Nem a pénzéhség hajtja a volt labdarúgót, csak méltányosságot szeretne

Szűcs Zoltán kétéves korában vesztette el a hallását egy baleset következtében, ám ez nem akadályozta meg őt abban, hogy futballozzon. Ahol életében megfordult, mindenhol játszott, méghozzá a legtöbb esetben halló társakkal. 1975-ben került először a magyar siketek labdarúgó-válogatottjába.

Kevés a támogatás

A csapat 1980-ban továbbjutott a selejtezőkörből, és kvalifikálta magát a következő siketlimpiára. A keret tagjaként Szűcs Zoltán is részt vett a Kölnben zajló játékokon, ahol a magyarok ezüstérmet szereztek. A 2004-es sporttörvény szerint azok kaphatnak életjáradékot, akik 1984 után szerepeltek a siketlimpiákon, így ebből Szűcs Zoltánék kimaradnak. A futballista szerint általánosságban elmondható, hogy a siketlimpia résztvevőinek eredményeit nem becsülik meg kellőképpen, és nem kapnak megfelelő támogatást.

Méltányosságot szeretne

A férfi az elmúlt évek során rengeteg szálat megmozgatott, mert szeretné, ha ő és a csapat tagjai is megkapnák azt az elismerést, amit az utánuk következők. A szak­ügyvédek és a minisztérium azzal az indokkal utasították el a sportoló megkeresését, hogy tudomásuk szerint akkor még nem volt selejtező, és neki kell bizonyítani ennek ellenkezőjét, jelenleg Szűcs Zoltán ezen fáradozik. A volt játékosokat, csapatokat kutatja fel és minden olyan dokumentumot, ami bizonyító erővel hatna. A volt csapattársai támogatják törekvését, de csak ő az, aki igazán lobbizik az elismerésükért. Szűcs Zoltán elmondta, nem a pénzéhség hajtja őt, ő csak méltánytalannak tartja azt, ahogyan bánnak velük. Ez év februárjában egy fórumon meghallgatták Szűcs Zoltánt és társait a Magyar Hallássérültek Sportszövetségénél, és arról biztosították őket, hogy figyelnek az ügyükre.

GCS