Tíz ember is kosarat kapott Nádudvaron, de megdolgoztak érte

Alig pár óra alatt megtelt mindhárom turnus a kosárfonó kézműves foglalkozásokra, amelyet a nádudvari művelődési központ hirdetett meg a novemberben nyílt látogatóközpontba. Az első alkalommal, március 11-én, szombaton a lebetegedő jelentkezők helye is azonnal „elkelt”, így a maximális tíz főnek kezdte meg az elméleti alapok ismertetése mellett a gyakorlati információkat átadni Balogh Károly kosárfonó népi iparművész. Lelkesen és fegyelmezetten dolgozott az igen heterogén csapat a háromórásról ötórásra nyúlt foglalkozáson.

Általános iskolás diáklánytól a 70 év feletti nyugdíjasig széles korpaletta rajzolódott ki a műhelyül szolgáló teremben, amely jó hangulattal telt meg. Ennek „okozója” elsősorban maga az oktató volt, egyik szösszenetét a nyugdíjas vasutas Salánki István  keze munkáját elnézve hallhattuk:

Ezt meghallva és a valóban szépen formálódó kerek kínálókosarat (aznapra mindenkinek ez volt a feladat) meglátva tüstént odapattantam az ügyes kezű öregúr mellé. – A párom mondta, hogy jöjjek el, készítsek neki egy ilyen kis kosarat. Én meg örömmel jöttem, szeretek ismerkedni a város értékeivel, így a kézműveskedéssel is – mondta, hiszen csupán két éve költöztek ide a szomszédos Hajdúszoboszlóról, s szeretik aktívan tölteni idejüket: gyalogolnak, kerékpároznak, kirándulnak.

Eközben a foglalkozássorozat kiötlője, a ház asszonya, Sütő Brigitta teával frissítette az alkotókat. Természetesen lokálpatrióta módon: Balogh Károly készítette fonott tálcán, nádudvari kerámiabögrében, helyi termelői mézzel ízesített mézzel kínálta azt.

Nagy az érdeklődés a kézművességre

Az ugyanezen a helyen péntekenként működő hímző szakkörből is átcsábultak ketten a kosárfonásra. Vargáné Czibere Márta és Zsom Éva átmentette kézügyességét e napra is: szépen formálódtak kosárrá a speciálisan e célra termesztett fűzfavesszők kezeik alatt. A hímzőkhöz köthető Körmendi Szabolcs jelenléte is, akinek felesége szintén a Sütő Brigitta vezette szakkör növendéke. Szabolcs, mint mondta korábban, egy vásárban a mester segítségével elkezdett már egy hasonló tárgyat megfonni, de akkor már mindketten túl vidámak voltak az igazán hatékony munkához, s meg is állapították: a kosárfonó és a kefekötő szakmája igen közel áll egymáshoz. Most azonban nagy örömére pofás kis hímestojás-tartó került ki a nap végére kezei alól.

Nem véletlen, hogy Nádudvart egyre többen nevezik a kézművesség fővárosának, hiszen amellett, hogy több mint 30 éve itt működik Magyarország egyetlen népi kézműves középiskolája, nagy igény mutatkozik a kézműveskedésre a civil helyi és környékbeli lakosság körében (Hajdúszoboszlóról is többen érkeztek).

Az oktató a nap végén őszinte elismerését fejezte ki minden egyes tanulónak, hiszen mindenki kész portékával térhetett haza. Hozzátette,

A kosárfonás következő két ankétján tárolókosár és copfszegésű tálca készül majd.

Marján László