Erdős Fruzsina: „Nőként kiteljesedni is csak úgy tudok, hogy mellettem áll a férfi”

Vannak Debrecenben olyan nevek, melyek a trendektől és a bulvár ámokfutásaitól tisztes távolságban, áldásos konstansként tűnnek fel újra és újra a nyilvánosság és a szakma előtt. Ilyen az egyszerűen nagyszerű Erdős Fruzsináé is, akit országosan A Dal döntőjéből ismerhetett meg a közönség, de az Abrakazabra zenekarból, oktatóként a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetéből vagy a férjével közös formáció révén is hallhattak róla.

Fruzsináról nemrég egy belvárosi kávézóban megtudtam, mit kapott azzal a döntésével, mellyel hátat fordított a színészi pályának, miért fontos a jó dalszöveg, de beszélt arról is, hogy miként lehet ugyanazzal a férfival kiegyensúlyozott házastársi és munkakapcsolatot fenntartani.

Boldogító igenek

A népdaléneklés a legelső dolgok között szerepel, amire Fruzsina vissza tud emlékezni, mégis gyerekkori vágya volt az is, hogy színművész, musicalénekes legyen belőle. Az Ady Endre Gimnázium drámatagozatán végig arra készült, hogy a Színművészeti Egyetemen folytatja tovább, itt azonban „csak” – igaz, a legtöbb jelentkező már az elsőn kiesik – a második felvételi rostáig jutott. – Nem esett jól, egy év kellett, míg rájöttem, hogy ez nem az én utam – idézi fel, én pedig megkönnyebbülve hallgatom, hogy a fájdalmas kudarcból hogyan születhet meg mégis a kiteljesedett sikersztori.

Az egyetemre nem, a Pesti Magyar Színiakadémiára viszont felvették ugyanezen a nyáron, amikor megkereste az Abrakazabra Együttes. – Az agyam mást akart, mint az érzelmeim, ezért amikor felhívott a zenekarvezető, hogy szeretnének velem dolgozni, hiába gondoltam azt, hogy nemet mondok, végül is igent mondtam ki – teszi hozzá, és mindjárt megtudom azt is, nem ez volt az egyetlen boldogító igen, amit a döntéssel meghozott: a férjével, Tóth Zsolttal is ebben a formációban ismerkedett meg. – Fontos, hogy a döntés pillanatában milyen lelkiállapotban vagyunk – jegyzi meg, és tényleg, talán nem is lehet erre jobb példát találni az övénél.

Minden jó forrása

– A karrierünk is egy a férjemmel, ahogy az otthonunk, a gyerekeink, a családunk: minden erőt belőlük merítek – folytatja Fruzsina, én meg hálás vagyok, mert nem nekem kell előhozakodnom a az anyaság kontra hivatás témakörével. Marci nyolc, Panni ötéves, így élnek együtt, négyesben.

Amióta az eszét tudja, gyerekeket akart, már kislánykorában is az a babázós típus volt, aki pelenkáz és babakocsit tologat, így nem csoda, hogy a felnőtt életébe természetesen jött az anyaság.

Fontos és a mindennapjaikat is jótékonyan keretező hagyományok szerint élnek. Fruzsina sokat hozott a családjától, és gyakran váratlanul, a gyereknevelés pillanataiban villan be neki egy-egy emlék vagy szokás, amit anyaként továbbvisz. Ilyenek a nagy a családi összejövetelek, a sütés-főzések, a karácsonyfa-díszítés, az ajándékkészítés és a hangszeres ki mit tud, vagy amikor az ünnepekkor egymásnak adnak műsort a családtagok. Az egész család szinte hajnalban, fél 6-kor ébred, hogy hétköznaponként is közösen reggelizhessenek. Együtt is vacsoráznak, ahogy Fruzsina fogalmaz: ez a keret állandó és mindenkinek biztonságot ad a családban.

Arról kérdezem, hogy női feladat-e mindezt összetartani, megszervezni és rendszerezni. A válasza: nem. Náluk ugyanis megvannak a női- és a férfifeladatok, amik a maguk természetességében különülnek el egymástól. – Nőként kiteljesedni is csak úgy tudok, hogy van mellettem egy férfi – összegzi, és ha nem lennék újságíró, itt mondtam volna azt: köszönöm, nincs is több kérdésem.

Tapasztalásból szülői elv

Amikor elvégezte a tanítóképző főiskolát, Marci bölcsibe került, Fruzsina pedig a tanári karba – nem sokáig. Mindketten nehezen bírták ezt az időszakot, néhány hét múlva pedig azt vette észre, hogy egy göb alakult ki a hangszalagján. Következett az orvosi vizsgálat, a táppénz, majd a rossz hír: műteni kell. Érthető okokból nem ment bele az operációba, a férje ezért természetgyógyászt keresett. Kétszer jártak egy budapesti természetgyógyásznál, majd visszamentek az orvoshoz: a szakemberek is alig hitték el, de eltűnt az elváltozás a hangszáláról. A nem mindennapi kezelés mindössze annyiból állt, hogy a gyerekkoráról kellett részletesen beszélnie, és bár Fruzsina először csak a családi harmóniát és a támogató szülői hátteret tudta felidézni, később kiderült: volt ott más is. Ezen a terápián bukott ki a múltból, hogy kiközösítették az általános iskolában. Ezt kellett kimondania, kibeszélnie ahhoz, hogy a göb, a görcs eltűnjön belőle és a múltból.

Elképzelésük, hitük is van a férjével arról, hogy miként szeretnék felnevelni a gyerekeiket, de ők a tapasztalásban hisznek: engedni kell őket hibázni, és semmiképp sem kitaposni előttük az utat.

Magunkból és a gondolatainkból is a dalszöveggel adhatunk át a legtöbbet – feleli, amikor a még be nem mutatott új daláról, a Játékról kérdezem. Szövegrészletet még nem tudhattam meg belőle, azt viszont igen, hogy a háború elutasításáról és a béke megtalálásáról szól. – Meg kell nyitnunk bizonyos kapukat magunkban, a lelkünkben ahhoz, hogy ezt a félelmet leküzdjük. Befolyásolni nem tudjuk, mert ez sajnos nem az a mesevilág, amiben összefogunk és legyőzzük a háborút – mondja Fruzsina, és meggyőződése, amiről a Játék is szól: félelem és frusztráltság helyett az együttérzést, az elfogadást és a békét is megélhetjük. 

Szakál Adrienn