Beszélgetésnek tűnő felelősségteljes mesterség: a Páholyban járt Vitray Tamás

„Mi megcsinálunk valamit, belenyúlunk egy ember életébe egy ponton és követjük egy másik pontig, de ez az élet létezik tovább. Sokára, nagyon öreg fejjel kellett rájönnöm, konkrét esetekből, hogy milyen fordulatokat okozott a szereplés maga, az a pici szelet, amit kivettem az interjúalany életéből, s megmutattam másoknak. Olyan folytatás következett, ami nem egy esetben végzetes volt. Nagyon szép pályát futhattam be ahhoz képest, hogy azt sem tudtam, mi a televízió, amikor elé állítottak, de ha előre tudtam volna, ezt a felelősséget nem vállaltam volna” – így nyilatkozott Vitray Tamás múlt pénteken a Páholy Lakásszínházban. Példákat egy következő alkalomra ígért, mert ahogy annyi más életállomásán való elidőzésre, úgy erre sem volt elég a bő kétórás beszélgetés. Nem meglepő, hogy a páholy háziasszonya, Végh Veronika lapjain hosszan sorjáztak a diskurzusra érdemes témák, hiszen a vendég csaknem kilencven évébe többéletnyi történet sűrűsödött.

Magán­emberként is fordulatos út az övé: néhány éves korától az anyai nagymamája nevelte, miután az édesanyja hamar újraházasodott; ötévesen megtanult olvasni; könyvkötő, majd a Vígszínház első nézőtéri „főügyelője” volt a nagypapája, így személyesen találkozhatott számos híres művésszel, például Rejtő Jenővel, Ruttkai Évával; a második világháború alatt, 12 évesen a fővárosban bujkált az ostrom napjaiban, majd a zsidók deportálásakor anyai nagyanyját kivéve, legközelebbi családtagjai valamennyien meghaltak. 

Medve hozta hírnév

A Kossuth-díjas magyar újságíró, főszerkesztő, riporter, kiváló művész, a Magyar Televízió örökös tagja 1958-ban szerepelt először a képernyőn, s amit e cikk felvezető soraiban idéztem, szó szerint értendő. Fél évszázaddal ezelőtt három kamera alkotta a Magyar Televízió technikai bázisát, rögzítőkészülék azonban nem volt, ezért sokáig egyetlen munkáját sem látta, sőt pályája első négy évében nem volt otthon sem televíziója. Az angol–sajtó szakot végzett Vitray Tamást nyelvtudása okán kérték fel első szereplésére, hogy amerikai atlétákkal készítsen interjút.

A pillanatot azonban, amikortól megismerték az utcán, egy másik méltán híres adás hozta el számára.

Az akkori szerkesztője egy négylábú időjóstól kívánta „megérdeklődni”, látta-e az árnyékát február másodikán. A kolléga arról biztosította a kissé aggódó riportert, hogy egy egészen kicsi medvebocs érkezik gondozójával, Huszár bácsival, aki mellett kezes báránnyá válik az állat. Az adást megelőző három próbán a bocsnak nem kellett részt vennie. Vitray Tamásnak azonban fogyatkozni kezdett a munkatársába vetett bizalma, amikor hallotta az új környezettől félő medve fejhangú ordítását a büfé felől, ezért a szünetben hazaszaladt egy pléhlábosnyi mézért. „Az volt a kényszerképzetem, hogy ezzel kínálom, és békésen eszeget majd. Az adás során az egyéves, Csoki nevű mackó láncostól kirántotta Huszár bácsit ültéből, és megindultak felém. A mögöttem álló operatőr, akinek vennie kellett volna a történéseket, szintén megijedt, mindketten futni kezdtünk a kijárat felé. Az ajtóban észhez tértem: innen nem lehet menekülni, én vagyok a műsorvezető, és megfordultam, majd próbáltam helyrehozni, amit lehetett. Azt mondtam, hogy amint láthatták a kedves nézők, az előbb nem voltam látható.” A végül megzabolázott boccsal lement a műsor, melynek vezetője számára csak később derült ki, hogy az egyik állványon lévő kamera működött, és a mögötte álló operatőr az egész menekülőjelenetet közvetítette. Aznap este moziba ment a feleségével Vitray Tamás, és mutogatni kezdtek rá nézőtársai. – Így lettem híres – mesélte jó humorral. 

Antitévés műfaj sikere

Később aztán rászolgált a nézők elismerésére, a hírnévre könyveivel, meccsközvetítéseivel és interjúival egyaránt. 1972-ben például a kor ikonjával, Gina Lollobrigidával töltötte a szilvesztert. Elárulta, a Golden Globe-díjas olasz színész, énekes, fotóművész kifejezetten undokul viselkedett, a kitalált műsorkoncepciót is félresöpörte, de egy istenadta áramszünet oldotta a távolságtartást. A teljes sötétségben várakozva Antal Imre viccekkel szórakoztatta a művésznőt, és mire a kamerák elé álltak, az év utolsó napjához méltó, vidám hangulat kerekedett, olyannyira, hogy a C’est si bon című dal éneklése közben egyszer csak kitárta karjait, és maga mellé invitálta a meglepődött műsorvezetőket. 

Két ilyen viharvert, botlábú háttértáncosa még sosem volt

– idézte fel Vitray Tamás nevetve.

Szó esett a Kapcsoltam című műsorról, amely az első hazai betelefonálós kvízjáték. Egy újságban olvasott rejtvény nyomán jutott eszébe Vitray Tamásnak, aki maga is bevallotta, abszolút antitévés műfajnak tűnt, de esélyt adtak az ötletnek, és népszerűvé vált. Ő huszonegy adást készített, majd a válását követően vasárnap nyílt lehetősége a fiaival találkozni, így feladta a játékot. Rózsa György még kilenc évig vezette azt.

Az esemény végén a vendég néhány tanulságos felvételt mutatott meg a közönségnek. Az egyikkel azt kívánta bizonyítani, mennyire fontos a pontos kérdés, illetve, hogy amit a nézők gördülékeny beszélgetésnek látnak, annak a valóságban szabályai vannak.

HaBe