lopott el, s a kormányon lógó szatyorból két üveg sört, pár száz forintot és kisebb tárgyakat vettek magukhoz. A gyilkosság után a tettesek — miután a remélt összeghez nem jutottak hozzá — egyik régi ismerősük lakásába hatoltak be erőszakkal, azt megverték, megfenyegették. Pénzt azonban innen sem tudtak rabolni, ezért a Fő utcai vendéglőbe törtek be és távoztak onnan 5 ezer forinttal, egy számológéppel és cigarettával.
Az est részleteiről a Napló 1988. január 14-i számában olvashatunk bővebben. Vadász ököllel ütötte, majd Lakatos egy közelben parkoló teherautó mögé húzta Juhász Imrét. Itt tovább folytatódott a brutális ütlegelés és rugdosás. A jajveszékelő ember arcára ruhát és nejlonzacskót húztak, hogy a segélykiáltása még a szomszédig se hallatsszon. A férfi belehalt sérüléseibe.
A megyei bíróság Lakatos Ferenc által vezetett tanácsa 1988. január 12-én – a körülményeket mérlegelve – a következő ítéletet hozta: Vadász Ernőt előre kitervelten és nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette, két rendbeli rablás, valamint lopás bűntette és okirattal való visszaélés vétsége miatt — mint visszaeső elkövetőt — halálra ítélték. A Legfelsőbb Bíróság május 18-án helyben hagyta ezt az ítéletet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa pedig elutasította a kegyelmi kérvényt.
Majdnem megúszta a felelősségre vonást
Az utolsó magyar halálraítéltről 1993. március 10-én jelent meg egy visszaemlékezés a Naplóban. A szerző 1988 júliusában, a kivégzés előtt közvetlenül egy nappal találkozott Vadász Ernővel. A tiszacsegei gyilkos elmondta, a Legfelsőbb Bíróság ítéletekor 28 éves volt, de akkor már tudta, nem lesz 29. Elmesélte, majdnem megúszta a felelősségre vonást.
A temetésen azt mondták, hogy nem tudtak idegenkezűséget kimutatni az elhunytnál. Az élettársam, aki egyben a féltestvérem is, feljelentett a kmb-snél a betörés miatt, s azt is elmondta, hogy mi támadtuk meg és ütöttük le azt az embert. Először tagadtam, de később beismerő vallomást tettem
– idézi a lap.
Tettét nem tudta megmagyarázni, az utolsó pillanatig bizakodott abban, hogy nem akasztják fel. Végül Vadász Ernő fehér arccal lépett a bitófához, hogy 1988. július 14-én, hajnali öt órakor végrehajtsák rajta az ítéletet.
