A cívisvárosban keresett biztonságot várandós feleségének Petőfi

Orlai Petrich Soma II. Lajos holttestének feltalálása című frissen restaurált festményét adták át a nagyközönségnek vízkereszt napján, a Petőfi 200 emlékév debreceni nyitányán, ahol az érdeklődők Petőfi Sándor és Debrecen kapcsolatáról hallhattak, valamint az is kiderült, miért szimbolikus jelentőségű, hogy a kép éppen a cívisvárosba került.

Petőfi Sándor 1842 és 1849 között 12-szer járt Debrecenben, és az évek előrehaladtával kapcsolata egyre intenzívebb lett a várossal – fejtette ki Győri János, a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményeinek igazgatója. A költő 1842-ben egyszerű látogatóként érkezett, a következő esztendő telét színészként tölti itt, de eljut a Kollégium olvasó társaságához is. 1846 őszén, Szendrey Júliával történt megismerkedése körül hosszabban időzik Debrecenben, színházba jár, egyszer még fel is lép, elmélyíti a kapcsolatát az olvasókörrel. Erdélyi József teológiai tanár házánál vendégeskedik, aki megismerteti saját vejével, a kollégium kiváló természettan tanárával, Kovács Jánossal, Arany János egykori diáktársával, akit idős, szórakozott, de jólelkű tanárként majd Nyilas Misi történetéből ismerhetünk meg. Bemutatja a költőt Könyves Tóth Mihálynak is, Kossuth börtönt is viselt későbbi bátor papjának – idézte fel Győri János.

Az első látogatás

Egy évvel később, esküvőjére menet Erdődre, Petőfi újra átutazik a városon. Majd 1848 végén várandós feleségének biztonságot kereső férjként látjuk viszont. Végül 1849-ben Bem József tábornok és a Debrecenben székelő hadügyi szervek között közvetít katonatiszti rangban. – Ez az az időszak, amikor a most nekünk szomszédos teremben, a Kollégium oratóriumában ülésezik a magyar országgyűlés, aminek következtében Petőfi több írótársa és családja is Debrecenbe települ, többek között Jókai Mór, Lévai József és Kemény Zsigmond – mutatott rá a az igazgató. Hozzátette, Szendrey Júlia édesapja két ingatlant is kiszemel ezidőtájt Debrecenben megvásárlásra; nyilván azt tervezi, hogy mind a két család (a fiatalok és Júlia szülei) itt telepedjen le. 

 – hangsúlyozta Győri János.

Majd Petőfi első debreceni látogatásának körülményeit idézte: 1842 október 11.; Petőfi pár napja Mezőberényben tartózkodik barátjánál, másodunokatestvérénél, Orlai Petrich Sománál. A költő már éppen indulna vissza Pápára, hogy folytassa kollégiumi tanulmányait, amikor az az ötletük támad, hogy kerüljenek Debrecen felé és látogassák meg a kálvinista Róma két nevezetes helyét, a Kollégiumot és annak könyvtárát, valamint Csokonai síremlékét: milyen érdekes, hogy épp ezek a helyek maradtak meg máig! – Mai fogalmaink szerint turisták ők, akiket kulturális érdeklődésük hoz ekkor Debrecenbe – jegyezte meg az igazgató.

Ady is látta

Szavai szerint a Kollégiumban, a nagykönyvtárban egy idősebb diák kalauzolja a két látogatót, majd a város határában, Csokonai vasgúlájánál szétválnak útjaik: Orlai visszakocsikázik Debrecenbe, Petőfi pedig Tiszafüred irányába indul. – A történet tíz évvel később, 1852-ben folytatódik. Petőfi három éve halott, s egykori debreceni kísérője, Orlai Petrich Soma méretes festménye látogatásuk egykori helyszínére, a Kollégium könyvtárába kerül. Hogy az intézményt ugyanebben az évben fölkereső Ferenc József császár látta-e a képet, nem tudjuk. A következő évtizedben Debrecenben tanuló diákok, Móricz Zsigmond, Medgyessy Ferenc, Ady Endre, Karácsony Sándor, Szabó Lőrinc nyilván látták, vagy láthatták. 90 évvel később, történelmi kataklizmák közepette, kissé rejtélyes módon eltűnik a látogatók szeme elől a kép. Most mi újra birtokunkba vesszük ezt a nagyszerű alkotást – ajánlotta a művet a megjelentek figyelmébe.

A festményt együtt leplezte le Fekete Károly református püspökkel, aki elmondta, a Tiszántúli Református Egyházkerület rezidenciája évtizedekig hűséggel őrizte a képet. Azt Orlai Petrich Soma 1850-51-ben készítette Münchenben és 1852-ben gyűjteményes kiállításon láthatta először a debreceni közönség mintegy 60 darab cívisportréval együtt; ezután 1852 késő őszén megvásárolta a Kollégium. A huszadik század zűrzavaros negyvenes éveiben biztonsági okokból jobbnak látták elzárni; hosszú évtizedeken keresztül csak a püspöki hivatal vendégei láthatták. – A kétszáz éves évforduló lehetőséget ad arra az egyházkerület elnökségének, hogy közkinccsé tegyük ezt a nagy értékű és emblematikus festményt. A mohácsi vészt idézi fel, de közben a költőfejedelem halálát úgy örökíti meg, ahogy azt a legközelebbi barát, családtag és pályatárs, Orlai Petrich Soma ki tudta magából festeni. A művet Horváth Péter restaurálta. Azonban még további művészi munkát lehetne rá fordítani. Bízom abban, hogy a mohácsi csata 500. évfordulóján valóban teljes pompájában állhat majd előttünk a kép – tette hozzá Fekete Károly.

Az alkotásról Csorba Dávid, a Debreceni Református Kollégium Múzeumának igazgatója beszélt hosszabban. Mint elmondta, Orlai képével a téma ábrázolása ebben a formában elsőként jelent meg a magyar festészetben. A mohácsi csatához fűződve korábban a harcoló királyt ábrázolták, másrészt a csatát; hatalmas forgatagot, melyben valahol, valahogyan egy lovas király elvész, elbukik. A képen látható jelenet Orlai Petrich Somával vált a magyar kultúrtörténet részévé, innentől kezdve mások is megfestették, divattá vált. A kép egy lehetséges értelmezés szerint a magyar szabadságharcnak és Petőfinek állít emléket. Azt sugalmazza, bár látszólag elveszett minden, de nem szabad feladni. Jelképes, hogy a festmény Debrecenbe került vissza, ahol az utolsó utóvédharcokat végezte 1849-ben a forradalom vezető gárdája, és a debreceni Református Kollégium vásárolta meg, a szabadság őrvárosában őrizték. 

SzT