Elindultak a múltból, megérkeztek a mostba

Az Így jöttem zenés kerekasztal-beszélgetés következő állomásán Harcsa Veronika énekes, Gyémánt Bálint gitáros, Trill Zsolt színművész és Fekete Károly református püspök osztotta meg gondolatait a határokról a Debreceni Református Kollégium Dísztermében, az estét tovább színesítette Veronika és Bálint műsora. A duóra leginkább az angol nyelvű szerzemények jellemzőek, azonban rögtönzött koncertjük egyik különlegessége egy magyar népdal volt. – Ezt a dalt úgy tanultam, ahogy egy népdalt illik: gyerekkoromban, hallás után – mondta az énekesnő, az ősi dallamokat pedig a közönség lélegzet-visszafojtva hallgatta. Emellett azonban más meglepetést is tartogattak: a kerekasztal-beszélgetés másnapján a fővárosban mutatták be új dalaikat, ezekből öttel elsőként a debrecenieket ajándékozták meg.

Mesterségük címere

S hogyan találtak hivatásukra? Veronikától például megtudhattuk, hogy férje tanította meg arra, ne csak a hivatása határozza meg. – Kerülőúton kerültem a zenéhez. Matematika tagozatos voltam a gimnáziumban, majd a műszaki egyetemen tanultam informatikát, végül beszippantott a zene – mondta. A Jászai Mari-díjas színész, Trill Zsolt társainak köszönheti pályáját. – Mindig olyan emberek vannak előttem, akik után érdemes menni, én pedig mindent megteszek annak érdekében, hogy megfeleljek a színpadnak – mondta a művész, aki egy apró kárpátaljai faluban született, édesanyja pedig állatorvosnak szánta. – Jól fociztam és tanultam, de nem a legjobban. Inkább kommunikálni szerettem a társaimmal. Az iskolai ünnepségeken való szereplésekkel kezdtem el megérezni azt, hogy hatni tudok az emberekre, nevetnek rajtam. Ez pedig nagyon jól esett, mert azt éreztem, adok nekik valamit – emlékezett vissza a kezdetekre. Gyémánt Bálinttól pedig rendkívüli alázatról hallhattunk a zene iránt, szavainak átütő ereje volt. – A zene és a hangszer is óriási szerelem, általuk könnyebben ki tudom magam fejezni. Sokkal inkább kommunikáció számomra, mint egy előadás, a legfontosabb alkotóeleme pedig az, hogy hallgatunk egymásra teret adva a másiknak – mondta a zenész. Veronikával már régóta ismerik egymást, olyannyira, hogy befejezik egymás mondatait.

Meghatározó pillanatok

Fekete Károly egy sikerét osztotta meg a hallgatósággal, miszerint Mezőtúron egy lelkészházaspár beiktatására került sor, ahol sikerült őket rávennie, hogy egy bibliai ige alapján párbeszédes formában hirdessenek igét a gyülekezet előtt, ezt pedig azóta is emlegetik a hívek. – Kevés az a református templom, ahol a szószék olyan szűk, hogy ketten ne férnének el, de föl lehet állítani két pulpitust is, senki nem fog rajta megbotránkozni. Ez össze is kapcsol, mert

a szolgálattal egynek lenni nem csak akkor kell, amikor gondok vannak, hanem akkor, amikor a lényeget, az üzenetet fogalmazzuk meg.

– Vissza is hat az ereje, mert számíthatunk egymásra – vallja a püspök arról, van-e határ prédikáció esetén szintén lelkész feleségével. Trill Zsolt sok időt töltött Debrecenben, megannyi szerepben láthattuk. Hogyan emlékszik vissza ezekre? – Nagyon köszönöm a városnak, hogy amíg mi itt voltunk, Vidnyánszky olyan csodálatos rendezőket hozott a világból, akikkel sehol máshol nem dolgozhattunk volna, csak itt és akkor – mondta a színész. Hozzátette, az idő előrehaladtával sokkal finomabb dolgokra is oda tud már figyelni a színpadon önmaga és a körülötte lévő idősebb színészeket mellett. – Törőcsik Mari a legnagyobb élményem, látni közelről azt, ahogyan dolgozott. Mindent köszönök a Jóistennek, de őt különösen. Igazi nagy találkozás volt, és sohasem okozott csalódást. Az, hogy beteg és nem tudja magát kifejezni a színpadon, nagyon elkeserítő – mondta meghatottan a színész.

Borítókép: Időt utaztak fizikai és mentális határaikat átszelve