2022.09.21. 11:30
Halálosan komolyan veszi minden feladatát az ország Keresztanyuja
Életműdíjat kapott Miskolcon, majd Debrecenben mesélt arról, mi minden fért a mögötte álló 77 évbe.
Az október elsején 77. születésnapját ünneplő művész azzal nyitott, hogy elmondta, mennyire meglepte a legfrissebb elismerésének híre
Forrás: Páholy Lakásszínház
Molnár Piroska életműdíjat kapott a 18. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál nyitónapján, szeptember 9-én.
A Nemzet Színésze másnap Debrecenbe, a Páholy Lakásszínházba látogatott a borsodi programok között felszabadult idejében, mert szívbéli jó barátaitól, Pogány Judittól, Jordán Tamástól és Koltai Róberttől azt hallotta, hogy kellemes helyszínen lelkiismeretes házigazdák és értő közönség várja a beszélgetős alkalmakon is.
Az október elsején 77. születésnapját ünneplő művész azzal nyitott, hogy elmondta, mennyire meglepte a legfrissebb elismerésének híre, hiszen úgy érezte, nem szerepelt túl sok filmben, majd utánanézett az interneten és még inkább elcsodálkozott: ötvenkilenc játékfilmről és jópár tévéfilmről tett említést a Wikipédia. Humora és öniróniája e néhány mondatból máris kiviláglott.
Mint elhangzott, szülei a BAZ-megyei Kelemérben éltek a születésekor. Édesapját elhurcolták málenkij robotra, ahonnan sosem tért haza, emiatt a magára maradt édesanyja vissza akart menni a szülőföldjére, Erdélybe. A határok lezárása miatt Kunágotáig jutottak, ahol éltek rokonaik, így ottmaradtak. Molnár Piroska a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1968-ban végezte el, és a sokat emlegetett, kedvelt mestere, osztályfőnöke Kárpáti Géza volt.
Sosem pletykálnak
Ezen években vert gyökeret barátságuk Koltai Róberttel. Az egykori osztálytársak kapcsolata oly erős volt, hogy bár a diploma után más városba sodorta őket sorsuk, rendszeresen leveleztek. Az egyik ilyen írásban olvashatta a Szegeden játszó színésznő, hogy „Robi” megismerkedett élete szerelmével, Pogány Judittal Kaposváron. A válaszlevél végén Piroska külön szeretettel üdvözölte barátja kedvesét, amit Judit örömmel vett.
E sorokkal tehát egy másik – életre szóló – kötelék szövődött: a két színésznőé. Később Piroska Kaposvárra szerződött, így még szorosabb lett a kapcsolata a színészpárral. – Több évtizedes barátság áll mögöttünk, de mi Judittal sosem pletykálunk, azt a fodrásznál szoktak – jelentette ki a Páholy vendége.
A legendás kaposvári évek után 1978-ban a Nemzeti Színházhoz szegődött sok társulati taggal együtt, de rövidesen visszatért, s újabb tizennyolc éves szakaszt töltött el ott. A köztes időben – negyven évvel ezelőtt – többek között Gobbi Hilda, Major Tamás és Máthé Erzsi társaságában megalapították a Katona József Színházat. Erről így mesélt: Zsámbéki Gábor lakásán volt az alakuló ülés, és a Majort megkértük, hogy az est fénypontjaként mondja el Petőfitől a Levél egy színész barátomhoz című versét. Zseniálisan mondta. A versnek az a vége, hogy „ Az isten adja, hogy minél előbb/ Akképen álljon szinmüvészetünk, /Amint valóban kéne állnia.”
A kaposvári hosszú évek tizennyolc évek után, egy bő évtizeden át erősítette újfent a Nemzeti Színház társulatát, ma a Thália Színházban lép a deszkákra.
„Munkaügyek”
A Páholy közönsége minden korábbi legendás pályatárs – Tolnai Klári, Dajka Margit – neve vagy népszerű darab címének említésekor felsóhajtott, reagált, de a mai fiatalok vélhetően nem deszkákról, sokkal inkább a vászonról, vagy a képernyőről ismerik a művészt.
Az utóbbi tíz év mozijaiból és televíziós filmjeiből, sorozataiból, a teljesség igénye nélkül válogatva: láthattuk A nagy füzetben, a Liza, a rókatündérben, a Veszettekben, a Munkaügyek – IrReality Showban, A tanúban, a Kincsemben, a Drága örökösökben, a Keresztanyuban.
Mint mondta, sok kollégájával ellentétben nincs ellene a sorozatoknak, mert van egy közönségréteg, amely ebben találja meg az örömét, és nem szeretné elvenni tőlük ezt az érzést. – Igyekezzen az ember ezt is halálosan komolyan venni, és szakmailag ezer százalékosan csinálni, és akkor nem lehet baj. Ráadásul ezekben megismernek minket a fiatalok, és emiatt eljönnek a színházba is – mondta.
Szó esett arról, hogy a sorozatok nem a legkifizetődőbb munkák, ezt is mérlegelni kell, ha valaki ilyen feladatot vállal. Molnár Piroska úgy fogalmazott, hogy más bevételei nyomán neki lehetősége van erre. Mint ahogy arra is, hogy fiatal művészeket támogasson. Magától aligha hozta volna fel, de beszélgetőtársa érdeklődésére néhány mondattal letudta a témát, olyan hangnemben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne: a Nemzet Színésze címmel járó havi összeget gyakorta egy-egy szükségben lévő ifjú kollégájának adja.
Gyógyító színpad
A Kossuth-díjas művész szakma iránti elhivatottsága az egész beszélgetésből kiviláglott, de egy válaszával tudom leginkább visszaadni az olvasónak a hozzáállását. A mondat hangsúlyostól itt zeng a fülemben most is. Az est főszereplője után egy perccel léptem be az Arany János utcai cirádás vaskapun, amelytől lépcsősor vezet a lakásszínház ajtajáig. A botjára támaszkodó és sofőrje segítő karjára is számító 77 éves színész nehézkesen közeledett közönségéhez, a kedvén nem ejtett csorbát a fizikai gond, jókedvűen mesélt.
Az est végén a Páholy háziasszonya, Végh Veronika érdeklődésére elmondta, hogy őssejtes injekciókúra ad esélyt a térdműtét elkerülésére. Veronika megjegyezte, hogy amikor nemrégiben látta őt a Jaj, nagyi! című vígjátékban – amelyet hamarosan az Odeon nézői is élvezhetnek –, azt hitte, már túl van ezen a kúrán, hiszen „pördült-fordult”, ahogyan a szerep megkívánta.
A sok varázslatot tapasztaltak bölcs, mély hangján felelte: – A színpad az más! Ott minden megy.
Megyesi-Horváth Borbála